Ott Anna: Könyv, gyerek, szeretet

Rendhagyó interjú Ott Anna kulturális menedzserrel, irodalomszervezővel és Mosoly Angyallal.

A hosszú, olykor kétséges kimenetelű betegséggel szembenéző gyerek nemcsak a fájdalommal, a kezelések hosszú sorával néz farkasszemet, hanem bizony elveszíti a gyermekkor gondtalanságát is. Pedig ők is gyerekek és joguk van a saját gyermekkorukhoz, a gyermekség megélésére. A Mosoly Alapítvány szakképzett terapeutái nekik segítenek, hogy visszakapják a döntés szabadságát, lehetőségük legyen kreatív energiák megmozgatására, kiélhessék szorongásaikat, félelmeiket és így képesek legyenek a betegséggel vívott harcot folytatni.

Mert ugyan én nem feküdtem gyerekként hosszan kórházban, de két dolog van, ami segített abban, hogy - amennyire ez lehetséges - egészséges felnőtt váljon belőlem: az egyik az olvasás, a másik a terápia. Ha fáj a fogunk fogorvoshoz rohanunk. Ha fáj a szívünk, trauma ér bennünket, nem látjuk a kiutat egy-egy helyzetből, akkor még mindig nem egészen egyértelmű, hogy merre forduljunk. A Mosoly Alapítvány azt teszi minden nap, amiben én mélységesen hiszek, művészetekkel és terápiával segíti a gyerekeket. Szóval, nem volt kérdés, hogy igent mondok a megkeresésükre, sőt, nagyon megtisztelőnek találom, hogy úgy gondolták, hiteles segítségük lehetek.

Igyekszem támogatni és felhívni a környezetem figyelmét a TASZ munkájára, hogy mennyire fontos munkát végeznek. Évekig állatmentő egyesületeket támogattam, az is egy olyan ügy, ami a szívemhez nagyon közel áll. Az utóbbi évben pedig idősek otthonába jártam felolvasni az ott lakóknak. Ez is egy számomra fontos élmény volt, minden egyes alkalom nagyon meghatározó volt, amit magammal viszek.

Nem tudatosan használom a social mediat. Engem is meglep, hogy folyamatosan és dinamikusan nő a követőim száma, ami teljesen organikus. Azt hiszem, örülnek, ha őszinte és tiszta beszédet hallanak. Én erre próbálok törekedni. Elmeséltem egy kicsit a saját motivációimból és megkértem őket, bár nagyon nehéz kérni, hogy segítsenek. És segítenek. Hihetetlen számomra is.

Igen. Épp a minap hívtam fel a Mosoly dolgozóit, hogy biztosan valami félreértés vagy félreütés történt, mert érkezett egy 153.000 forintos utalás. Hamar kiderült, hogy nem félreértés. Azóta is a hatása alatt vagyok és nagyon hálás vagyok így ismeretlenül is az adakozónak. Kiderült, hogy egy tehetős apuka így „köszönte meg”, hogy a lányát rászoktattam a saját példámmal az olvasásra. Ez egy nagyon személyes és megható visszajelzése a munkám értelmének. De olyan is van, akiről tudom, hogy diák, zsebpénzből él, mégis utalt. Ez is hihetetlenül jól esik.

Nem épp a leglélekmelengetőbb történet, de valamiért már évek óta decemberben újra és újra elolvasom az Anna Kareninát. Nagyon fontos történet nekem, amiben szeretek elmélyülni és erre leginkább karácsonykor van lehetőségem. Minden könyvre igaz, de erre végképp, hogy szinte minden évben mást és mást mond, más részletei szólítanak igazán meg. Ezen kívül már évek óta rutin, hogy a norvég zseni, rajongásom legnagyobbika, Karl Ove Knausgard Harcom sorozatának új kötetei ősszel jelennek meg, amikre szintén a karácsonyi szünetben van időm. Ezt mindenkinek ajánlom, kötelező olvasmány az összes!