A szomorúság bája: Lana del Rey

Csipkerózsika-arc, rózsaszirom ajkakkal, fitos orral és puha, hullámos hajkoronával. Így lépett a világ elé Lana del Rey, és vált az idei év egyik legszebb meglepetésévé.

A Lana del Rey-jelenség megszemélyesítője Elizabeth Grantként született huszonhét évvel ezelőtt, három gyerekből elsőként New Yorkban. Tizennégy évesen a lázadó kamaszok között is kiemelkedően kísérletező kedvűnek számított, egy connecticuti középiskolába íratták be, neki pedig főleg azon járt az esze, hogy minél többet bulizzon, és kipróbáljon mindent, amit csak lehet. Végül az alkohol lett a választottja, amit első szerelmének nevez. Tizennyolc évesen elege lett. Abbahagyta az ivást, és minden energiáját a dalszerzésbe fektette. “Amikor feladsz valamit, ami a legközelebb állt hozzád, felelősségteljesnek kell lenned. A nem ivással együtt jött a 100%-os őszinteség, sosem hazudni, mindig rendesen élni, csinálni a következő feladatot. És ehhez gyorsan fel kell nőni. Nincsenek szűrőim. Ha félek, vagy furcsa érzések kerítenek hatalmukba, vagy valaki a családban haldoklik, akkor sincs felmentés. Teljesen máshogy élek” – mondta nemrég.

Éppen akkor kezdett tudatosodni, amikor más lányok elvesztik a fejüket – úgyhogy saját generációjának különleges képességű megfigyelőjévé válhatott, ez pedig, megtámogatva azzal, hogy rendkívül olvasott, intellektuális és irodalmi referenciákkal teli dalszövegekben csúcsosodott ki, melyek az új generáció érzelmeire erősen hatnak. Az egyik kedvence Nabokov. “Az írásművészetére való utalások mindenütt felbukkannak a lemezemen – nyilatkozta. – Nem hiszem el, hogy ilyen jó író létezett. Ahogy a Lolitát kezdi, ahogy a ködös, napfényes szobát leírja, és vele vagyok, ahogy mesél a porszemekről, a cseresznyeszínű ajkakról, a libabőrözésről, a bababőrről, és arra ösztökél, hogy soha ne legyek kevesebb, mint a legjobb, legvizuálisabb író, aki csak lehetek.”

A középiskolás évek után visszatért New Yorkba, a Fordham Egyetemen metafizikát hallgatott, és olyan munkákból tartotta fenn magát, mint a festés-mázolás vagy a költöztetés. Folyamatosan fellépett különböző klubokban, egy szál gitárral és egy mikrofonnal. Felvette első albumát, régi filmeket nézett, és állítólag 18 hónapig egy külvárosi lakókocsiparkban élt.

2011. június 29-én töltötte fel a netre a Video Games című dalának klipjét, és egy csapásra internetes sztárrá vált. A klipet ő maga készítette a MacBookján, videofelvételekből komponálva, amiket az interneten talált. Szupernyolcas felvételek gördeszkásokról, pink rózsák, Betty Boo, Hollywood és Lana, webkamerán. Az idén januárban kiadott lemez, a Born to Die, mely ezt a dalt is tartalmazza, 14 országban lett listavezető, és a legsikeresebb popelőadók közé emelte Lanát. És ebben a pillanatban megkezdődtek ellene a támadások. Azok, akik úgy hitték, Lana del Rey titokzatos, és csak beavatottak számára érthető és elérhető, ekkor keservesen csalódtak. A hipsterek kiakadtak, szájfeltöltést és kamut kiáltottak, és bukott mainstream művésznek titulálták a Hipster Runoff véleményvezér blogon. Sokaknak nem volt szimpatikus az a történet sem, miszerint a művésznő a hajléktalanságig underground zenészként tengődött egy lakókocsiparkban – miközben édesapja a dotkom-milliomos Robert Grant, és nem volt hír arról, hogy rossz viszonyban lennének. Más csellengeni nincstelenül, és más úgy, hogy az ember zsebében ott lapul az arany hitelkártya.

És igen, Lana del Rey is kreáció bizonyos értelemben, és sohasem fogjuk megtudni, mennyi a szerepe ebben Elizabeth Grantnek, és mennyi másoknak. A recept mindenesetre működik, a készítmény kiváltja a kívánt hatást. A lemezmegjelenés óta Lana ontja a Vogue-címlapokat, megállás nélkül utazik, és nyugalomra csak a híres Los Angeles-i Chateau Marmont szállodában lel. Általában itt pihenik ki alkotói válságukat a megfáradt film- és rocksztárok, Lana viszont épp ebből a kopott glamúrból inspirálódik.

Most legjobban egy filmzene-projekt érdekli, Daniel Heath zeneszerzővel el is kezdtek már dolgozni rajta. Egy korábbi interjúban elmondta, hogy nincs szándékában újabb és újabb popslágereket gyártani, és hogy a Born to Die inkább összegzés volt, mint első fejezet. “Mindent elmondtam, amit mondani akartam. Kezdőként az volt az álmom, hogy filmeknek dolgozzak. És most ezt csinálom. Olyan boldog vagyok! Remélhetőleg bent maradok a filmiparban, az lesz az én boldogságfészkem!”