A lány, aki megszökött Észak-Koreából

Azért, hogy élhessek

Yeonmi Park Észak-Koreában, a világ legelszigeteltebb országában felnőve mit sem tudott a nagyvilágról. Az iskolában azt tanították, hogy az amerikaiak gazemberek és a nép ellenségei. Yeonmi kilencéves volt, amikor őt és diáktársait kivezényelték a helyi stadionba, hogy több ezer emberrel együtt végignézzék, amint egy nőt a kivégzőosztag elé állítanak, majd eldördül a sortűz. Yeonmi nem először járt nyilvános kivégzésen, ez az eset mégis más volt, mert ez alkalommal a halálra ítélt asszony lánya mellett állt. A barátnője édesanyját azért végezték ki, mert a hivatalos ítélet szerint külföldi filmeket nézett és terjesztett, ami a gyakorlatban annyit tett, hogy kölcsönadott egy DVD-t az ismerősének.

Yeonmival London belvárosában egy elegáns szállodában találkoztam, pár héttel az önéletrajza (In order to live: A North Korean girl's journey to freedom – Azért, hogy élhessek: Egy észak-koreai lány szabadság felé vezető útja, magyarul még nem jelent meg) megjelenését követően. A 21 éves lány elegáns fekete-fehér ruhát visel, légies alkatának, finom arcvonásainak és porcelánbőrének köszönhetően azonban nem néz ki többnek 16-nál.

Éhen haltam volna

„13 éves koromban, 2007. március 31-én az éjszaka közepén szöktem meg az édesanyámmal Észak-Koreából – mondja, miközben lehunyja a szemét. – Egy férfi csempészett át bennünket a kínai határon. A 16 éves nővérem, Eunmi pár nappal korábban egyedül szökött meg, anélkül hogy szólt volna bárkinek is a terveiről. Mivel meg akartuk találni, én és az édesanyám úgy döntöttünk, hogy nekivágunk az útnak, bár fogalmunk sem volt, mi vár ránk a határ túloldalán. Azonban, hogy minimalizáljuk a kockázatot, a beteg édesapámat hátra kellett hagynunk.”

Yeonmi édesapja párttag és középbeosztású állami hivatalnok volt a hyesani városházán. Családját csak úgy tudta életben tartani, hogy némi arannyal, ezüsttel és nikkellel üzletelt a határ túloldalán élő kínaiakkal. 2002-ben azonban elfogták és illegális kereskedelem vádjával letartóztatták, majd éveket töltött börtönben és munkatáborban. A szabadulása után csont és bőr volt. 2007 októberében a családja után ment Kínába, pár hónapra rá azonban vastagbélrákban meghalt.

„Ahhoz, hogy átjussunk Kínába, a jég-hideg Yalu folyón kellett átkelnünk, tudva, hogy a határ mindkét oldalán 100 méterenként katonák járőröznek, és ha elfognak bennünket, főbe lőnek – folytatja a visszaemlékezést Yeonmi.

A szegénység ellenére Yeonmi elismeri, soha nem hagyta volna el Észak-Koreát. „Ha az ember megélt volna a fagyos krumplin, nem mentünk volna el –  mondja halkan a lány, aki a szökés idején alig nyomott 30 kg-ot. – Azonban éhen haltam volna, másra sem tudtam gondolni csak az ételekre. Gyerekként rongyos, csontsoványra fogyott embereket láttam összeroskadni az utcákon, és holttesteket, amelyeknek a szemét kirágták a patkányok. De be kell hogy valljam, annyira lekötött a saját éhségem, hogy még ez sem érdekelt. Azt sem tudtam, hogy ez nem normális állapot. Nyaranta füvet és virágokat ettünk, és szitakötőt fogtunk, amit aztán megsütöttünk. Télen viszont még ez sem volt. Az éhség olyan elviselhetetlenné vált, hogy hajlandó lettem volna kockáztatni az életemet egy tál rizsért.”

A cikk folytatását az ELLE aktuális, áprilisi számában olvashatjátok!