Hogyan hatnak a bőrproblémák a mentális egészségre?

Sokszor észre sem vesszük a kettő közti összefüggést

Az „E45” bőrápolási termékeket gyártó cég felmérése szerint az Egyesült Királyság lakosságának 81%-a tapasztalt már bőrproblémákat, és a felmérésben részt vevők 26%-a emiatt depresszióssá is vált. Az olyan állapotok, mint az ekcéma, a pikkelysömör, a rosacea és az akné mind okai lehetnek legnagyobb szervünk, a bőrünk által okozott negatív érzelmi hatásoknak.

Az információhiány, az orvosok félrediagnosztizálásai, és a közösségi média egyre növekvő tökéletességre törekvése miatt nem csoda, hogy a problémás bőr hozzátesz a rossz mentális állapotokhoz. De miért nem kötöttük eddig össze ezt a két problémát? Vajon meddig tudjuk figyelmen kívül hagyni a lelki következményeit annak, ha a bőrünk miatt nem szeretjük a saját arcunkat? Vajon Magyarországon hány ember lehet érintett ebben?

"Majd kinövöd"

15 évesen, amikor "pattanásos tiniként" jellemeznek, egy világ dől össze benned. Ugyanakkor a 20-as, 30-as éveidben az aknéval együtt járó érzések, mint a megaláztatás és a szégyen, még lesújtóbbak lehetnek.

A bőrhibák azonban egyre gyakoribbá válnak. Az akné az emberek 80%-át érinti valamikor életük során. Nem csak a tinilányok, hanem rengeteg felnőtt is küzd vele.

A 29 éves Hannának felnőtt koráig sosem volt bőrproblémája. Úgyhogy felnőttként azt érezte, mintha piszkos lenne, mert az maradt meg tinikorából, hogy a pattanás olyasmi, ami azokkal töténik, akik nem tisztálkodnak rendesen.. "Tiniként rengeteg olyan emberrel vagy körülvéve, akik szintén küzdenek vele, ez egy olyan dolog, ami mindenkinek van. Felnőttként sokkal zavarba ejtőbb, mert ebben a korban mások már nem szenvednek tőle."

"Elvette minden önbizalmam, főleg a munkahelyemen, amikor prezentációkat kellet tartanom. Sokkal izgulósabb vagyok, mint azelőtt. Nagyon nehéz volt valakivel párbeszédet folytatnom, mert nem szerettem, ha valaki nagyon figyelt rám."

Ahogy Hanna tapasztalatai is mutatják, a bőrprobléma, akár látványosabb, akár nem olyan komoly, nem csak önmaga miatt bajos, hanem mert önbizalomromboló, valamint szociális elszigeteltséghez, depresszióhoz és szorongáshoz is vezethet. A statisztikákat nem lehet figyelmen kívül hagyni: az aknéval szenvedőknél 63%-al magasabb a valószínűsége a depresszió kialakulásának, mint azoknaál, akiknek sima a bőrük. De akkor miért szenvedünk még mindig csöndesen?

A probléma ott kezdődik, hogy egy csomó ember – köztük orvosok sem – nem hiszik el, hogy az akné egy komoly probléma. A "pszichodermatológusok" a bőrgyógyászok egy olyan innovatív csoportja, akik felismerték a mentálhigiénia és a bőrproblémák közötti kapcsolatot.

"Az egészségügyi szakemberek általában két nagy tévhittel élnek. Először is, azt hiszik, hogy ha felvetik bőrpobléma esetén a mentális betegség lehetőségét, azzal pont hogy beleplántálják a betegbe, ami ott sem volt. Ha megkérdezik a beteget: "Szorong, vagy rosszul érzi magát?" – na, majd ettől elkezd szorongani. Ez egyszerűen hibás gondolatmenet. Igazából, az ilyen kérdés feltevésével inkább azt segítik elő, hogy az illető megszabaduljon a terhétől.."- mondja Dr. Anthony Bewley, a Pszichodermatológiai központ társalapítója a Londoni Királyi Kórházban.

"A második tévhit, amit újra kellene gondolni, hogy az egészségügyi szakembereknek mit kell tenniük, ha a páciens igennel válaszol ezekre a kérdésekre. Azt gondolhatják, hogy ez túlmegy a hatáskörükön, pedig egyáltalán nem. Mindenki, aki egészségügyi oktatásban részesült, képes rá, hogy kezelje ezeket a problémákat, ha nem, akkor mindig át tudja irányítani a beteget olyan szakorvoshoz, aki segít."

Dana első kézből tapasztalta meg, milyen az, amikor egy orvos nem rendelkezik a megfelelő tudással a bőr és a mentális problémák kapcsolatát illetően.

"Egész felnőttkoromban rosaceás bőröm volt. Először 21 évesen diagnosztizálták, amikor az orvos meglátott, ennyit mondott: Ez rosacea és nincs rá gyógymód. Adott egy krémet, amivel kenegethettem, majd lényegében elküldött." - kezdi történetét Dana.

"Emlékszem, hogy szörnyen éreztem magam amikor kiléptem a rendelőből. Ilyen lesz az arcom az egész hátralevő életemben? Teljesen letörtem. Mindennek tetejébe a krémtől, amit kaptam százszor rosszabb lett a helyzet, de nem akartam visszamenni az orvoshoz, hiszen egyáltalán nem volt segítőkész. Néhány évvel később súlyosbodott a helyzet – annyira száraz volt az arccsontomnál a bőröm, hogy néha felrepedt és vérezni kezdett. Szörnyetegnek éreztem magam."

"Végül mégis visszamentem a rendelőbe, az orvos adott egy nagyon erős krémet és azt javasolta, hogy ne sminkeljem magam, mert az csak súlyosbítja a rosaceát. Próbáltam elmagyarázni, hogy ha smink nélkül kell kilépnem az utcára, rosszul vagyok."

Életminőség

Ha a bénítóan alacsony önbizalmat kombináljuk a végtelen orvosi kezelésekkel és krémáradattal, ami csak súlyosbítja a bőrünk állapotát, nem is olyan nagy csoda, hogy  - a British Medical Journal szerint - a rosaceában szenvedő személyek több, mint 55%-a simán odaadna egy, vagy akár két évet az életéből, cserébe a szép bőrért.

Sokkoló, de igaz: a bőrproblémák komolya mértékben befolyásolják az életminőséget. Sok ember szerint nem ér semmit az életünk ilyen külsővel.

Ahogy Dana is rámutatott: "A rosacea nem életveszélyes, mégis veszélyeztetheti az életedet."

"Rengeteg üzenetet kapok olyanoktól, akik valósággal remetévé váltak a betegség miatt – ki sem mennek a lakásból, felmondanak. Nagyon szomorú, hogy az orvosok nem veszik észre: attól még, hogy fizikailag nem öl meg egy bőrbetegség, lehet, hogy legszívesebben meghalnál miatta”.

Ezt a narratívát Dr. Mahto sokszor tapasztalja a klinikáján. " Egy hatvanas éveiben járó nő szörnyű aknéval küzdött, amit sosem kezeltek. Azt mondta, inkább otthonról kezdett el dolgozni, hogy ne lássák az arcát az irodában. Az egész karrierjét megváltoztatta, hogy ne lássák az emberek”.

Vedd észre az összefüggést és lépj!

A túlterhelt és alulképzett egészségügyi személyzet, valamint az elérhető információ hiánya a „hibás” bőr és a mentális egészség kapcsolata között ahhoz vezet, hogy sokszor észre sem veszik vagy alábecsülik ezt a problémát.

Hanna hosszú utat tett meg. "Évekig figyelmen kívül hagytam a bőröm állapotát, amitől fokozatosan nőtt a szorongásom. Amikor elérkezett a pont, hogy már munkába sem akartam menni a bőröm miatt, elhatároztam, hogy tenni fogok valamit. Elmentem egy orvoshoz, aki egy modernebb krémet írt fel az akné ellen, de az sem segített. Ezek után még többet szorongtam, de nem tudom megmondani, hogy miért."

Hannát aztán elküldték mindenféle orvosi kivizsgálásra: megvizsgálták a petefészkét, vérvizsgálatokat végeztek, és abbahagyta a fogamzásgátló tabletta szedését is. "Nem jöttek rá, hogy az akné miatt szorongok folyamatosan. Végül eldöntöttem, hogy egy magánklinikán kezeltetem magam, mert nem kaptam meg azt a segítséget, amire szükségem lett volna, ott pedig felírták nekem az Accutane nevű gyógyszert."

Hannánál és sok más embernél is, akiknek aknés bőrük van, a depresszió az Accutane egyik mellékhatása lehet, amitől még nehezebb kiszűrni, hogy mi az, ami a gyógyszer hatása és mi az, ami már mentális probléma. Szerencsére, Hanna elég hamar el tudta választani az ocsút a búzától. "Amint elkezdett kitisztulni a bőröm, a szorongások alábbhagytak."

Mit tehetsz, ha hasonló gonddal küzdesz?

Danának egy olyan terapeuta segített, aki a külsőre, bőrállapotokra és az általuk a lélekre gyakorolt hatásra fókuszál. Dr. Anjali pedig azt javasolja, mindenképp forduljunk felkészült bőrgyógyász specialistához, ne csak a körzeti orvosunkhoz. Nyugodtan lobogtassuk a zászlót, hogy lehet némi összefüggés a bőrünk és a lelkünk állapota között, Attól még, hogy az orvos nem említi, mi felvethetjük a témát.

A pszichodermatológia egyre több ember számára nyitja meg kapuit, akik a bőrproblémák láthatatlan hatásaitól szenvedtek korábban. Az, hogy beszélünk róla, máris segítség. Ha úgy érzed, ebben kellene segítség, már egy csomó magyar szakembert is találsz "pszichodermatológus" szó alatt a keresőben.

És míg a közösségi média a mérgező önösszehasonlítgatás melegágya, lehet épp biztonságos zóna is. Olyan hely, ahol a marginális helyzetbe került, elmagányosodott emberek megtalálhatják a maguk közösségét, amelyben kibeszélhetik közös gondjaikat.