Színházi pszichothriller: Párnaember

Merész, mesés vallatás a színpadon.

A Jurányi Ház színháztermének közepén plexikocka áll. A nézők körben ülnek le, így szó szerint más és más szögből látják az eseményeket. Az átlátszó falak mögött kihallgatószoba elevenedik meg, ahol a nyomozó (Kárpáti Pál) és samesza (Király Dániel) puhítják a gyanúsítottat. Katurian, az író (Jankovics Péter) elborzasztó története lassan, de biztosan tart a tragikus vég felé, részben a plexiben folyó események, részben a saját novellái által, melyeket szuroksötétben vagy épp ideg- és lélekborzoló vizuális effektusok közepette olvasnak fel.

Martin McDonagh darabja egyáltalán nem kíméletes, itt bizony gyerekgyilkosságokról van szó. Hogy valóban megtörténtek-e, vagy csak a romlott fantázia szüleményei, azt a rendőrök pszichológiai hadviseléssel, a nézők pedig, mint valami random esküdtszék felelős tagjai, az intuíció és a józan belátás segítségével igyekszenek kitalálni. Utóbbi persze egyre nehezebb adott körülmények között, értsd, egy olyan előadás részeseként, amely sikeresen vitte színre a pszichotriller hatásmechanizmusát. Félelem és intellektuális reszketés élőben, a kőszínházak minden sallangja nélkül.

Rendező: Radnai Márk

A -011- Alkotócsoport, a Szputnyik Hajózási Társaság és a FÜGE produkció előadása. Bővebb információ ITT.

Fotó: -011- Alkotócsoport Facebook oldala / Mészáros Csaba