„A West Side Story segített felvállalni a latin identitásomat”

A klasszikus musical 2021-es feldolgozásának szereplője, Ariana DeBose arról vallott, miként segített neki Anita szerepe kapcsolatba kerülni latin gyökereivel.

Úgy tűnik, Anita szerepe a West Side Storyban úgy lett megírva, hogy sorsfordító legyen azok számára is, akik a karakter bőrébe bújnak. Az 1961-es filmklasszikus szereplője, Rita Moreno az első latin-amerikai nő lett, akit Oscar-díjra jelöltek a szerepnek köszönhetően, és Steven Spielberg mostani feldolgozásának újraértelmezett szereplője, Ariana DeBose számára is igen mély jelentéssel bír Anita megformálása.

A film segített DeBose-nak kapcsolatba kerülni az észak-karolinai Raleigh-ben töltött gyermekkorával, egyben felkeltette érdeklődését a táncművészet hivatásos gyakorlása iránt. Most pedig a tükröt az afro-latin közösség következő generációja felé fordítja, akik mind kultúra, mind bőrszín terén sokszínűbb ábrázolását láthatják a latin embereknek – kikristályosítva ezzel a bennük rejlő rokonságot.

Ariana DeBose őszinte írása következik arról, hogyan barátkozott meg a filmnek köszönhetően saját származásával.

„Hét-nyolc éves lehettem, amikor először láttam a West Side Storyt. Ez a film – és a Mindenem a tánc Vanessa Williamsszel és Chayanne-nel a főszerepekben, amit még tizenévesen láttam – vezetett be a latin táncba és a latin társastáncba. Mindeközben pedig a latin-amerikai kultúrával is megismertettek.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Ariana DeBose (@arianadebose) által megosztott bejegyzés

Otthon nem beszéltünk spanyolul. Édesanyám pedagógus és egy remek fehér nő, szeretem a nevelést, amit tőle kaptam. A művészeten keresztül próbálta életben tartani bennem a latin identitást. Tudtam, hogy más vagyok, de nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Így a művészet értelmének megteremtése volt az, ami vigaszt nyújtott számomra. Segített értelmet adni az identitásomnak.

A művészet, amelyet a gyermekkorodban fogyasztasz, hihetetlenül nagy hatással van rád. Többször is megnéztem a West Side Storyt, és minden alkalommal, amikor láttam a filmet, találtam benne valami újat. Ó, mit főztek? Mit készítenek ott? Miről beszélnek itt? Miért harcolnak a Sharks tagjai a Jets ellen?

Anitában láttam viszont önmagam. Talán nem teljesen a fizikai megnyilvánulásában, mert Rita Moreno és én nagyon különbözően nézünk ki, de a karakter tulajdonságaiban igen. Ő egy olyan nő, aki megelőzte a korát. Van ügynöksége, és kimondja a véleményét. Közben pedig hisz az amerikai álom lehetőségében, és abban, hogy van számára hely annál a bizonyos asztalnál, és hajlandó keményen megdolgozni érte. Később értettem meg, hogy én is igényt tarthatok erre a helyre, amikor már jobban kapcsolatba kerültem afro-latin identitásommal. Felnőttként teljesebben elfogadtam azt, aki vagyok, mert gyerekként még nem értettem, hogyan lehetek egyszerre fekete és latin is. Részt venni az Anita szerepére való meghallgatáson egyfajta tanítás volt a jelenlévők számára, azáltal, hogy fekete, afro-latin, queer nőként léteztem és helyet követeltem magamnak. Nem tudom elválasztani az egyiket a másiktól: ünnepelnem kell az afro-latin identitásomat, nem pedig tagadni. És ezt szeretettel, örömmel, erővel és nagy sebezhetőséggel akartam tenni. Ezek olyan tulajdonságok, amelyeket látni kell.

Hatvan évvel az eredeti film megjelenése után úgy érzem, hogy a West Side Story mostani változata egy lépés a helyes irányba. Ebben a filmben minden latin-amerikai szerepet latinok alakítanak. A diaszpórát az élet minden területéről érkező latinokkal ünnepeljük. Ez önmagában is hatalmas része a West Side Story örökségének. Mindannyian különböző kultúrájúak és bőrszínűek vagyunk. Lebontjuk az ajtókat és a falakat. Az a tény, hogy megmutatjuk, hogy ezt tisztelettel és felelősségteljesen is meg lehet tenni, számomra mindent jelent. Ez az, amit gyerekkoromban mindig is szerettem volna látni a vásznon.

Óriási felelősséggel vagyok a film iránt, és őszintén szólva, már nagyon vártam a napot, amikor végre a világ elé kerül. Nagyon büszke vagyok a munkámra is – azért izzadsz és idegeskedsz, mert érdekel. És nekem nagyon fontos ez a film. Szeretném, ha az afro-latin nézők következő generációja azt mondaná: ’Én is ezt akarom csinálni. Úgy néz ki, mint én, és meg tudom csinálni, mert ő is ezt csinálja.’ Mindig emlékszünk arra, amikor először érezzük, hogy látnak minket, és arra, amikor nem. Különösen a marginalizált emberek számára létfontosságú az a megerősítés, amit akkor kapunk, ha másokban látjuk magunkat.

Amikor felnőttként kezdtem megérteni a latin identitásomat, rájöttem, hogy nem akarok beleilleszkedni abba, amit a latin kultúra elfogadhatóbb mainstream ábrázolásának érzékeltem. Tudtam, hogy reflektorfénybe szeretném állítani az afro-latinokat, akiket jobban kellene látni és hallani, ami kihatott minden történetre, amit elmesélek, és az aktivista munkámra is. Azt akarom, hogy jelen legyünk. A West Side Story ezen változata bizonyítja, hogy a változás csodálatosan erőteljes dolog – ha hagyjuk, hogy megtörténjen.

Még mindig fejlődöm, átalakulok és növekszem, de a tudat, hogy a West Side Story segített eljutni ehhez a kezdeti ébredéshez az identitásommal kapcsolatban, nem marad észrevétlenül. Ez is része annak, ami azzá tesz, aki vagyok. A feketeségem, a latinságom és a queerségem egyformán rezonál bennem, és nem választhatók el egymástól. Csak annyit tudok, hogy készen állok arra, hogy valódi önmagamként vegyek részt, bármit is hoz az élet.”

Forrás: Elle