Őrült táncok és mediterrán napsugarak

MI a közös a barokk zenében és a japán étteremben?

A barokk zene tiszta, és többnyire egyszerű, persze a szó nemes értelmében véve. A nem kimondottan zenerajongók többsége Vivaldit szereti a legjobban, aki talán a legkevésbé bonyolult darabokat írta a barokk szerzők népes táborában. Teljesen érthető, hogy agyoncivilizált világban élő 21. századi emberként vonzódunk az átlátható szerkezetű és formájú, a mostaninál lényegesen emberibb világról szóló muzsikákhoz. Ezen felül a barokk zene sokkal egyszerűbb zenei eszközökkel, és kevésbé szélsőséges skálán fejezi ki az érzelmeket, mint például a romantikus. Nem mindenki szeret zenehallgatás közben nyakig elmerülni a lélek legbelsőbb bugyraiban, ahogyan mondjuk egy Wagner-opera esetében ezt az élményt keressük, és kapjuk is meg.

Mert jól érzékelhetőek a különböző nemzetek habitusának főbb jellemzői a zenében éppúgy, mint az építészetben, a gasztronómiában vagy az öltözködési stílusban. A zeneszerzők "kiírják magukból", ami bennük megszólalt. Minden ember lényének szerves része többek között, hogy mi az anyanyelve. A nyelv ritmusa a hangszeres zenében is érződik. Ez a ritmus a fent említett három nemzetnél nagyon jelentős különbségeket mutat,és ez nagyon jól érzékelhető a laikusok számára is.

Ha rövid választ kell adnom, akkor azt mondom, hogy azért, mert azokra írták. Bővebb válaszként pedig először hadd idézzem Jos van Immerseelt, korunk kiváló régizenészét, aki erre a kérdésre így válaszolt: "Ha japán éttermet nyitunk, nem főzhetünk az olasz konyha alapanyagaiból." Ez nem azt jelenti, hogy modern hangszereken nem jó régebbi korok zenéjét játszani. Új hangszerekkel azonban olyan megoldásokat kell alkalmazni, (sok esetben kompromisszumokat is kell kötni), hogy régies maradjon a hangzás, amikre nincs szükség, ha korhű hangszert fogunk a kezünkbe. Engem mindig az a zenei korszak vonz a leginkább, amivel éppen foglalkozom, a régi korok zenéjének megszólaltatása azonban egészen különlegessé vált számomra azzal, hogy korhű hangszereken játsszuk. Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapítója és vezető karmestere régóta várta, hogy elhivatott régizenészek legyenek a zenekarában, akikkel megvalósíthatja azt a bravúrt, hogy egy koncerten belül ugyanazok a muzsikusok régi és modern hangszereken is játszanak. Nagy öröm számomra, hogy ebben én is részt vehetek.

Ha muszáj csak egy valakit kiemelnem, akkor ő Johann Sebastian Bach.

Elsősorban alázatra. Gondoljunk bele az életébe! A lipcsei Tamás templom karnagyaként minden vasárnapra komponált egy kantátát, és még jópárat az egyházi ünnepekre. Sok éven keresztül minden hétfőn elkezdett írni egy ilyen, amúgy zenei igemagyarázatnak szánt darabot, csütörtökön már kezdődtek a próbák, vasárnap pedig elhangzott a mű az istentiszteleten. Ha csak egyetlen kantáta maradt volna fenn, ami a teljességet, az élet lényegét, a mulandóságot ilyen hihetetlen szuggesztivitással fejezi ki, már akkor korszakalkotó, amit csinált. A Mester azonban ötszáz ilyen darabot írt, nagyjából öt év alatt. Kétszáz fennmaradt, háromszáz sajnos elveszett. És ez csak egy része a hatalmas életműnek. Húsz gyermeke született, ebből tizennégy érte meg a felnőttkort. Fiai a kor népszerű zeneszerzőinek számítottak, divatos zenét írtak. Apjuk egyáltalán nem volt híres, de még ismert sem a saját korában. Valószínűleg sosem gondolt arra, egyáltalán előfordulhat-e, hogy a műveit későbbi korokban játszani fogják. Nem is játszották majd' száz évig. Felix Mendelssohn volt az, aki felfedezte a munkásságát, és bevezette darabjait a hangversenyéletbe. Az életmű tetszhalott állapotban várta, hogy valakik életre keltsék. Micsoda ajándék, hogy ez megtörténhetett! Hűen kell sáfárkodnunk ezzel a kinccsel. Az előadóművészet szolgálat. Arra kell törekednünk a legjobb tudásunk szerint, hogy úgy szólaltassuk meg a darabokat, hogy ha a szerző váratlanul betoppanna az ajtón, először is felismerje, amit írt, (ne feledjük, hogy Bach esetében nem kevesebb, mint háromszáz év telt el a keletkezésük óta), másodsorban pedig örömét lelje abban, ahogyan azt mi játsszuk. Szeretném remélni, hogy a mi koncertjeinken azt hallhatná, amit megálmodott.

Mörk Leonóra

A BFZ következő barokk koncertjét szeptember 28-én adja az Európai Hidak fesztiválon: https://www.bfz.hu/event/165