Így gyakorold, hogy jobban szót érts másokkal

A „termékeny” kommunikáció nagyon ritka jószág, viszont a jó kapcsolatokhoz érdemes elsajátítani.

Manapság sok embernek gondot okoz a kommunikáció. Gyakran kerül elő indokként, hogy a felek nem tudnak megbeszélni bizonyos dolgokat, ez pedig sok esetben befolyásolhatja a kapcsolatokat. 

Így lesz sikeres a kommunikáció

Egy régi zsidó mondás szerint háromféle beszélgetés létezik. Az első típus az, amikor mindenki beszél, és senki sem hallgat. A második az, amikor az egyik ember beszél, mások pedig hallgatnak. A beszélgetés harmadik – és legmagasabb – formája az, amikor senki nem beszél, és mindenki hallgat.

A minőségi hallgatás akkor következik be, amikor a résztvevők nem csak azt hallják meg, amit a másik mond, hanem a mögöttes tartalmat is. A szemkontaktus és egymás arckifejezéseinek monitorozása segít megérteni, hogy a másik személy mit tapasztal és érez.

A „termékeny” kommunikáció manapság nagyon ritka jószág. Egyes kapcsolatokban mindenki sokat beszél, de nagyon keveset hallgat, aztán nem értik, miért romlik meg a kapcsolatuk.

Nincs szebb, mint látni egy szülőt és egy gyereket, vagy egy házaspárt, akik képesek nyugodtan kifejezni a számukra fontos gondolatokat, érzéseket. Egymással beszélnek, és nem egymást próbálják túlkiabálni. Másrészt viszont rengeteg olyan szülő és gyerekek, férj és feleség van, akik hajlamosak kiabálással kifejezni az érzéseiket. Azt gondolják, hogy minél hangosabbak egy beszélgetés során, annál jobban tudják kifejteni az álláspontunkat. De ha a másik csendben van, ez még nem jelenti azt, hogy hallja, amit mondunk, sőt, minél jobban kiabálunk, annál kevésbé fog minket hallani. A csend nem feltétlenül a megértés jele, ez lehet egyszerűen az ellentámadás előkészítése.

Hagyjuk abba a kiabálást, és kezdjünk el figyelni, hiszen honnan tudhatnánk, hogy mit gondol és érez egy másik ember, ha nem figyeltünk rá igazán.

Gyakoroljuk az alábbiakat!

Az egyik vitapartner magyarázza el a másiknak, hogy pontosan mit érez, míg a másiknak nem szabad mást tennie, mint figyelmesen hallgatni, szemkontaktust teremteni, és megpróbálni megérteni a másik álláspontját. Ha szükséges, kérdéseket tehet fel tisztázás céljából, de nem ítélkezhet.

Amikor a beszélő fél befejezte a beszédet, a másiknak várnia kell, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a beszélő valóban befejezte-e a mondandóját, és nem csak szünetet tart, hogy levegőt vegyen. A hallgatónak ezt követően vissza kell mondania a beszélőnek, amit megértett. Ha a beszélő fél úgy ítéli meg, hogy a másik megértette, amit mondott, akkor következhet a másik fél, és elmondhatja a saját álláspontját.

Természetesen ő is elvárhatja a másiktól, hogy ugyanúgy meghallgassa őt. Ez a gyakorlat nem követeli meg egyik féltől sem, hogy egyetértsen azzal, amit a másik mond. A hallgatónak csak annyit kell tennie, hogy megértse a beszélő nézőpontját. Csak miután mindenki megértette a másikat, lehet kísérletet tenni arra, hogy megtalálják a mindkettőjüket kielégítő megoldást. Gyakran már a másik türelmes végighallgatása olyan hangulatot teremt, ami segíti a kapcsolat újjáépítését és újraélesztését.

Próbálj többet hallgatni, mint beszélni. Segít észben tartani, hogy Isten egy szájat és két fület adott nekünk, hogy kétszer annyit hallgathassunk, mint amennyit beszélünk!