Senki nem látja, de te mindennap érzed – így ejt rajtad mély sebeket egy nárcisztikussal való kapcsolat

Egy nárcisztikus által okozott sebek teljesen tönkretehetik az önbecsülésed. 

Jogosan merülhet fel benned a kérdés, miként lehetséges az, hogy valaki egy kapcsolat elején még figyelmes, majd egyszer csak a mesébe illő kezdetet felváltja egy láthatatlan belső harc, amit végső soron már a saját identitásod megőrzéséért vívsz, hiszen egy nárcisztikus gyakorlatilag az önbecsülésed vágja haza, válogatott módon. 

Nem valódi szeretet 

Amikor valaki egy nárcisztikussal találkozik, akkor az elején sokszor úgy érezheti, hogy van valaki, aki igazán látja, aki feltétel nélkül elfogadja. Viszont fontos tudnod, hogy a nárcisztikusok rendkívül érzékenyek mások érzelmi igényeire, így pontosan tudják, hogyan keltsék benned a különlegesség, a biztonság és a mély, sorsszerű kapcsolódás érzését. Ez a varázslat azonban nem valódi szeretet, hanem egyfajta rákészülés a későbbi kontrollba. Ahogy megismerik a gyenge pontjaid, azokat lassan elkezdik eszközként használni. Apránként megingatják a belső stabilitásodat, ebből adódóan ezek kapcsolatok nem „csak” fájdalmasak, hanem mélyen átalakítóak is, te pedig úgy érezheted, nem is érted, mi történik veled. 

Amikor az idealizálásból fokozatosan leértékelés lesz, az áldozat többnyire nem a kapcsolatot érzi hibásnak, hanem önmagát. Itt kezdődik el igazán a csendes belső leépülés. A nárcisztikus nem véletlenszerűen támad: pontosan azt veszi célba, amit te a legjobban keresel, főként a biztonság érzését.

Miért érnek ilyen mélyre a sebek?

A nárcisztikus különleges dinamikát alakít ki: lassan eléri, hogy te is az ő torz tükrén keresztül lásd önmagad. Az elején az égig emel, mintha egyetlen, pótolhatatlan ember lennél az életében, nagy ígéretekkel és olyan kijelentésekkel köt magához, amelyek egy beteljesült szerelem forgatókönyvéhez hasonlítanak, később viszont módszeresen bont le apró beszólásokkal, ignorálással, indokolatlan vádaskodással és hirtelen, kiszámíthatatlan dühkitörésekkel. Ha ez elég sokáig tart, óhatatlanul elkezdesz azon gondolkodni:

• „Tényleg túl sokat kérek?”
• „Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny?”
• „Talán nem is érdemlem meg, hogy szeressenek?”

Amikor elkezdődnek ezek a fázisok, akkor hirtelen azon kaphatod magad, hogy állandóan bizonyítani próbálod, elég jó, elég kedves, elég türelmes vagy. Csakhogy ez a bizonyítás egyáltalán nem rólad szól, a nárcisztikus számára mindez csak annak a jele, hogy hatalma van feletted. 

Miért olyan pusztító a visszautasításuk? 

Amikor egy nárcisztikus hirtelen eltűnik, elzárja a kommunikációt, vagy gyökeresen megváltoztatja a viselkedését, az áldozat számára ez nem egy „sima” szakításnak tűnik. Sokkal inkább olyan, mintha hirtelen értelmét veszítené minden, amit addig közösen megéltetek. 

A gondolataid ilyenkor zakatolni kezdenek:

• „Hogy teheti ezt velem valaki, aki azt mondta, a lelkemig lát?”
• „Miért nem egyezik a viselkedése azzal, amit ígért?”

Ez a belső ellentmondás pedig lassan szétmarja az önbizalmad. A nárcisztikus által okozott fájdalom éppen azért annyira fájdalmas, mert nem a felszínt támadja, hanem pontosan azt, amire a leginkább vágynál: hogy értékesnek és szerethetőnek érezd magad. 

A viselkedése olyan, mint sok apró vágás: nemcsak a kapcsolatot rombolja le, hanem az önmagadba vetett bizalmadat is.

Pszichológiai fölény 

Fontos megértened: egy nárcisztikus célja nem a kapcsolat megmentése, hanem a pszichológiai fölény fenntartása. Ezért lesz minden őszinte, egyenes kommunikációs próbálkozás újabb terepe a manipulációnak. Az eredmény nem valódi válasz, csak még több zavar, bűntudat és bénító csend. És ez a csend fáj a legjobban, mert nem ad lezárást, csak tovább mélyíti a belső bizonytalanságot.

A gyógyulás első lépése annak felismerése, hogy ezek a sebek nem azt jelentik, hogy „benned van a hiba”. Épp ellenkezőleg: azt mutatják, mennyire mélyen tudsz kötődni és érezni. Ha megérted a nárcisztikus dinamika működését, lassan elkezdheted visszaépíteni azt, amit a kapcsolat alatt elveszítettél, a méltóságodat, az önbecsülésedet és a jogodat ahhoz, hogy olyan kapcsolatban élj, ahol nem kell nap mint nap láthatatlan sebekkel együtt létezned.

(via)