2012-ben került a szegedi Rajz és Művészettörténeti Tanszékre – képi ábrázolás szakon, majd később az építészeti síküveg szakirányra szakosodva folytatta tanulmányait. Az üveget (mint anyagot, és hatást, jelenséget) az első pillanattól kezdve lenyűgözőnek találta: “Az üveg olyan különleges színélményt tud okozni, amelyre semmilyen másik anyag nem képes. Egyedül a festészetben lehet olyan hatást és erős színélményt elérni, amely egyfajta sugárzást ad, de az illúzió, mégsem olyan ez a fény, mint egy üvegtárgy esetében.”

Később a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen sajátította el az üvegtervezés fortélyait, ahol Borkovics Péter, Pattantyús Gergely és Wölfinger Barnabás tanították. A MOME közben (és után) több kurzuson részt vett a Szimultán Művészeti Iskolában, ahol Sipos Balázs tárgyalkotó üvegművész segítette, és segíti jelenleg is a szakmai fejlődésben. 

Ugyan az első egyetemen megismert üvegmunkálási technika, a fusing technológiát azaz rogyasztást nem érezte magához közelinek, a casting (formába olvasztás) folyamatát azonban annál inkább. Egy pozitív belső formára épít egy külső befoglaló burkot: a két forma együttműködése a szobor felcsiszolt, kész állapotában derül ki. “Mikor a kemencéből kijön a negatív formába befolyt üveg, először matt, rücskös és kőszerű. Ezután jön a felület csiszolása egyre finomabb szemcsékkel, a végén pedig a polírozás. Az izgalmas része az, amikor a felpolírozott felületen keresztül végre beleláthatunk az anyag belsejébe: az apró vagy nagyobb buborékokat, a pigmentek összegyűlését, a színek kavarodását, valamint az optikai torzulás és a tükröződés is ekkor derül ki.” A transzparens testeken, büsztökön és fejeken belül keletkezett izgalmas, dinamikus, hullámzó formák már-már túlvilági hatást eredményeznek: mintha a szobroknak lelke lenne. 

Munkáiban az üveget sokkal inkább képzőművészeti médiumként alkalmazza, autonóm művészeti alkotásként tekint munkáira, amelyekkel jó egy térben lenni, harmonikusak és megnyugtató atmoszférát teremtenek. Már maga a munkafolyamat is meditatív jellegű, emellett tanító erővel bír: a türelem, lelassulás, várakozás és a siettetés leküzdése mind-mind részei az alkotásnak. 

Stella számára az olvasás, a mesék, az álmok, a zene és a festészet szolgálnak inspirációs forrásként, valamint Jankovics Marcell animációinak képi világa a mai napig meghatározó számára. A festészetben Keserü Ilona és Agnes Pelton műveiben megjelenő erős színélmény és formavilág valamint transzcendentális tájképfestészet mélyen hatottak Stella művészetére. Aktívabban foglalkozik a mesék, mítoszok szimbolikájával, valamint az álomfejtéssel: “A legmeghatározóbb álmaimat mindig leírom és lerajzolom, majd felfejtem a szimbólumainak jelentését – olyan ez, mint a kincskeresés.” Stella igazi multitálentum, több médiumban is jeleskedik: könnyed üvegplasztikái mellett látomásos rajzok, festmények és kollázsok, murál munkák, (falfestmények) gazdagítják portfólióját. 

Instagram