Aki legendává tette Kate Mosst: Corinne Day

Divatfotósokról szóló sorozatunk következő része

---

Az 1962-ben született (és 2010-ben elhunyt) Corinne Day képei a 90-es évek divatszakmájához képest annál jóval keményebb, vizuálisan letisztultabb és a dokumentarizmus felé hajló vonalat képviselnek. Amellett, hogy befolyása a 90-es évek divatvilágára egyértelmű, a halálát követő felmagasztaló cikkekben még mindig olvasható az a vélemény, miszerint a fotográfus nagy részben hibáztatható az anorexia és a "heroin chic" felvirágzásáért. És bármilyen cinikus, itt fonódik össze a két szál, Corinne és Kate karrierje.
Corinne szerint a divatmagazinok sajátsága az, hogy egy álomvilágot képviselnek – ő viszont mindig is igyekezett egy szelet valóságot csempészni a glamour világába. Talán ez az az hozzáállás, amely a mainstream média rossz szájízét kialakította. Azonban a fotós önazonosságának tökéletes példái a The Face magazinban 1990-ben és 1991-ben megjelent, Kate Moss-fotósorozatai, melyeken a suhancos báj és valamiféle gyermeki pimaszsággal társuló ártatlanság ölt formát. címlapon tollas fejdíszben mosolygó 15 éves Kate testesíti meg a fiatalos szabadságot, azt a mára szinte már közhellyé vált témakört, melyet a lapszám körüljár.
Corinne és Kate közreműködése az 90-es évek végéig folytatódott, Corinne tette a modellt a The Face arcává. Az újságban 1991-ben ismét megjelent két képsorozat, a The Heaven Is Real, mely a női barátságot a fekete-fehér kontrasztja segítségével dolgozza fel, illetve a Borneo, melyben Kate komoly és felszabadult énjét egymás mellett mutatja be. Közismert, hogy Corinne nagyon sok modelljével közeli barátságot alakított ki és ápolt az évek során. Talán ennek köszönhető, hogy 1993 júniusában a Vogue magazinban egy a Corinne lakásában készített fotósorozat jelent meg Kate-ről. A divatszakma privilegizált világa rossz szemmel nézte, hogy Corinne a saját világát bevonva, saját eszközeivel igyekszik feszegetni a glamour kereteit, így a képeket igen sok kritika érte az évek folyamán. Azonban ez az Under Exposure címmel ellátott sorozat bizonyítja igazán, hogy Kate immáron Corinne múzsájává vált – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy néhány évig egy fedél alá is költöztek. Azonban a hektikus periódus után elkövetkezett a szakítás időszaka is. Corinne 2007-ben dolgozott újra Kate Mosszal, amikor is a National Portrait Gallery egy időszaki kiállítására készített képeket a modellről, ezzel lezárult közös munkájuk hosszúra nyúlt fejezete.
Corinne Day közben befejezte Diary címet viselő első könyvének munkálatait, amely saját baráti társaságát, saját életmódját, a "heroin chic" tíz évét dokumentálta. A 2000-es évektől kezdve a Vogue vált egyik legfontosabb publikációs platformjává, rengeteg egyedi képi világú anyagot készített az újság brit, olasz és japán kiadása számára. 2005 októberére a brit Vogue-nak készített fotósorozatot a Glastonbury fesztiválról Gemma Warddal, az anyag képeinek egyikén Pete Doherty is szerepel. Egy évvel később a japán kiadásnak fotózott egy teljesen egyedi tematikájú anyagot. A képek Yoko Ono kiállításán készültek, a műtárgyak és a high fashion ruhadarabok közvetlenül kommunikálnak egymással – írná egy naiv művészetkedvelő. Véleményem szerint a műtárgyak, a kiállítótér által teremtett, így valamelyest misztikával átitatott légkör csupán tökéletesen kiemeli a szigorú eleganciával bíró high fashion és a képzőművészet kontrasztját.
S ha mindezek után bárki számára kérdésessé válna Corinne szerepe mint művész, csupán annyival tudok érvelni: a Tate Modern és a Saatchi Gallery ritkán szokott tévedni!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!