Szemtől szemben a Facebookkal

Csodanő a Szilícium-vögyben

Sheryl – ahogy mindenki hívja – más, mint a többi főnök. Mítosz, legenda és jelkép, rendszeres szereplője a legnagyobb amerikai magazinok címlapjának (Forbes, Fortune, Time). Nemcsak a siker jelképe, hanem a kitartásé is, a bátorságé és a női szolidaritásé. A Harvardon végzett, és 47 évesen a Szilícium-völgy egyik high-tech cégének vezetője, amit nőként nagyon kevesen értek el. (A másik ilyen Marissa Mayer, aki most hagyta ott a Yahoo!-t.) 2013-as könyve, a Dobd be magad! (Lean In) igazi bestseller lett: a szerző több millió példányban biztatta a nőket arra, hogy legyenek ambiciózusak, és nyomában megszületett a Leanin.org nevű női hálózat is.

Munkatársai éppúgy bámulják hatékonyságát, kitartását, hitelességét, mint milliónyi ismeretlen csodálója. Előadásain rajongók hada ül, mint egy rockkoncerten. Amikor a magánélet védelméről vagy a gyűlöletkeltő tartalmakról kérdezik, a Facebook közösségépítésére utalva elmondja, hogy a közösségi hálót már több mint egymilliárdan használják, ezek 84,9 százaléka Amerikán kívülről, és a cég több mint 16 ezer munkatársat foglalkoztat. Sheryl Sandberg ott áll a vártán akkor is, ha csúszóssá válik a talaj. Már az is felmerült, hogy Hillary után ő legyen a következő női elnök... És őt küldték, amikor Donald Trump találkozni akart a Szilícium-völgy vezetőivel. Mark Zuckerberg inkább távol maradt.

Belépünk a Building 20-ba, a Facebook Frank Gehry által tervezett vadonatúj épületébe Palo Alto keleti részén, és várjuk, hogy találkozzunk a Csodanővel. Tökéletes nő, tökéletes környezetben. Ja, mégsem. Sheryl Sandberg egy elég kopott kis íróasztal mögött ül egy 40 ezer m2-es nyitott irodában, a mellette levő asztalnál a rendszer meghekkelésére felszólító poszter alatt egy kapucnis geek üldögél. Sheryl kézszorítása határozott, de a hangja lágy.

(...)

Sheryl következő könyve egyébként, amelynek a címe B terv, és az Egyesült Államokban áprilisban jelenik meg, egészen más témát dolgoz fel: férje, David Goldberg 2015-ös, váratlan halálát. Ebben a könyvben Sheryl arról mesél, hogyan tudta – nagyon lassan – összeszedni magát ez után a dráma után, és megpróbál segíteni és utat mutatni azoknak, akiknek nehéz próbatételekkel kell megküzdeniük.

Elle: Dobd be magad! című könyve, amely arról szólt, hogy a nők próbálják meg áttörni az üvegplafont, 2013-ban jelent meg. Lát azóta változást e téren?

Sheryl Sandberg: Ha a számokat nézzük, akkor sajnos nem történt jelentős változás. A női cégvezetők aránya az Egyesült Államokban csak 5 százalék. Még mindig a nők azok, akik a háztartással foglalkoznak, még mindig alig vannak jelen a felelősségteljes vezetői pozíciókban, főleg az IT-területeken. De mindennek ellenére az az érzésem, hogy a nők kezdik a kezükbe venni a sorsukat. Alapítványomnak, a Leanin.orgnak hála világszerte 31 ezer Lean In hálózat kezdte meg a működését. És azt is tudjuk, hogy azoknak a nőknek a 80 százaléka, akik részt vesznek ezekben a körökben, fél éven belül akcióba lendül: fizetésemelést kérnek, munkahelyet változtatnak, új projektbe kezdenek. Ez a Lean In alapgondolata: a nők irányítsák maguk a szakmai életüket.

Elle: A könyvet többen kritizálták is. Anne-Marie Slaighter például, az Unfinished Business szerzője azt mondja, a nők nem kaphatnak meg mindent.

SS: Ez olyan, mintha azt akarná mondani, hogy lehetetlenség mindent megkapni, azaz gyerekeket és munkát is egyszerre. Pedig a mai nők legnagyobb része gyerek mellett jár munkába. Az Egyesült Államokban például az anyák 70 százaléka dolgozik, és a legtöbb országban ez a társadalmi valóság. Persze nem minden rózsaszín, ezért mondom folyton, hogy a nőknek harcolniuk kell az egyenlő fizetésért. Az Egyesült Államokban 20 százalékos különbség van a nők és a férfiak fizetése között, és ez elfogadhatatlan.

(...)

Elle: Kik azok a nők, akik a karrierjében inspirálták?

SS: Az anyám franciatanár volt, és mindent feladott a nevelésünk kedvéért. Ő mégis fontos példa a számomra.

Elle: Hamarosan megjelenik B terv című könyve, amely a férje, David Goldberg halálát követő gyász és végül megnyugvás időszakáról szól. Miért döntött úgy, hogy megír egy ilyen személyes könyvet?

SS: A férjem halála borzalmas, pusztító élmény volt. Nagyon egyedül maradtam, és elszigeteltnek éreztem magam magányosan. Láttam, hogy az emberek milyen zavarban vannak, mennyire nem tudják, mit mondjanak, hogyan vigasztaljanak. Akkor, június 3-án elmeséltem a Facebookon a bánatomat és a reményeimet, hátha felszabadulok egy kicsit. Egyszerűen csak el akartam magyarázni a körülöttem levőknek, mit érzek. A reakciók egészen meghatók és szívmelengetők voltak. Reagáltak természetesen a barátaim, de ismeretlenek is, akik megnyitották a szívüket, és egészen intim és súlyos történeteket osztottak meg velem. Az egyik asszonynak meghalt a gyereke, egy férfi rákos beteg volt, egy másik a feleségét veszítette el nem sokkal azelőtt balesetben. És mind elmondták nekem a bánatukat, nem voltam egyedül. Úgy éreztem, jót tenne, ha írnék ebből egy könyvet. Hogy ettől valami értelme lesz ennek az egésznek. Ez a könyv erről szól: a gyászomról, és arról, hogyan találtam meg szép lassan az utat az öröm felé, valamint arról, hogy mit tanultam saját magamról.

(...)