Itt lennék most a legszívesebben: Weimar

Nem véletlenül került fel a világörökségi listára: a német kisvárost legendás személyiségek tették naggyá.

Türingiáról mindig úgy éreztem, maga a csoda. Talán nincs a világnak még egy olyan része, ahol ilyen kis területen ennyi nagyszerű kulturális teljesítmény született volna. Az ember autózik keresztül a Németország közepén fekvő tartományon, és úgy érzi, mintha egy eleven történelemkönyv lapjaira került volna. Minden hegytetőn áll egy barokk kastély, az óvárosokban nagyjából annyi változott az 1500-as évek óta, hogy a favázas kis házak aljában nem kékfestő és csizmadia űzi az ipart, hanem drogéria és mobiltelefonos cég. Bármerre kanyarodunk le a főútról, olyan városkába jutunk, ahol a középkori, és máig teljesen épen megmaradt templom orgonáján Bach játszott, az erdő közepén megbújó vadászkunyhóban Goethe töltötte az éjszakát, és ha már arra járt, gyorsan írt egy verset is.

A kulturális örökség a legkoncentráltabban azonban Weimarban van jelen, méghozzá nem valamiféle távolságtartó, a jelentől idegen módon, hanem nagyon is elevenen. Akik valaha itt éltek és a maguk korában igazi celebnek számítottak, Luthertől és Bachtól kezdve Goethén és Schilleren, Liszten és Wagneren át a Bauhaus művészeiig, ma ugyanúgy részei a város életének, mint voltak száz, kétszáz vagy sok száz évvel korábban. Ha például a helybeliek kimennek a régi temetőbe, akkor azt mondják, meglátogatták Goethét. A ferences kolostorban, amely egykor Luthert is befogadta, most a Liszt Ferenc nevét viselő zeneművészeti főiskola működik, a Jakobskirchében, ahol az idősebb Lucas Cranach nyugszik, és ahol 205 évvel ezelőtt Goethe és a felesége fogadtak hűséget egymásnak, ma is oltár elé állhatnak a fiatal párok. Ilyesmit utoljára Olaszországban tapasztaltam, ahol a helybeliek magától értetődőnek tartják, hogy a szomszédjukban valaha Lorenzo Il Magnifico lakott, és mindenfajta meghatódottság nélkül száguldoznak a motorjukkal a reneszánsz dóm körül.

Weimar – és persze egész Németország – az idén különleges jubileumot ünnepel, Richard Wagner születésének 200. évfordulóját. A komponista számtalan szállal kötődött a városhoz, nem utolsó sorában későbbi apósa, Liszt révén, akinek köszönhetően az itteni udvari színházban tartották például a Lohengrin ősbemutatóját. Wagner eredetileg a weimari parkban szerette volna felépíteni az ünnepi játékok házát is, amelynek végül Bayreuth adott otthont. Az ünnepi rendezvények részeként szeptember 7-én új rendezésben állítják színpadra a helyi Nemzeti Színházban a Lohengrint, augusztus 23. és szeptember 14. között pedig a weimari művészeti fesztivál Wagner-idill elnevezésű programsorozatában a zeneszerző műveit több különleges előadás, köztük a Salzburgi Marionettszínház Ring-feldolgozása mutatja be.

További információk a www.weimar.de és a www.germany.travel oldalon!