"Életünk ízei" az a szakácskönyv, amit érdemes a kezünkbe venni!

Marietta ès Alexandra nagyon koràn elhagyták a szülői házat és édesanyjuk valamint nagymamájuk elvesztése után nem igazán volt ,aki megtanítsa őket a főzés titkaira. Angliában a hazai ízek emlékeiből merítve alkották újra a kedvenceiket, miközben felfedezték a főzés örömét és közösen sok saját receptet is megálmodtak. Tavaly jelent meg első szakácskönyvük, az Életünk Ízei , aminek az első éves évfordulóját is pont ebben a hónapban ünnepelhetik. 

Előfordul, hogy az ikreknek van egy különleges, saját nyelvük, amit csak ők értenek.  Marietta és Alexandra számára ez a főzés, az ételek szeretete, a gyerekkoruk ízeinek és illatainak emléke a konyhában. Vallják, hogy mióta az eszüket tudják, rajonganak a finom házi fogásokért és, természetesen, az evésért. 

Meghatározó gyerekkori emlékkép, mikor a konyhában nyüzsögtek a Nagymamák és Anyukájuk körül, és árgus szemmel figyelték, hogyan készülnek el a finomabbnál finomabb ételek az egy-egy családi eseményre. Az isteni étkek, a mennyei illatok nem csak ahhoz járultak hozzá, hogy boldog gyerekkoruk legyen, hanem, hogy már akkor, mélyen kialakuljon vonzódásuk a receptek és a konyha világához. 

Ahogy felnőttek, egyre gyakrabban próbálták felidézni a régi ebédeket, kezdetben sikertelenül. Volt alkalom, mikor vajazó késsel próbálták feldarabolni a csirkét, de az is megesett, hogy a pörkölt edénnyel és határozott lendülettel együtt repült a kukába. 

A kezdeti nehézségek után azt gondolták, hogy igen, főzni nehéz és hosszú évek tapasztalata kell ahhoz, hogy valaki mesterien bánjon a fűszerekkel és a fakanállal a konyhában. 

Az ikrek életében akkor jött a sorsfordító változás, mikor kiköltöztek Angliába, és már nem voltak ott a Nagymamák, hogy elkészítsék helyettük az ebédeket. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon hamar meg lehet unni a rendelt menüket is, és ez így történt Mariettával és Alexandrával is. 

Így a régi csalódásokon túllépve, új lelkesedéssel és kísérletező vággyal ismét bemerészkedtek a konyhába, ami szép lassan meghozta a sikereket. 

Egy idő után már nagyon hiányoztak a hazai ízek, úgyhogy összegyűjtöttük a családi recepteket, és belevágtunk. Nem követtük mindig azt, ami le volt írva, volt, amit egyszerűsítettünk, volt, ahol a fűszerekkel játszottunk. “ – idézik fel emlékeiket a lányok. 

Velük is megesett, hogy le kellett mondaniuk egy-két összetevőről egészségügyi okokból, de sem a mentes vagy a kímélő változatban elkészült fogások sem okoztak nekik csalódást. 

A végeredmény nekünk is meglepetés lett: egyre többször éreztük magunkat újra a régi ház kertjében, a Nagyszüleinkkel, mert ők ugyan nem lehetettek itt velünk, de az ételeik igen.” – vallják be őszintén az ikrek. 

Mikor megszülettek a gyerekeik, Marietta és Alexandra is szerette volna azokat az ízeket és illatokat adni számukra, amik számukra is meghatározó családi emlékekké váltak a gyerekkorukban. 

A szakácskönyvek vásárlása nem hozott sikert, így egy megoldás maradt: kellő bátorsággal és kitartással megalkotni egy saját szakácskönyvet, amiben nem csak az Ő ízlésük, de azok az ízek is helyet kapnak, amiket a Mamák alkottak meg sok-sok évvel ezelőtt. 

A barátok pozitív visszajelzése, a receptek elkérése mind-mind hozzájárult, hogy az ikrek tudták: jó úton haladnak afelé, hogy alkossanak valami rendkívülit. 

Végül pedig nagy álmuk is valóra vált: Idén jelent meg első szakácskönyvük, az “Életünk ízei”. Nem csak a gyerekkoruk ízeit eleveníti fel, de bebizonyítja, hogy ezeken az egyszerű, de ízletes recepteken keresztül kicsit mindenki konyhatündérré válhat. És nem kell órákat a konyhában állni, hogy csodás fogasok kerüljenek az asztalra. 

Szeretünk főzni, sütni, de azt is szeretjük, ha nem kell órákat töltenünk egy étel miatt a konyhában. Látni fogjátok, hogy a legbonyolultabbnak tűnő receptnél is a legtöbb munkát a sütő végzi helyettünk. Van, hogy minden hozzávaló otthon van, csak egy jó ötlet hiányzik, mit is kezdjünk velük – ebben is szeretnénk segíteni nektek. Ahogy abban is, hogy igenis kezdjetek el bátran főzni, használjatok olyan hozzávalókat, amiket eddig nem mertetek, és élvezzétek, amit csináltok! Nekünk a főzés öröm, reméljük, valamennyit át tudunk nektek is adni belőle!” – zárják gondolataikat a lányok.