Limfóma – „így hatott a szexuális életemre, hogy megtudtam, hogy rákos vagyok”

Igaz történet egy amerikai nőtől, akinél Hodgkin-limfómát találtak. Arról is őszintén vall, hogy a rák diagnózisa hogyan hatott a szexuális életére.

Maria Yagoda egy 32 éves, amerikai újságírónő, aki elsősorban a szexualitásról szokott írni, de most egy másik téma került sajnos a középpontba: a rák.

Hodgkin-kórt diagnosztizáltak nála

A Hodgkin-kór egy olyan, daganatos betegség, ami a nyirokcsomókat támadja meg. A fiatal felnőttekben kifejezetten gyakori ez a limfóma, és aztán idősebb korban is jellemző. Yagoda sajnos azok közé tartozik, akiknél meglehetősen fiatalon diagnosztizálták ezt a betegséget, amiből a betegek 80-85%-a felgyógyul, korán felismert betegségnél az érintettek 98%-a gyógyul meg.

Az újságírónő azt mondja a Bustle című online magazinnak, hogy jelenleg kemoterápiát kap, és nem meglepő, hogy ebben az állapotban még egy szexre szakosodott szerző sem kívánja a testi érintkezésnek ezt a formáját. A következőkképpen írja le, hogyan van most:

mostanában az sem tűnik egy valós dolognak, hogy az emberek egyáltalán szexelnek. Túlélési üzemmódban vagyok, és ebben az üzemmódban elég nehéz gyönyört érezni.

Ehelyett Yagoda rengeteg tévét néz például (a kedvence a Cápák között jelenleg), szereti a felnőtteknek való színezőket, és inkább beszélget a szexről ahelyett, hogy csinálná.

Továbbra is érdeklődik

Ami különös Yagoda beszámolójában, az az, hogy azt mondja, jelenleg el sem tudja képzelni, hogy nemi életet éljen, még a kemoterápia sem vette el a szex iránti intellektuális érdeklődését:

intellektuálisan, mivel olyan sok szakértővel, szexet élvező emberrel beszéltem, és annyira mélyen elmerültem ebben a témában, továbbra is végtelenül izgalmas számomra erről beszélni. Intellektuálisan mindig is hihetetlenül le fog nyűgözni a szex, és mindig is akarni fogok beszélni róla.

Hozzáteszi, hogy mivel annyira fájdalmas fizikailag a kemoterápia, amin jelenleg keresztülmegy, az agya automatikusan próbálja elterelni a gondolatait a testéről, ami szinte lehetetlenné teszi a szexet. Arról nem beszélve, hogy az idő nagy részében fizikailag képtelen lenne rá:

most hat hónapig minden második héten kapok kemoterápiát. Az első héten semmire nem vagyok képes, és a második héten, ami megelőzi a következő kezelést, a kutyát tudom levinni sétálni. Meg tudok egy kicsit ücsörögni kint. Ebbe a hétbe kellene belezsúfolnom egy randit, és aztán eltűnnöm. Lehet, hogy ez jó lenne? Lehet, hogy a férfiaknak bejönne, ha mindig egy-egy hétre rejtélyes módon eltűnnék?

Yagoda azt meséli, hogy azért a randiappokba most is bele-belepillant néha unalmában, de sosem csinál semmit. Sőt, amikor elmegy a kórházba a kezelésre, akkor is körül szokott nézni, hogy hátha van ott valaki korabeli, de persze tudatában van annak, hogy a gyógyulásáig a korábbi életét nem fogja visszakapni.

Via