Miért kell a szexnek mindig a férfi öröméről szólnia?

Fiatal koromtól kezdve arra kondicionáltak, hogy azt higgyem, jónak lenni az ágyban azt jelenti: mindenáron simogatni kell a férfi egóját – mondja Andrea Bartz. Az író új könyve kapcsán azt fejtegeti, vajon miért nem tudjuk magunk mögött hagyni ezt a hozzáállást.

Az új regényem, a We Were Never Here (Soha nem voltunk itt) elején van egy jelenet, amit különösen nehéz volt megírnom – túl közel kerül egy olyan igazsághoz, ami szorongással és szégyennel tölt el. Ebben Emily, egy huszonéves nő, aki Kambodzsában nyaral, egy dögös dél-afrikai hátizsákos turistát visz vissza a hotelszobájába...

„Rájöttem, hogy szereti az élvezetet a fájdalommal keverni, az alsó ajkamat a fogai közé kapta, éles mozdulattal hátrasimította a hajamat. Nem az én világom, de nagyon beindított, hogy kicsit zsákmánynak éreztem magam, annyira kívánatosnak, hogy alig tudta visszafogni állatias késztetéseit. És az évek során elég szexuális felvilágosítást kaptam – a magazinokban olvasott kvízek és a barátnőkkel folytatott borozós beszélgetések formájában – ahhoz, hogy tudjam, annak a módja, hogy elkápráztasd a pasit, és a valaha volt legjobbja legyél, az, hogy megmutatod, hogy te is benne vagy, és olvasol a nonverbális jelzéseiből. Szóval megrángattam a szőke haját. A nyakcsókot harapássá változtattam. Végigfuttattam az ujjbegyeimet a csupasz hátán, és hirtelen behajlítottam az ujjaimat, tíz apró karcolást ejtve, és elmosolyogtam, amikor felnyögött a gyönyörtől. De aztán – valami megváltozott.”

Ami egy forró kalandnak indult, egy támadási kísérletbe torkollik – ami még jobban kicsúszik az irányítása alól, amikor Emily barátja beront, és egy tompa tárggyal megöli a fickót... aztán kieszel egy tervet, hogy megszabaduljanak a holttesttől, és eltűnjenek Délkelet-Ázsiából, mert, hát, ez egy thrillerregény.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Andrea Bartz (@andibartz) által megosztott bejegyzés

De a szexjelenet írása közben rájöttem, hogy egykor én is pontosan azt tettem, amit a főhősnőm tett, még a gyilkosság előtt. Határozottan gondoltam már arra, hogy ez nem nekem való, de ha belemegyek, akkor a szex szuper jó lesz a férfi számára. Ezt az üzenetet az évek során a magazinok szexuális tanácsadó rovataiból vettem át: „Nézz fel, és villants rá egy szexi mosolyt, miközben orálisan kényezteted”, függetlenül attól, hogy szereted-e csinálni. „A férfiak szeretik a hangoskodó nőket, ezért csapj nagy zajt”, tanácsolják ahelyett, hogy kitalálnád, mi esik elég jól ahhoz, hogy hangosan nyögdécselj a gyönyörtől. Az egyik pasim ténylegesen kifogásolta az aktus után, hogy túl csendes voltam – nem azt firtatta, hogyan tudna jobban felizgatni, hanem kijelentette, hogy "a majdnem némaságom akadályozta az ő élvezetét. Nekem felnőtt életem nagy részében úgy tűnt, hogy „jónak lenni az ágyban” annyit tesz, hogy a végén magas értékelést kapjak a férfitól, ahelyett, hogy... én magam élveztem volna a szexet.

Rossz a helyzet a heteró nőknél…

Tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Nem titok, hogy a heteroszexuális párkapcsolatokban a nők kevésbé érzik jól magukat az ágyban, mint a férfiak. Egy felmérés szerint a nők 57 százalékának van általában orgazmusa szex közben, míg 95 százalékuk azt mondta, hogy a férfi partnere minden alkalommal elélvez.

Lehetséges, hogy a férfiak nem is tudják, milyen rossz a helyzet a heteró nőknél, mert arra tanítottak minket, hogy lelkesedést színleljünk. A New Yorker magazin Cat Person című novellája részben azért ment nagyot az internetem, mert reálisan ábrázolta a „nem vagyok benne biztos, hogy akarom ezt, de megpróbálom eljátszani, hogy szuper jó” szexet. Nem véletlen, hogy a nők kétharmada még mindig színleli az orgazmust, 26%-uk ráadásul minden egyes alkalommal, amikor szexel. És hogy mi ennek a leggyakoribb oka? Azt akarják, hogy a partnerük sikeresnek érezze magát. A májusban megjelent, A Special Place for Women (Egy különleges hely a nőknek) című, pörgős thrillerben az egyik főszereplő így siránkozik: „Ha nem szexelnék rendszeresen, és nem tennék úgy, mintha élvezném, a partnerem... nos, nem lenne boldog. Nem mintha valaha is kényszerített volna rá.”

Nem mintha valaha is kényszerítették volna. Mert itt most nem beleegyezésről beszélünk – a saját szexuális történetemben előforduló színlelt élvezetbe minden esetben teljes mértékben beleegyeztem, eltökélten, hogy jól érezzük magunkat. És hogy kimondjam a nyilvánvalót: azt akarjuk, hogy a partnereink vágyjanak a lelkesedésünkre; nem azért vagyok itt, hogy démonizáljam azokat a férfiakat, akik tényleg szeretik nézni, ahogy vonaglunk és nyögünk, miközben élvezzük a szexet. A probléma ott gyökerezik, hogy a nők azt az üzenetet kapják: fontosabb úgy tenni, mintha élveznénk a szexet, mint valóban élvezni azt.

Power posing az ágyban

A kísérletezés itt is fontos szerepet játszik; hiszen az ideális szexuális partner az, aki nyitott a partnere(i) ötleteire és igényeire, és ez néha azt jelenti, hogy végigcsinálunk olyasféle játékokat, szerepjátékot vagy szexuális forgatókönyvet, ami talán nem annyira a mi pályánk. Elvégre tényleg jó nézni, ahogy a partnered remeg a gyönyörtől, még akkor is, ha a helyzet, ami oda juttatja, nem foglal helyet a te fantáziáid között. Egy bizalomteljes, tiszteletteljes, kommunikatív kapcsolat keretein belül – legyen az akár évekig tartó vagy csak egy éjszakára szóló – az ismeretlen terep felfedezése szórakoztató és kifizetődő lehet. Az én problémám azokkal az együttlétekkel van, amelyek valakinek, jellemzően a férfinak az elégedettségét helyezik előtérbe a másik kényelmének rovására.

És hogy még tovább árnyaljam a képet: mivel a nők 85%-a nem jön spontán izgalomba, a színlelt vágy is egy módja lehet annak, hogy beindítsd magad. A legtöbb nőnek nem elég, ha a szexre gondol (vagy meglátja a partnere meztelen testét); kell egy kis hízelgés ahhoz, hogy a teste megkapja az üzenetet, és valóban felizguljon. Ez a „Power Posing” erotikus megfelelője: állj úgy, mint Wonder Woman, és szuperhősnek fogod érezni magad; hagyd, hogy a lélegzeted elakadjon, és a szempilláid is megrebbenjenek, ahogy a dolgok beindulnak, és hamarosan te is belelendülsz.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Wonder Woman (@wonderwoman) által megosztott bejegyzés

Nem vagyok ellene a „színlelésnek”, ha az működik neked, és kielégítő élményhez vezet az ágyban (és valójában nem vagyok ellene semminek, ami az ágyban történik két felnőtt között, kölcsönös beleegyezésen alapulva). De arra szólítok fel mindenkit, hogy vessünk véget annak a gondolatnak, hogy a partner kedvéért kell szerepet játszanunk, ahelyett, hogy a saját kielégülésünkért tennénk.

Előtérben a saját örömünk

Reményteli hír, hogy a mai női médiában jelen lévő szexuális tartalmak középpontjában már az olvasó elégedettsége áll – nem az, hogy „legyél a legjobb a pasi számára”. Az olyan sorozatokban, mint a Shrill és az Insecure, a női karakterek is a saját örömüket helyezik előtérbe. Ez egy nehéz harc, mivel a patriarchális társadalmunk azt mondja nekünk, hogy a külsőnk az értékünk, és a szexuális vonzerőnk az egyetlen, amit nyújtani tudunk, de remélem, hogy a fiatal nők nem azt az üzenetet sulykolják magukba, amit én is kaptam (és éltem!) tinédzserként és huszonévesként: ezt a nevetséges elképzelést, hogy a szex jóvá tételének legfontosabb módja az, hogy meggyőzzem a pasit, hogy minden másodpercét élvezem, hogy ő egy szexisten, és nem tud rosszat tenni.

Most egy nővel randizom, ez az első komoly kapcsolatom pénisz nélkül. A szex olyan, amilyennek mi akarjuk – nem a behatolás határozza meg, és nem a pasi orgazmusával van vége. Egyik este a stressz hatására, a barátnőm minden erőfeszítése ellenére is aggódni kezdtem, hogy „túl sokáig” tart.

– Hé, nem kell folytatnod – mondtam, és megsimogattam az arcát.

– Akarod, hogy abbahagyjam?

– Csak rosszul érzem magam, hogy ilyen sokáig tart.

Erre megrázta a fejét, és valami egyszerű, mégis radikális dolgot mondott az én heteró beállítottságú füleim hallatára.

– Tudod, nem vesztegeted az időmet. Azért vagyok itt, mert szeretlek.

Azt válaszoltam neki, hogy folytassa. És nagyon örülök, hogy így tettem.

Forrás: Elle