Kukorelly: Játékba hozom az animát

Interjú női- és férfilélekről

ELLE: Feltűnt, hogy három témáról kérdezik a leggyakrabban: irodalomról, futballról és nőkről. Mindhármat érinteni fogjuk, de vajon melyikről van a legbiztosabb tudása?

Semmiről. Több mint húsz éve tartok kreatívírás-szemináriumokat, mondani szoktam azoknak, akik hozzám járnak: ha valaki azzal jön, hogy tudja, hogyan kell írni, attól meneküljenek. A futballban igazodom el a legjobban
– a lélektani vonatkozásaiban. Hogy mi a szerepe a kisfiúk szocializációjában. Megtapasztaltam, és ötven lépésről kiszúrom, aki ezen a tanulási folyamaton nem ment át. A futball az a terep, ahol a kisfiúk játszva megérthetik, megélhetik létezésük alapvető szabályait.

ELLE: A kisfiúkkal és a focival máris elérkeztünk egy genderproblémához. ”A futballt igazán nem értik, nem érthetik a nők. Rendes nő nem érti a lesszabályt. Akkor sem érti, ha érti. Ne értse!” – fogalmazott egyszer. Szinte látom, ahogy most bicskák százai nyílnak ki a női zsebekben.

Sajnálnám. Bicska női zsebekben! (Nevet.) Ez a lesszabály-metafora nagyon nőpárti. Először is, ugye, emberek vagyunk, a férfias és nőies, a jungi animus és anima el van osztva bennünk, kinél hogyan, változó arányban. A futball pedig a háború szublimált formája. Nem kell meghalni a harcmezőn, ám ugyanazok a markerek működtetik, csapatok, támadás, győzelem, vereség satöbbi, a fiúk ezt élik meg, játsszák le. A nők viszont a háborúban ellenérdekeltek. Csakis veszíthetnek, mert a fiuk és a férjük hal meg, mindig a legjobbak. A férfiak is vesztenek, de számukra nem így merül fel a kérdés, mert nem így vannak kondicionálva. Annyira, hogy ha meg akarják úszni, ha „gyávák”, azt a nők sem akceptálják. Az anima nem kér a háborúból – nem megy oda, nem néz oda, szörnyűnek, minimum hülyeségnek tartja, nem tetszik neki, Tolsztoj Háború és békéjéből a háborús részt kihagyja, és csak a szerelmest olvassa – viszont lenézi az untauglicht, az alkalmatlant. Ez csak látszólag paradox, ugyanis a háborús jellegű küzdelem, összecsapás a kiválás, kiválasztódás terepe, itt elválnak a dolgok. Ki a legény a gáton, ilyesmi. A grundon a fiúk mindezt megtanulják – egymástól. Magától a működéstől, felnőttek beleavatkozása nélkül. A szabályok alakította események, a többiek mozgás- és viselkedésformái tanítanak olyan csekélységekre, mint az identitás megélése. Beilleszkedni a közösségbe, alárendelődni és kiválni, elhelyezni magukat a hierarchiában, a fair playt nemcsak tisztelni, de élvezni is, megvetni a csalót, elviselni a vereséget. Elviselni a győzelmet!

ELLE: Szerintem csupa olyat sorolt, amikre manapság egy nőnek is éppúgy szüksége lehet a létezéséhez.

A mi európaias, kompetitív társadalmunkban, ahol Homérosz óta versengünk, a nők is kiharcolják a jogukat a harchoz. A háború tradicionálisan a férfiak játéka, amelyben nemcsak G.I. Joe-k, hanem G.I. Jane-ek is egyre inkább részt vesznek. Magad választhatsz a nőies és férfias stratégiák közt.

ELLE: Bonyolítsuk tovább. Egy rendes futballista megvarrhatja maga is a lyukat a nadrágján?

Meg. Hol az a varrótű?! Sztárszabók, sztárszakácsok is férfiak, profi takarítóbrigádok férfiakból állnak. Szerintem én tudok a legjobban mosogatni, ebben nagyon zöld vagyok, kevés víz, kevés mosószer, és ragyog minden, ezzel a tudásommal már csajoztam is. Anyukám megnyitja a csapot, közben kimegy az égve hagyott cigarettájáért, zubog a víz, belenyom fél flakon mosogatószert, nem bírom nézni. Megcsinálom, és egyáltalán nem gondolom magam nőiesnek, noha a bennem lévő animát hozom játékba. Jól teszem, csöppet sem szégyen, ha a férfi a női lélekrészt működteti, ha bátran érzékeny, empatikus, meghatódik. Ha kell, sírj! Félreértés, hogy ezt csak a lányoknak szabad, úgy vagy teljes, ha ezeket férfiként megengeded magadnak. És élvezed, ha egy nőben működik az animus, ha látod, hogy meg tudja csinálni. Helyetted. Jobban, mint te. Átlátja, okosabb, elirányít. Rád legyint, mint egy hülyegyerekre, sajnálkozó mosollyal – nagyon erotikus. Kényelmes. Nyugton alhatsz. Bealudni az autóban, ha egy nő vezeti!

ELLE: Mit tapasztal, a férfiak mennyiben tartják hisztinek a határozott női kiállást?

Két férfit nem hallottam még ugyanúgy beszélni erről. Tudom, sőt érzem – és remélem, ez a feminizmus –, hogy a nőket a férfias akadályokon pozitív diszkriminációval kell átsegíteni. Saját érdekünkben. Tehát nem elsősorban az ő érdekükben, ugyanis nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez az ő érdekük. Hanem hogy nekünk, férfiaknak jobb legyen az élet. Ne terjengjen minden komoly helyen a bakszag. Ezért vagyok híve a kvótának, közügyrendezésben, politikában mindenképp. Nem a női, hanem a nemi kvótának: két azonos nemű után egy másik nemű következzen. A férfiak teremtette hátrányt férfiak egyenlítsék ki, nem altruizmusból, hanem önző okokból. Aki nem így érzi, nem igazán férfi, mert könnyen, saját pályán akar győzni. Nem focizott kiskorában. Vagy rosszul vette le. A labdát talán jól, de a dolog szellemiségét-lelkiségét nem. A női aktivitás nem iktatja ki a hatalmi szempontokat, de átrendezi, élhetőbbé teszi a terepet.

ELLE: A magyar társadalom vajon megért erre a markáns váltásra?

Rossz, sőt gonosz, ha a kérdés így merül föl. Csináljuk, és ettől megérünk rá. A magyar társadalom derék, szolidáris, gondolkodó, jó életre vágyó, szabad emberek összessége, aki nem ebből indul ki,
az manipulál.

ELLE: Bár most is a nők érdekében szólt, a közvélemény egy része határozottan macsónak tartja önt. Ezt érzékeli?

Persze, Bruce Willis, aki mindenkit lever, ezt ismerem. Ezen a ponton megadom magam, így működik a világ, leveszünk egymásról bizonyos jeleket, egyszerűsítjük, mint valami egyenletet, és ez jön ki. Tulajdonképpen tetszik nekem, szórakoztat, mosolygok rajta, de a macsózást baromira visszatolnám. A macsó a frusztráció magas foka, az önmagában bizonytalan csávó, akinek muszáj megmutatna, mennyire frankó. Mindenáron lenyomni valakit, a gyöngébbet. Főként a nőket. Ez a férfiasság ellentéte.

ELLE: Erre itt egy bizonyíték: ”Nőket, kisebbek vagy nem, elnyomni nem férfias, és ők kisebbek, ha konkrétan akkorák is, mint a keresztanyám ónémet tálalószekrénye” – írta az Ezer és 3, avagy a nőkben rejlő szív című könyvében.

Férfi nem nyom le nőt.

ELLE: Az Ezer és 3 után még a Don Giovanni-státuszt is kiérdemelte. Ez imponált önnek?

Don Giovanni az abszolút férfias működés metaforája. A nőket meg kell szerezni. Megnyerni. Nem finomkodok. Mondhatnám, hogy meg kell baszni, de elég, ha megnyerő vagy. Nem te, hanem én. Ez nem rossz, hanem jó, nincs benne semmi csúfság; szép. Hallgasd, ahogy Don Giovanni énekel a nőkről és a szabadságról Mozartnál. Nők és szabadság nélkül nincs semmi. A legszebb, hogy a nőknek nem kell föltétlenül akceptálniuk a férfias törekvés-nyomulást. A Don Giovanniban például a pasast minden csaj lepattintja. Megy a sokszor idétlen igyekvés, a nők pedig dönthetnek, kell-e nekik, ezzel mi a gond? Az ellenkezője volna a baj. Az Ezer és 3 című regényem kapcsán számos esetben megkaptam, hogy tárgyiasítom a nőket. Én. Tehát nem a szöveg beszélője. Pedig aki egynél több könyvet olvasott, tudja, hogy az elbeszélő és
az író nem azonos.

Szerző: Patafvalvi Dóra. Fotó: Dobos Tamás. Az interjú teljes terjedelmében az ELLE magazin 2016. április számában jelent meg.