Fatorexia: súlyos testképzavar?

Van, akik szerint a 21. század legújabb betegsége, mások szerint csak egy jó üzleti fogás

Hiszen néha egyszerűbb egy kisebb tükör előtt állva azt mondani: az alakommal nincsen semmi gond, vagy épp őrült ruhacímke-irtásba kezdeni, amint a vásárlásból hazaérkezik valaki. Természetesen ez az állapot nem a vénuszi idomokkal rendelkezők elsődleges ellensége, hiszen egészséges keretek között semmi baj nincsen a teltkarcsú vonalakkal, bár az is igaz, hogy minden esetben megkérdőjelezhető a struccpolitika helyessége. Komolyabb probléma inkább azoknál jelentkezhet, akik jelentős súlyfelesleggel rendelkeznek, de ezt magukon nem látják meg. A fatorexiásokkal állítólag pontosan ez történik: kórosan el vannak hízva, és azt hiszik, hogy csak egy kis többletük van, ami jól áll nekik, miközben az egész életüket kockára teszik.

Így volt ezzel Sara Bird is, akinek az elnevezést köszönhetjük. A tüneteket saját magán észlelte. Akkor szembesült vele, amikor egy orvosi vizsgálat során kiderült, hogy többet nyomott a súlya, mint ahogy azt valójában gondolta. Ez sarkallta arra, hogy változtasson az életmódján, és a történetét könyv formájában megjelentesse, amiben többek között arról ad tanácsokat, miként fogyjunk le, és hogyan küzdjünk a probléma ellen. Az persze még kérdéses, hogy mindez mennyire hiteles, hiszen a jelenséget nem szakemberek, hanem egy átlagos nő írta le, vélhetően bevételben is reménykedve. Annak ellenére, hogy ez a betegség nem hivatalos, a fatorexiát szokás az anorexia ellentéteként emlegetni, azonban nem lehet vele egy szinten kezelni, mivel szakmai körökben még nem fogadták el ténylegesen létező testképzavarként. Egy dolgot viszont mindenképp sikerült vele elérni: egy komoly társadalmi problémára, a kóros elhízásra még nagyobb figyelem irányul.

Habár ez utóbbi nem új jelenség, napjainkban mégis közel másfél milliárd embert érint a világon, ráadásul ugyanúgy, ahogy a kóros soványság, óriási egészségügyi problémák forrása. Az pedig már valószínűleg korunk egyik legnagyobb ellentmondása, hogy ugyanaz a fogyasztói társadalom, amelyik a tömeges elhízást életre hívta, a hajszálvékony trendet ugyanúgy életben tartja. Nem biztos, hogy csodálkoznunk kell azon, hogy ilyen körülmények között akadnak olyanok, akik – sajnos – éheztetik magukat, és olyanok is, akik ugyan esznek, de nem vesznek tudomást a jóval átlag feletti testsúlyukról.