Fantasztikus nők, lenyűgöző életutak

Mi kell a nemzetközi sikerhez? Hogyan lehet elérni a lehetetlent? Négy valóban inspiráló történet, amelyből mindenki erőt meríthet.

Ballainé Krikker Zsuzsanna

dandártábornok

A pisztoly a kedvenc fegyvere, természetesen csak a számítógép mögött ülve. Harminchat éve öltözött egyenruhába a börgöndi laktanya tiszthelyetteseként a több mint ezeréves magyar hadtörténet első női tábornoka. „Nem volt könnyű megszokni a parancsok mentén működő közeget, és elárulom, a sok férfit sem” – így emlékezik az időszakra, amikor még tíz százalék alatt volt a nők aránya a hadseregben. Márpedig ahogy gyűltek vállapján az egyre fényesebb csillagok, egyre több férfi beosztottnak parancsolt. „Nehéz a felettesnek ellentmondani a hadseregben, ugyanakkor biztos vannak megjegyzések a hátam mögött, de úgy, hogy ne halljam. Nem a nőt kell tisztelni bennem, és nem a rendfokozatomat, hanem a teljesítményt” – mondja Zsuzsa, akire olykor rászólnak otthon a gyerekei, anya, kissé katonás vagy! Pedig állítja, csak határozott és céltudatos.
Tizenéves volt a lánya és a fia, amikor élete talán legnagyobb áldozatát hozta a karrierért. Szintén tiszt férje beosztást kapott a brüsszeli NATO központban, ahová a nyelvtanulás miatt a gyerekek is kiköltöztek, Zsuzsa itthon maradt, és három évig kéthetente látta a családját. Ki tudja, meddig jutott volna, ha akkor megtöri pályafutását? Ma első nőként tölti be a Védelemgazdasági Hivatal főigazgatói tisztségét, és rendfokozatban sem jutott eddig soha katonanő. „Mindennap ötkor kelek, tizenegy óra körül fekszem, a kettő között pedig dolgozom.” Kikapcsolódás, család és hobbi a hétvégére marad.

A társadalommal együtt a katonaság is változik, ma már húsz százalék körüli a nők aránya, a tábornok közvetlen környezetében ennél is magasabb: az alatta szolgáló négy főigazgató-helyettessel és kilenc igazgatóval együtt a tizennégy fős vezetésben négyen nők. Másban is példát mutatnak a civileknek, a sereg legalsó pozíciójától a legfelsőig fillérre azonos fizetést kapnak a nők és a férfiak, szemben a versenyszférával. Mi több történhet még? „Minden katona szeme előtt ott lebeg a következő csillag, de számomra az a fontos, hogy az általam vezetett hivatal munkájával mindenki elégedett legyen.”

Lakatos Mónika

énekes

„A tehetség isten ajándéka, mi csak élhetünk a lehetőséggel” – vallja a nép- és világzene legnagyobb elismerésének számító WOMEX Artist Awards első cigány származású életműdíjasa. Ő tehát élt vele, de rögtön hozzáteszi, a férje, a zenekart menedzselő Rostás Mihály Mazsi nélkül biztosan nem sikerült volna.

Lakatos Mónika Budapesten nőtt fel oláh cigány családban, amelyben a táncnak és az éneklésnek is megvolt a hagyománya. Az unokatestvéreivel gyerekként gyakran összejöttek zenélni, lóvásárokon és magnókazettákról elsajátítva a folklór dalokat. Ekkor persze fogalma sem volt arról, hogy kivételes az énekhangja, így amikor zenekart alapítottak, ők lepődtek meg a legjobban, hogy felfigyelt rájuk Malgot István, a Holdvilág Kamaraszínház igazgatója, aki benevezte őket az 1996-os Ki mit tud?-ra. Megnyerték, innen indult Mónika mesés pályája, melynek során Romengo nevű együttesével bejárták Európán túl többek között Koreát, Indiát és Dél-Amerikát is.

A kislányukat csak a legelső külföldi turné alatt hagyták itthon, a hosszabb körutakra már mindenhová velük utazott. Mónikának azóta született egy unokája is, akire a családban lévő többi gyerekkel együtt gyakran vigyáz. „Otthon keveset látnak engem ülni. A koncertezés igazi kikapcsolódás.”
Az énekesnő szerint a cigány hagyomány nem túl támogató a nők tehetségének kibontakoztatásával kapcsolatban, „az asszonyok csak úgy nem állnak a férjük nélkül színpadra”. Neki szerencséje volt, mert ha a férje nem segíti őt az énekesi pályáján, most őt sem ismeri a nagyközönség. Szerinte azoknak a nőknek, akik érzik magukban a kedvet a zenéléshez, szükségük lenne olyan férfiakra, akik ösztönzik őket. Aztán pedig „a lányok legyenek bátrak és merjék megmutatni magukat, találják meg önmagukat a zenében.”

Mónika szerint a cigányzene nem mindig kapta meg itthon az őt megillető elismerést, a WOMEX díja azonban nemcsak az övé, hanem az egész kultúránké. „Ezt a kettős identitást képviseljük, mi is a magyar kultúra részei vagyunk, amire nagyon büszke vagyok.”

Azért azt ezúttal is megjegyezi, hogy mindezek ellenére vannak zenei hiányosságai, hiszen a kottát máig nem ismeri, mert amit a zenéről tud, azt autodidakta módon sajátította el. A Hangvető világzenei programsorozatot igazgató Weyer Balázs nem véletlenül kommentálta így a tavalyi elismerést: „Van még egy kis maradék igazság a Földön, ha egy ilyen végtelenül szerény, kedves és minden műviségtől távol álló cigányasszony Rákospalotáról megkaphat egy ilyen díjat.”

Boronkay Linda

belsőépítész

Katolikus leánygimnáziumból lépett 17 évesen a párizsi kifutókra, édesapja kikísérte, aláírta a modellszerződését, majd elbúcsúzott tőle, és hazautazott. „Divattervezőnek készültem, csodás lépcsőfoknak tűnt a fotózások világa. Aztán rájöttem, nem ez az én utam.” Továbbra is színekből és anyagokból álló saját mesevilág megalkotására készült, a belsőépítészet felé fordult. A súlyos anyagi következményekkel járó következő nagy váltást már önállóan hozta: Londonba költözve kispénzű egyetemista lett.

Másodévben félrehívta a folyosón egy professzornő, nagy presztízsű versenyt ajánlott a figyelmébe. Ezernyi tehetséges induló, fél év múlva hihetetlen végeredmény: 2008-ban Lindát választották Nagy-Britannia legjobb fiatal belsőépítészének. Szélesre nyíltak előtte az übertrendi építészirodák ajtajai, az iskolapadból a mind közül legmenőbb Tom Dixon szárnyai alá került. Pár év múlva már a Soho House klubok arculatának felelőse, mellette a világelit magánházait tervezi.

Egyik hónapban George Clooney kívánságait jegyzeteli, a következőben a királyi család egy meg nem nevezhető párjának az otthonát dobja fel. „Alaposan megválasztottam, milyen ingben ülök le velük szemben, hogy ne látszódjon a hátam közepén lecsurgó izzadság. De a második-harmadik beszélgetéstől már csak az embert láttam bennük.” A legkedvesebb világsztár? „Az összes rémálom” – viccelődik, majd a rendkívül udvarias Lewis Hamiltont dicséri.

A legjobb ízlésű? „Én is meglepődtem, de David Beckham.” Természetesen titoktartási szerződések kötik, az átalakítandó ingatlanokba lépve legtöbbször a telefonját is elteszik az őrök.

Tévedés azt hinni, ez a szakma a nők világa. „Gyakran ülök olyan meetingeken, ahol rajtam kívül mindenki fehér férfi.” Ezt egy kérdésre feleli, a témát magától nem hozná fel. A munkában a kitartás a legfontosabb nála, tehetség is kell, de a pozitív munkamorált hasonló polcra helyezi. Életében mostanság is sorjáznak az újabb radikális változások: saját rovata indult a The Timesben („sokat nyilatkoztam, megkérdezték, lenne-e kedvem hozzá”), másfél éve édesanya, pár hónapja pedig saját vállalkozást alapított. Első önálló projektje egy ausztrál szálloda dizájnja, amit a nyáron szívesen megmutat a magyar Elle-nek. Mielőtt megvesszük a járvány utáni első repjegyünket, biztosít róla, ő nem kéri el a telefonjainkat, bátran fotózhatunk majd bármit.

 Dr. Mócsy Ágnes

elméleti atommagfizikus, egyetemi professzor

A huszonöt éve Amerikában élő, ebből az utóbbi tizenhatot New Yorkban töltő magfizikus professzor dolgozott többek között a világ egyik legnagyobb részecskegyorsítóját rejtő Brookhaveni Nemzeti Laboratóriumban, tanított a Yale Egyetemen és a Pratt Intézetben, és amikor a fizikusi szakma szépségeiről kérdezzük, olykor a magyar szakkifejezéseket keresve, azt mondja: „Gondolj bele: 13,82 milliárd évvel ezelőtt, a Big Bang után egy mikroszekundummal kvark-gluon plazma keletkezett, amit mi képesek vagyunk újra előállítani a laboratóriumban. Vagy tudjuk modellezni a kvarkonium nevű részecske olvadását 7 trillió fokon, ami a Nap belsejénél több százezerszer forróbb hőmérséklet. Mondja valaki erre, hogy nem érdekes!”

Mócsy Ágnes Kolozsváron nőtt fel a Ceausescu-érában kisebbségi magyarként, az édesanyjától így korán megtanulta: neki duplán kell teljesítenie, ha bármit el akar érni. És bár édesanyja maga is fizikus és fontos példakép, a tantárgy iránti érdeklődését mégsem neki, hanem egy karizmatikus fizikatanárának köszönheti.

A mentorai és a példaképei is sokáig mind férfiak voltak, később egyetemi tanárként viszont egy nagyon is támogató közösséget építettek ki a női kollégáival. A tudományos pálya azonban a tengerentúlon sem kiegyenlített, amire Ágnes statisztikát is hoz: az Amerikai Fizikai Társaság adatai szerint a fizika PhD fokozatban 20 százalék a nők aránya, és ugyan a professzorok között is egyre több a nő, szakterületén, a nehézion-fizikában ez a szám mindössze 3-4 százalék. Ágnes szerint külön probléma, hogy ahogyan felfelé haladunk a tudományos fokozatok ranglétráján, úgy fogynak a nők, ami máig rendszerszintű probléma. „Szokták mondani, hogy ha egy nő alkalmas rá, ugyanolyan lehetőségekhez juthat a tudományos pályán – de ez a képzeletbeli meritokrácia sajnos bullshit. A nők a férfiakhoz képest szisztematikusan rosszabb hozzáférést kapnak a forrásokhoz; kevesebb fizetést, kisebb irodákat – és ezt az Amerikai Fizikai Intézet vonatkozó tanulmánya is megerősíti.”

Amikor Amerikába költözött, eldöntötte, hogy az élete első szakaszában szerzett tapasztalatait felhasználva aktívan kiáll az elnyomás és az egyenlőtlenség ellen. Barátja, a Beyoncét is inspiráló rockzenész, Nona Hendryx mellett színes bőrű középiskolás lányokkal foglalkozik, a Yale-en Being Human in STEM (Embernek lenni a STEM-területeken) címmel tartott tudományos kurzust, ahol diákjaival azt vizsgálták, a nemi, faji, szexuális és egyéb határozók hogyan alakítják e tudományterületeket.

És bár mindig provokatív és nonkonformista személyiség volt, önmaga felvállalása a tudományos szcénában neki is időbe telt. A szivárványcsíkok is csak azután kerültek a hajába, mikor már úgy látta, szakmailag is elismerik. „Úgy éreztem, ha teljesen magamat adom, nem vesznek majd komolyan. Pedig ha a társadalmi megfelelés miatti fals elvárások miatt elnyomjuk a személyiségünket, az a produktivitásunknak sem tesz jót” – fogalmaz. Így nemcsak a nyugat-afrikai és karibi táncok iránti rajongását, de a három számjegyű párból álló cipőkollekcióját is felvállalta a tudós kollégák előtt. „A ruha és a lábbeli része az önkifejezésemnek” – mondja Ágnes, majd a mögötte lévő könyvespolcon egy piros magas sarkúra mutat: „Ez itt Sarah Jessica Parker és Manolo Blahnik közös kollekciójának egy darabja. Persze leárazáson vettem.” Néhány éve a két szenvedélyét össze is kötötte, és olyan divatbemutatókat szervezett, ahol a ruhák fizikai jelenségeket modelleztek.

Meggyőződése ugyanis, hogy a fizika a humán területekkel nagyon is összefügg, ezért egy ideje a művészet és a fizika kapcsolatát kutatja. Ennek részeként a dokumentumfilmezésbe is belekezdett, és két Emmy-díjas rendező mellett alapító tagja a Badass Female Filmmakers női csoportnak. És hogy mi köze például Jackson Pollocknak a részecskefizikához? A készülő rövidfilm-sorozatában majd elmeséli.

A cikk a 2021/május-júniusi ELLE magazinban jelent meg.