Cosby szabad, Britney nem, mert a nők traumája még mindig nem számít

Legyen szó egy nemzetközi popsztárról, vagy egy másik nőről a hatvan áldozat közül, ez a mostani hír egy újabb emlékeztető arra: ha a nők bátran kilépnek a nyilvánosság elé fájdalmaikkal, továbbra is süket fülekre találnak.

Az, hogy Bill Cosby szabad, Britney Spears pedig nem, helytelen és vérlázító dolog.

Pontosabban a két ügy ugyan nem hasonlítható össze, mégis bizonyíték arra, hogy még mindig nem halljuk meg a nők hangját, amikor felemelik azt, hogy fájdalmukról beszéljenek.

Lehetünk a bolygó legismertebb arcai, akkor sem véd meg minket senki nőként

Egy világszerte híres nő azt kérte a bíróságtól, hogy szüntessék meg egy - állítólag tőle elidegenedett - családtagja ellenőrzését az élete felett. Pár nappal vagyunk csak azután, hogy a kaliforniai bíróságon (és a nyilvános hangfelvétel segítségével az egész világ számára elérhetően) beszámolt arról, hogyan éltek vissza helyzetével, amely szinte már egyenértékű volt az emberkereskedelemmel. Azt állította, hogy akarata ellenére dolgoztatták, megtagadták az általa szerzett vagyonhoz való hozzáférést, foglyul ejtették saját otthonában, családja elárulta, és mindennek tetejében kényszerítették, hogy fogamzásgátlóval védekezzen, azért, hogy megakadályozzák teherbeesését. Az, hogy a felette lévő gondokságot nem szüntették meg, azt bizonyítja: lehetünk a bolygó legismertebb arcai, akkor sem véd meg minket senki nőként.

Ugyanazon a napon, amikor egy 39 éves poplegenda törvényesen is csapdába esett saját otthonában, és megakadályozták, hogy kontrollt szerezzen saját élete felett, egy olyan 83 éves sitcom-színész sétált ki diadalmasan a philadelphiai börtönből, aki mindössze két évet töltött le a neki ítélt tízéves büntetésből, melyet három súlyosan szemérmetlen támadásáért kapott. Pontosan hatvan nő vallott Bill Cosby ellen a bíróságon. Szabadulása mindannyiunk számára megbocsáthatatlan sértést jelent.

Természetesen mindkét jogi eset rendkívül összetett: amíg azonban a Cosby ellen felhozott vádakat - aki mindig is ártatlanságát hangsúlyozta - a pennsylvaniai Legfelsőbb Bíróság ejtette, amit lényegében egy jogi kiskapu kihasználásával értek el (a szokatlan ítélet szerint „sérültek a jogai a folyamat során”), addig Britney az apja gondonoksága alatt vegetál, amely korlátozza a szabadságait, mert 13 éve mentálisan összeroppant (Jamie Spears azonban cáfolta lánya állításait, és azt nyilatkozta a sajtónak: „sajnálja, hogy lánya szenved és ennyi fájdalmon megy keresztül”).

Persze még nem veszett el minden remény, hogy Britney kérelme teljesüljön a gondnokság megszüntetésével kapcsolatban - Brenda Penny bírónő számára ugyanis továbbra is fennáll a lehetőség, hogy elrendelje a változtatás. Ez a legutóbbi döntés valójában csak a Britney által benyújtott jogi dokumentumokra adott válasz, a történetnek még nincsen vége.

Szabadság és méltóság azoknak jár, akik hatalommal rendelkeznek, nem azoknak, akik sérülnek

Ezek a történések azt az elátkozott gondolatot erősítik meg bennünk: bármennyire bátran állunk ki és akármennyire hangosan beszélünk is nőként traumatikus tapasztalatainkról, a jogrendszer nem fog minket meghallgatni, nem hisz nekünk és nem véd meg bennünket. Ez borzasztó. És kimerítő. Újból és újból lejátszott játszma, ami a világ minden részén így zajlik, csak emberek milliói máshol csendesebb, hétköznapibb körülmények között élik meg ugyanezt a forgatókönyvet.

A Bill Cosby és Britney Spears neveket azért ismerjük, mert ők a showbusinessben dolgoznak. Mégis tudjuk, hogy világszerte számtalan, nyilvánosság elé nem kerülő eset ismétli meg számunkra ugyanazt az üzenetet: szabadság és méltóságot azoknak jár, akik hatalommal rendelkeznek, nem pedig azoknak, akik sérülnek.

Ez a folyamat sajnos nemcsak a hírességek köreiben figyelhető meg, és nemcsak Amerikában. A nők traumáit lekicsinylő, a férfiak kiváltságairól szóló történetek mindenütt jelen vannak a világon.

Csak ezen a héten több száz ember hallatta hangját azzal kapcsolatban, hogy milyen kínzóan fájdalmas volt számára a spirál felhelyezése, annak ellenére, hogy az orvosok előtte biztosították róla: nem fog fájni. Ezek a nyilatkozatok a Times egyik cikkére reagáltak, amelyben Caitlin Moran azt firtatta, hogy mindannyian hozzáférünk a fájdalomcsillapítás lehetőségéhez, amikor ezt az eljárást végzik rajtunk. Számtalan nő mesélt arról, hogy elájult, sikított, sírt a fájdalomtól, az orvosok mégis úgy vélik, teljesen rendben van, ha az eljárást bármilyen fájdalomcsillapító beadása nélkül csinálják végig.

Ez is egy jó példa arra, hogy még a fizikai gyötrelemről szóló beszámolóinkat sem veszik komolyan. Ugyanez az oka annak, hogy az endometriózisban szenvedőknek átlagosan egy évtizedbe telik a pontos diagnózis felállítása: mert amikor fájdalmaink vannak és beszélünk róla, elküldenek a rendelésről, lekicsinylenek és túlzással vádolnak minket.

A férfiak védelme mindenek felett

De itt már rég nem csak az egészségügyről vagy a reproduktív jogokról van szó. Ez a hozzáállás, hogy a férfiak védelme elsődleges mindenek felett, egyszerűen mindenütt jelen van. A nyilvánvaló nőgyűlölet sajnos nem új keletű, mára már komoly hagyománya van a férfiak előtérbe helyezésének. Mintha a patriarchális társadalomnak lenne egy szent szertartása - egy olyan magát makacsul tartó szokás, amely mindent áthat a bűnözéstől az egészségügyi ellátáson át a házasságig, az egyenlő fizetésen át a házimunkáig!

Ez az érzéketlen, veszélyes hitetlenség az LGBTQ + közösséget is érinti, ráadásul kínzó rendszerességgel történik rá példa, de aránytalanul sokszor előfordul a fekete nőkkel, és már-már kínosan gyakran a fogyatékossággal élőkkel szemben is. A férfiak hatalmának felsőbbrendűsége és kiváltságai évszázadok óta meghatározza a döntéshozatalok módját, akár a bíróságról, a munkahelyünkről, a közösségi médiáról, a Parlamentről, akár - leggyakrabban - a hétköznapi emberek otthonáról van szó. 

Itt az ideje, hogy ez az egész megváltozzon végre.

Ahhoz, hogy odafigyeljünk a traumákon átesettekre, nincs szükséges egy pop-ikon "fogságban tartására" vagy jogi procedúrára egy olyan férfi ellen, aki arról volt híres, hogy jól mutató pulóvereket viselt a televízióban. De akkor mégis, mit tehetünk?

Ami engem illet, ezt a forgatókönyvet javaslom: Tartsuk életben a felháborodásunkat. Szabadítsuk ki Britneyt. Vegyünk elégtételt Britneyért. És utána küzdjünk egészen addig, míg mindannyiunk bátor kiállása, ami beszámol traumáinkról, nem csupán pusztába kiáltott szó lesz, hanem olyan hang, amit meghallgatnak és meghallanak.

Forrás: ELLE