„Fantasztikus dolog, amikor emberrel nem találkozol, csak a természettel”

Szerelmek és szerelemprojektek, gyerekek, válások, munkás nyugdíjas évek. Women of Hungary sorozatunkban annak jártunk utána, mi határozza meg a Magyarországon élő nők mindennapjait, mire vágynak, mire büszkék, mit csinálnának másképp? Következzen Lautner Bernadette volt bankár portréja Pestszentlőrincről.

Bernadette – a keresztnevemet még így, franciásan anyakönyvezték, én meg szeretem ezt az e betűt, ragaszkodom hozzá, mint a dzsentri a virágcserépnyi földjéhez. Kőszegen születtem, hatan vagyunk testvérek, én vagyok a legkisebb. Évtizedekig bankárként dolgoztam, miközben már jó előre készültem arra, hogy kihasználjam a negyvenéves női kedvezményt és nyugdíjba menjek. Elfáradtam, egyre nagyobb lett a harc, a teljesítménykényszer, másrészt mindig is nagyon szerettem volna utazni, menni, de erre korábban nem volt időm és igazán lehetőségem sem.

Amióta nyugdíjas lettem, amikor csak lehet, megyek valahova – nekem ez egyfajta terápia is. 2012-ben volt egy nagyobb feszültség a családban, elmentem egy hónapra a Caminóra, aztán rátaláltam egy itthoni túraközösségre is, akikkel évente kétszer csinálunk egy négynapos gyalogtúrát, a járvány alatt pedig a Kéktúrát is felfedeztem magamnak. A családom aggódik, amiért legtöbbször egyedül megyek, de nem tudom elmondani, milyen fantasztikus dolog, amikor emberrel nem találkozol, csak a természettel. Szeretem feszegetni a határaimat: tavasszal voltam egy 10 kilométeres futóversenyen, kipróbáltam az ejtőernyőzést, többször átúsztam a Balatont. A férjem nem igazán van oda az ilyenfajta kihívásokért, de az például az ő álma volt, hogy lássa a Machu Picchut.

Nemrég jöttünk haza egy 22 napos perui bakancsos túráról, és bár közölte, hogy soha többé még egy ilyet, tudom, hogy boldog, hogy a saját korlátait ő is átlépte. A családom szerint meglehetősen idegesítő, hogy mennyit pörgök, pattogok. Igazuk van. Egy részmunkaidős állást is leginkább azért vállaltam el, mert kisebbik, huszonéves fiam azt mondta, hogy anya, nem annyira jó, hogy mindig itthon vagy, olyan lettél, mint egy házmester. Muszáj csinálnom valamit, különben elviselhetetlen lennék. A családom összetartása és a barátaink is nagyon fontosak most, a luxus számomra az, hogy van egy olyan anyagi biztonságom, ami lehetővé teszi, hogy velük és az igazán fontos dolgokkal tudjak foglalkozni. Nekik is szeretném átadni azt a szemléletet, hogy amit megengedhet magának az ember, pláne végigdolgozott évtizedek után, azt ne sajnálja magától.

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.