"Hét évesen borzasztó dolog történt velem"

Nemiszerv csonkított nők vallomásai

Talán már mindenki olvasott olyan történetekről, amik a női nemi szerv megcsonkításáról szólnak.

Egy statisztika szerint Szomáliában a lányok 97%-án akár erőszakkal is, de végrehajtják a beavatkozást.

Az egyesült Királyságban ez a hír néha felbukkan a hírportálokon, viszont hiába terjed futótűzként, nem változtat a tényen, hogy lányok milliói esnek át ezen a szörnyű procedúrán, akaratuk ellenére.

Vajon milyen lehet az élet klitorisz nélkül? Milyen véleménnyel van róla az a közel 200 millió nő, akik a csonkítás áldozatai lettek?

A ‘One Thousand Voices’ nevű kiállítás erre a világméretű problémára hívja fel az emberek figyelmét. A projektet létrehozó művész, Owanto túlélőket kért meg, hogy küldjék el neki egy hangüzenetben az ehhez kapcsolódó élményeiket, gondolataikat. Összesen 80 audió üzenet érkezett, 31 különböző országban élő nő történetével.

Többen névtelenek szerettek volna maradni, de legtöbben nyíltan vallottak érzéseikről. Alifya Sulemanji is közéjük tartozik.  „Hét évesen valami nagyon borzasztó dolog történt velem.“ Kezdi el történetét, miközben a háttérben több másik női hang ismétli ugyan ezt: ‘hét évesen’.

A felvételen később Renee Bergstrom hangja hallatszódik, aki 72 évesen vallja be, mit tettek vele. „ 1947-ben, három éves voltam, amikor egy keresztény fundamentalista orvos eltávolította a klitoriszomat, mivel az ő szemében az önkielégítés bűnnek számított.“

„Sosem fogom elfelejteni, hogy a földön fekve idegenek szorítottak le, míg a többiek erőszakkal levetkőztettek. A műtétet végző nő valamilyen éles tárgyat szorongatott, és csak annyira emlékszem, hogy a lábaim között csinált valami. Anyukám közben a fülembe suttogta: nem fog fájni, nem lesz semmi baj. De igenis fájt, és igenis baj volt. Emlékszem a fájdalomra, és arra, hogy sírtam.

Négy évvel ezelőtt Owanto az elhunyt édesapja holmijai között rábukkant egy halom olyan fotóra, amin egy nemiszerv csonkító ceremónia folyamatát örökítették meg. Mondanom sem kell, a művész sokkos állapotba került a képek láttán.

„Visszatettem a helyükre, és úgy tettem, mintha sosem láttam volna őket. De a valóság elől nem fordíthatjuk el a fejünket. “

Owanto ebben az időben inspiráció hiányában  meglátogatta újságíróként dolgozó lányát, Katya Berger-t New York-ban. Berger éppen egy dokumentumfilmet készített a nemiszerv-csonkítás áldozatairól. A film célja, hogy rávilágítson arra a tényre, hogy 2019-ben nagyon is valóságos a probléma. Owanto eldöntötte, hogy részt vesz a projektben, a művészet és az újságírás összekapcsolásával lányával közösen létrehoznak egy kiállítást. „Mivel sokan csak név nélkül nyilatkoztak, ezért egyszerűbb volt hangfelvételen keresztül bemutatni a történetüket.“ Mondja Owanto.

Owanto és Katya több menedékhelyre látogattak el, ahol aktivistákkal és túlélőkkel beszélgettek. Két évvel később több, mint 300 történetet sikerült összegyűjteniük 31 különböző országból, 17 nyelven. A ‘One Thousand Voices’ egy nagyobb hangvételű kiállítás részét képezi, aminek címe ‘Flower’ azaz virág.

„Mindegyik történet nagyon értékes a maga módján. Hallottunk olyat, ahol egy 12 éves kislány elszökött otthonról, és idegen házakban kért menedéket. A kislány családja nagyon dühös volt rá, és nem térhet haza, amig a ‘nyisszantás ’meg nem történik, mivel már kifizették. Miközben mesélnek, halljuk, hogy mennyire erősek, bátrak és ellenállók ezek a nők. Igazi hősök mindannyian.“ Meséli Owanto.

A kiállításon bemutatott történeteket ugyan csak hallgatni lehet, az országok és a pontos helyszínek megnevezése szándékos volt. „Fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy mennyire veszélyes és ártalmas ez a beavatkozás, amit ártatlan gyerekeken hajtanak végre. Arról nem is beszélve, hogy a fájdalom végigkíséri egész életüket.“ Teszi hozzá Berger.

A kiállítás oktató jellegű, és ha figyelmesen végighallgatod a szöveget, kiderül, hogy vannak szülők, akik nincsenek tisztában azzal, mennyire ártalmas a nemiszerv csonkítás. „Rengeteg anyuka gondolja, hogy ez a modern kínzásnak nevezhető procedúra teljesen természetes, hiszen ők maguk ugyan úgy átestek rajta, és nem éreznek semmilyen különbséget. “ Meséli Berger.

„Ezek a szeánszok akármelyik szomszédunk kertjében megtörténhetnek, ezért kell róla minél többet beszélni, hogy megakadályozhassuk a problémát.“ Mondja Owanto.