Bátonyi Éva a diploma megszerzése után divattervezőként dolgozott, majd tizenöt textiliparban eltöltött év után már sokkal inkább a belsőépítészet felé húzta a szíve. Legelső munkája (szintén a Balaton-felvidéken) egy omladozó parasztház átalakítása volt, a hozzá tartozó kő melléképületekkel – a felújítás során sikerült megmenteni a régi tradicionális kőépületeket, új funkciót adni nekik, és összekapcsolni a korszerű, de hagyományőrző, új házzal. Az első általa tervezett építmény bekerült az ikonikus Káli Nagykönyvbe, amely a térség legszebb épületeit sorakoztatja fel gazdag, gyönyörű fotódokumentációval kiegészítve. 

A környék adottságait már jól ismerte, amikor megtervezte a mesés mindszentkállai nyaralót – húsz év után eladták előző házukat (amely mindössze pár kilométerre fekszik az új ingatlantól), ám a helyi barátok, és a környék fantasztikus atmoszférája maradásra bírta őket. A ház szempillantás alatt rabul ejtette a szívüket, szerelem volt első látásra:

„A táj, a romos présház, és alatta a megannyi vidám szüret emlékeit hordozó borospincék.” 

A borospincék kiváló állapotban voltak, így ezeket a részeket érintetlenül hagyták, ám a présházat kívül-belül átépítették, sőt, voltaképpen egy teljesen új építményt varázsoltak a helyére. A vadonatúj épület megtervezésénél maximálisan figyelembe vették a helyi szabályokat, szokásokat, adottságokat, a környék hagyományos építészetének vonalvezetését, hogy tökéletesen illeszkedjen a tájba. A tervező számára a külső és a belső tér elválaszthatatlan egymástól; az anyagok, színek, fények harmóniája elengedhetetlenül fontos,

“a végeredménynek egy olyan stílusos, kiegyensúlyozott, nyugodt, pihenésre alkalmas térnek kell lennie, amely funkcionálisan maximálisan alkamazkodik a lakók életviteléhez, igényeihez”.

Ezeket a szempontokat szem előtt tartva született meg az “új” ház a festői Káli-medence egyik mesés szőlőhegyén, ahol a kilátás bármely barbizoni tájkép látványát messze felülmúlja. 

Egy átlátható, fenntartható tér kialakítására törekedtek – ugyan eleinte egy miniház létrehozása is szóba került, de mivel az eredeti alapterületből nem léphettek ki, egy száz négyzetméteres, hét méteres belmagassággal rendelkező vadonatúj teret (amely az ügyes optikai tértágító trükkök által duplájának tűnik) varázsoltak a borospincék fölé.

Éva a funkciónak megfelelően formálta a térelrendezést, illetve az egész ház külső-belső kialakítását: mindezt a felkelő és lemenő nap fényéhez, az adott helyiség funkciójához, valamint a tájképhez igazítva. A 360 fokos kilátásban a minden helyiségbe egyedileg tervezett nyílászárókon keresztül gyönyörködhetünk: minden egyes oldalról más és más arcát mutatja meg a mesés Káli-medence. A nappalitérből egy egész falas tolóajtón keresztül gyönyörködhetünk a lemenő nap sugaraiban, míg a konyhából, akár egy színes szélesvásznú filmet, a teljes szélességében vízszintesen elnyújtott ablakból szemlélhetjük a Káli-medence lélegzetelállító panorámáját. A hálószobában az ággyal szemben a hatalmas, a falban eltűnő tolóajtón át érkeznek meg a nap első sugarai, a fürdőszobában pedig mesés fák és dombok látványa tárul elénk zuhanyozás közben. 

A borospincék felett létrehozott élettér két hálószobából, egy nagyobb és egy kisebb fürdőszobából, valamint egy konyhával és egy étkezővel kiegészített nappalitérből áll. Kevés kiegészítő, visszafogott burkolatok, egyedileg tervezett bútorok – egy tiszta, kiegyensúlyozott, kezelhető, pihenésre alkalmas tér receptje. 

“Fel sem merült, hogy a belső tér a helyi parasztházak enteriőrjét tükrözze.”

Az enteriőr időtálló, modern, a puritán, fehér mennyezet, a festetlen falak és a betonhatású padló ellenére az összkép mégis meleg és kényelmes, ugyanis Éva bravúrosan elhelyezett puha, élénk kiegészítői, mint a színes-mintás marokkói szőnyegek, díszpárnák, racka- és marhabőrök, valamint a tudatosan tervezett világítás a teret pihentető, hívogató atmoszférával töltik meg.