„Bízom abban, amit érzek.”

Mesi a NESHEEMA Before the Bloom kollekciójáról. 

Eddig nem jelent meg saját rajzod a kollekcióid darabjain. Hogyan született a mandulavirág, és mikor érezted azt, hogy a ruhákon is helye van?

Már rég nem rajzoltam. Július volt, nehéz, mély időszak az életemben. Egy reggel átmentem a nagyszüleimhez, ott mindig megnyugszom, és valahogy visszabillenek a tengelyembe. Amikor hazamentem tőlük, kiültem a teraszra, és csak elkezdtem rajzolni. Hagytam, hogy jöjjön, és közben valahogy jobban lettem. Ösztönösen került a papírra minden. Csak később vettem észre, hogy huszonkét virágot rajzoltam. Huszonkettedikén születtem, és a huszonkettes szám sok más, számomra fontos összefüggésben is kíséri az életemet. Olyan volt, mintha a rajzban valami előbb megmutatta volna magát, mint ahogy én felismertem. Szépnek láttam, és aztán megszületett a gondolat, hogy továbbvigyem a ruhákra.

A huszonkettest mesterszámként is emlegetik. És a showroom házszáma is 22, jól emlékszem?

Igen, az irányítószám pedig 1122.

A mandulafavirág apró és törékeny, mégis különös erőt hordoz. Én pont ilyennek látlak. Egy kicsit magadra ismersz benne?

Lehet. A mandulavirágban számomra ott a mély hit. Még tél van, amikor virágozni kezd, mintha már ismerné a tavaszt. Ösztönös és intuitív vagyok. Közel áll hozzám ez a bizonyosság. Bízom abban, amit érzek.

A virág romantikus motívum. Fiatalon Jane Austen világa állt közel hozzád?

(Nagyot nevet.) Dehogy, egyáltalán nem! A habos cukormáz távol áll tőlem.

Akkor?

Margaret Mitchell. Az Elfújta a szél mindkét kötete, aztán a folytatás összes része. Körülbelül hatévesen láttam először a filmet, és onnantól Scarlett O’Hara Butlernek képzeltem magam. Lehet, hogy ez így is maradt. Vagy idővel egy kicsit azzá is váltam. De azért romantika is van bennem..

Említetted, hogy a nagyszüleidnél mindig visszatalálsz az egyensúlyodhoz. Mit hozol tőlük, ami az alkotásaidban is jelen van?

Szerintük én vagyok a legcsodásabb lény az egész világon. Ebből azért lehet töltekezni.

Kiskoromban anyukám rajzórákra járatott. Mindig volt egy feladat, én pedig általában valami mást csináltam. Ha véletlenül éppen a megadott témát rajzoltam, azt is a magam módján. A grafikámba belementem zsírkrétával, filccel, festékkel. A tanár teljesen kiborult, leszidott. 

Nagypapám pedig azt mondta:

Te csak csináld úgy, ahogy te akarod. Csak az számít, amit te érzel. Az úgy van jól.

Ma is ugyanezt mondja nekem 104 évesen. Úgy tűnik, valid.

Ebben a kollekcióban elmosódik a határ az öltözék és a képzőművészeti alkotás között. Hogyan kel életre a rajz a ruhákon?

A kidolgozásukban olyan kézi technikák láthatóak, amelyekkel nem nagyon találkozunk a ready-to-wear daraboknál. A rajz kézzel festve, haute couture technikák ötvözésével jelenik meg a textilen. A festés, a kézi hímzés és a gyöngyözés egymásra épül, ettől a motívum felületet, mélységet kap.

A kidolgozás nagyon magas szintű szakmai tudást, elképesztő precizitást és rengeteg időt igényel.

Számomra alapvetés, hogy legyen hozzáadott érték abban, amit alkotok. Nem foglalkoztat a divat. Olyan öltözékeket készítek, amelyek évek múltán is érvényesek.

Mit szeretnél, hogy érezzen magából az a nő, aki felvesz egy Before the Bloom darabot?

Azt, hogy szép. Hogy lehet erős és finom egyszerre. A női test arányaival dolgozom, figyelem, mitől válik harmonikussá egy sziluett, hogyan tudom megmutatni annak a nőnek a szépségét, aki előttem áll. Az a pillanat érdekel, amikor felveszi az öltözéket, belenéz a tükörbe, és a tekintete megváltozik. Meglát magában valamit, amit addig nem. Én ehhez tudok hozzátenni.

Mi ad neked bátorságot ahhoz, hogy ennyire a saját érzéseidet kövesd az alkotásban?

Azt hiszem, bátor vagyok. Az alkotáshoz bátorság kell. Anyukám elhitette velem, hogy bármire képes vagyok. Ez mindig velem van.

Nem kell előre tudnom, mi lesz belőle. Elég, hogy érzem: meg akarom csinálni.

Szöveg: Bécsi Éva - art affairs

Fotók: Budai Kata