Topmenedzser hegedűvel

Midori Seiler hamarosan Budapestre is ellátogat

Az édesanyja japán, az édesapja pedig bajor származású zongoraművész. Miért választotta mégis a hegedűt?

Gyerekkoromban nagyon szerettem a zongorát. Emlékszem, hogy órákat töltöttem el a versenyzongoránk alatt üldögélve, amíg a szüleim négykezeseket gyakoroltak. Nagyon hangos lehetett, de ez egy cseppet sem zavart. A nővéreim hegedültek, és ahogy a kisebb testvérek általában, én is az ő nyomdokaikba szerettem volna lépni. Az első néhány év viszont valódi kínszenvedés volt. Fogalmam sem volt, hogyan gyakoroljak, és rá kellett jönnöm, hogy a hegedű valójában egy nagyon nehéz hangszer.

Ausztriában nőtt fel, tanult Londonban és Berlinben is, az egyik mestere pedig magyar volt. Idén szeptemberben Budapesten is hallhatjuk muzsikálni a Budapesti Fesztiválzenekar Bridging Europe fesztiválján. Ez a fesztivál épp arról szól, mennyire fontos, hogy a különböző kultúrák megértsék egymást, odafigyeljenek egymásra, és közelebb kerüljenek egymáshoz a művészetek által. Ilyen gyökerekkel Ön akár a szimbóluma is lehetne ennek a rendezvénynek. Hogyan tudja beépíteni a zenébe ezt a színes kulturális hátteret?

Hogy őszinte legyek, amikor elkezdtem barokk hegedűt tanítani, nagyon fontos felfedezést tettem. Rájöttem: az, hogy egy diák honnan jön, és milyen a kulturális háttere, egyáltalán nem befolyásolja a folyamatot, ahogy megtanulja beszélni egy zeneszerző nyelvét. Minden a muzsikus tehetségén múlik, mindegy, hogy valaki koreai vagy svéd. Ugyanakkor az is igaz, hogy a személyiségünk nagyban múlik a kulturális hátterünkön.

Azzal egyetért, hogy a zene képes közelebb hozni egymáshoz az embereket, illetve hogy egy ország identitását is nagyban meghatározza?

A zene nem csak arra képes, hogy az embereket közelebb hozza egymáshoz, hanem arra is, hogy általa mindenki közelebb kerüljön saját belső középpontjához. Ha valaki őszintén, magával harmóniában zenél, akkor megtörténik a csoda, és a hallgató is érezni fogja ezt az egységet. Szerintem ebben rejlik a zene valódi ereje.

Karrierje során mindig kiemelten fontos volt Önnek a barokk. Honnan ez a szerelem?

Ez a szerelem nem csak a barokkra igaz. Minden olyan felfedezés magával ragad, amelynek során valamiről, amit ismertnek hittünk, kiderül, hogy valójában meglepően más. A másik, ami ebben vonz, hogy olyan helyzeteket teremthetünk a hallgatóság számára, amely visszaadja egy adott időszak hangulatát és szellemiségét. A maga idejében a barokk zene is újdonság volt, olyasmi, amit senki nem hallott korábban, és ami meglepte a közönséget.

Budapesten a BFZ barokk együttesét vezeti majd koncertmesterként. Mit vár ettől a munkától, és kinek ajánlaná a koncerten elhangzó, a német barokk legjavából összeállított műsort?

Ez az este a zenetörténet két legelső kozmopolitájáról szól: George Muffatról és Händelről. Ők ketten teljesen mást gondoltak a zenekari hangzásról. Muffat a színek varázslója volt és a finom hangszerelés jellemezte, míg Händel, az opera nagymestere a sűrű, telt zenekari hangzást szerette. A szoprán szólista, Yeree Suh bármilyen műfajban kiváló, de én kifejezetten szeretem a Händel előadásait.

Vivaldi Négy évszakját kvázi egy kortárs táncelőadás főszereplőjeként játszotta el Berlinben. Egyetért azzal a szemlélettel, hogy a komolyzene önmagában már nem elég, és a közönség megnyeréséhez ötvöznünk kell a különböző művészeti ágakat?

Ezek a kísérletek nem arról szólnak, hogy bármilyen hiányosságot kompenzáljanak. Ez egyszerűen egy kortárs megközelítés, ami hihetetlenül átfogó és sokrétű, és amit a közönség is különlegesnek tart.

Fischer Iván szerint Ön egy finom és érzékeny fiatal hölgy. Ilyen karakterrel mennyire nehéz koncertmesterként irányítani zenészeket, akik közül mindenki külön egyéniség? A szigor vagy a szabadság híve?

Ahhoz, hogy egy előadás sikeres legyen, minden résztvevőnek egyformán bele kell tennie magát. Én arra jutottam, hogy ez nem működik diktatórikus szigorral. Ha Fischer Iván így jellemzett, akkor ez bizonyára azt is jelenti, hogy ilyen mentalitással is lehet valaki vezető.

Mennyire nehéz nőként megfelelni a nemzetközi zenei világban? Össze lehet egyeztetni ezt az életformát a magánéletével?

Minden a szervezésen múlik. Gyakran érzem magam top menedzsernek.

Nem először jár Magyarországon, mi volt az első benyomása erről az országról és a zenei kultúrájáról?

Először 1986-ban jártam itt. Ami akkor igazán mély nyomot hagyott bennem, az a somlói galuska volt. Zeneileg szorosnak érzem a kapcsot Magyarország és köztem, hiszen egyik mesterem, Végh Sándor magyar volt. Ezen kívül Liszt Ferenc szimfonikus műveit is nagyon szeretem.

További információk a fellépésről ITT!