Koncentrikus körök, tintafoltok, fekete szeplők által pöttyözött, mesterien kidolgozott felületek – Strohner Jázmin formái fegyelmezettek, megfeszítettek, mintázatai játékosak, és tárgyai nemcsak egymással, hanem a rajtuk és általuk prezentált étellel is tökéletes összhangban vannak.
Talán nem titok, hogy az ELLE Decoration szerkesztősége rajong a szép tányérokért: legyen az egy Fornasetti, egy Les Ottomans vagy éppen egy Jonathan Adler darab, de a rajongásunk határtalan, amikor éppen egy kézműves kerámia tányér kerül “terítékre”. Finom, könnyed, matt vagy éppen tündököl a máztól, magán hordozza a kézművesség lenyomatát, egyszóval a kézzel korongozott étkészletek karaktere semmihez sem hasonlítható – épp ilyen lenyűgöző tárgyak kerülnek ki Jázmin kezei közül is. Legyen az olasz, magyar vagy éppen távol-keleti konyha, egész biztosan találunk olyan tányért az alkotó kínálatában, amely megfelel az étlap koncepciójának. Ráadásul olyan magas szintre fejlesztette kézi korongozó képességét, hogy képes akár nagyobb darabszámú, éttermi használatra is alkalmas kerámiákat készíteni (ez esetben fontos a formai, méretbeli pontosság, hasonlóság, ezt a képességet pedig kizárólag sok gyakorlással és kitartó munkával lehet elsajátítani.)
Lényegében születése óta körülveszi a művészet; édesapja, Dr Strohner József PhD alapvetően zománcművész, viszont a műteremházban (amely a Kecskeméti Művésztelepen Iványi Grünwald Béla műteremháza volt), ahol Jázmin felnőtt, az alkotóművészet szinte minden ágával találkozhatott. “Festmények; grafikák; kiállításokat hirdető színes plakátok; nyomatok; fotók; szobrok; objektek, és kerámiák öleltek körül.” Pedagógus szülei a kezdetektől arra törekedtek, hogy ingergazdag, aktív gyerekkora legyen, így már egészen korán rengeteg alkotói tevékenységben kipróbálhatta magát: édesanyjával, Uhl Veronikával rengeteget agyagoztak, zománcoztak, festettek. Megtanították a tudatos jelenlétre: figyelni a környezetet, természetet, színeket, formákat.
A kerámia műfajába a középiskola évei alatt, a Kandó Kálmán Szakgimnáziumban szeretett bele - az évek során megismerte a legfontosabb anyagokat, technikákat, a kísérletezésre, első szárnypróbálgatásaira pedig akkori mestere, Sári Mihály is nyitott volt. “Az ő személye, a műhely és a tény, hogy egy darab “sárból” valami használható tárgyat lehet készíteni, teljesen rabul ejtett.” A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán folytatta tanulmányait, egy félévet pedig a University of Hertfordshire - Contemporary Design Crafts tanszékén is eltöltött, egy Erasmus+ program keretein belül. “Imádtam a kezdeti izgalmat, amikor még minden új volt és kiaknázatlan. De talán azt az élményt muszáj megemlítenem, amikor először éreztem, hogy sikerült “megszelidítenem” a korongon forgó agyagot és már én irányítok. Kicsit olyan ez, mint elnyerni egy állat bizalmát. Türelem, kitartás és szeretet kérdése.” Tanulmányai során rengeteg inspiráló mester segítette fejlődésében, például Dr. Néma Júlia DLA; Prof. Fusz György DLA; Dobány Sándor.
Azóta Jázmin saját brandjét építi, emellett Zürichben, egy kerámiastúdióban dolgozik terméktervező-kivitelezőként – az itt szerzett tapasztalatokat és új élményeket előszeretettel integrálja majd saját márkájának fejlesztésébe.
A majdani kész tárgyakról “legyártott” fantáziakép számára mindig motiváló erővel bír: “Elképzelek egy kellemes huzat járta fényes teret, benne a szépen megterített asztallal, a gőzölgő finom ételekkel, amiket egy család vagy étterem vendégei az én kerámiáimból fognak elfogyasztani. Az érzés, hogy meglepetést, örömet szerezhetek a figyelmes szemlélőnek, mindig tovább mozgat.”
A jelölteket egy nemzetközileg is elismert szakemberekből álló zsűri választotta ki