Závada Péter: Lírai alkat

Zakóra a gördeszkát

Nem, egyszerűen munkaügyekről jobban szeretek e-mailben kommunikálni. De a rajongásra egyébként sem adtam sok lehetőséget, direkt sosem exponáltam magam.

Ez a kérdés soha nem érdekelt igazán. Az Akkezdet Phiai úgy vált viszonylag ismert zenekarrá, hogy az elmúlt húsz év alatt nem tettünk olyan gesztusokat, amik a népszerűségünket növelhették volna. Összesen három klipet készítettünk, ebből kettőben nem is látszódunk. Nem mentünk el kereskedelmi műsorokba, nem játszottak minket a zenetévékben. Ugyanis az egész közeget rettenetesen színvonaltalannak gondoltuk, ezért inkább az underground lázadását választottuk. Ahogy azonban az underground közönsége nőtt, mi is egyre ismertebbek lettünk, vagyis éppen az történt, ami ellen mentünk: kicsit mi is trendik lettünk.

(...)

A Katona Kamrájában bemutatott Ahogy tetszik esetében a rendező például kifejezetten a fiatal közönséget célozta meg, amikor arra kért, hogy minél inkább modernizáljam, aktualizáljam, és egy rímtelen, szabadabb szöveget készítsek. Így született meg egy nagyon mai változat, ami egyébként továbbra is a shakespeare-i nyelvi logikát követte. Mert ha jobban megvizsgáljuk a shakespeare-i vígjátéknyelvet, rájövünk, hogy nagyon is hasonló a slam poetryhez. Ugyanis a posztmodern lírából kizárólag a slam poetry tartotta meg ezt a játékosságot.

A fiatalokat szerintem egyáltalán nem kell hülyének és sekélyesnek nézni. Azt gondolom, semmi más nem változik, mint a kommunikáció módja és formája. Ők is ugyanazokat

az értelmi és érzelmi skálákat járják be, mint az előttük járó generációk. Ráadásul azt látom, hogy a mai kortárs líra egyre inkább eljut az iskolákba, és igen, szükségük van Shakes­peare-re is, akit jellemzően szeretnek is. A Szentivánéji álomban például pont azt akartuk megmutatni, hogyan hangzanak ezek a szövegek a magyar kortárs költészet nyelvén.

(...)

Eleinte valóban elég durva támadások értek, egyfelől az apám, másfelől a zenélés miatt, de az idézett mondat különösen rosszindulatú. Ugyanis éppen fordítva történt: én az egész gyerekkoromat irodalmárok között töltöttem, vagyis előbb a pantallót cseréltem bő gatyára – majd vissza. Ha valami idegen volt tőlem, az sokkal inkább az utcagyerekstílus, de valahogy mindenkinek kompenzálnia kell.

Sehogy. Az új kötetben az előzőeknél sokkal intuitívabb, hangulatokra alapozó prózaversek lesznek. És minél rétegzettebb gondolati tartalmakat kínál fel egy mű, annál kevesebbekhez jut el – de ezzel nincs semmi gond, és közben ellensúlyozom is azzal, hogy éppen operettet fordítok.

(...)

Patakfalvi Dóra