1939-ben néhány bátor divattervező úgy döntött, belevág egy merész kísérletbe.
A divat időről időre hihetetlenül gyorsan változik, éppen ezért sokszor még azt is nehéz megmondani, mi lesz trendi fél, egy év múlva, nemhogy évtizedekkel később. Ennek ellenére néhány bátor divattervező 1939-ben gondolt egy merészet, és úgy határoztak belevágnak egy formabontó kísérletbe: megpróbálják elképzelni, hogyan fognak öltözködni az emberek a 2000-es évek környékén. 61 évvel előretekinteni már akkor is science fictionnek számított, mégis megszületett egy különleges divatjóslat, amit filmre is vettek.
A fekete-fehér felvételen tervezők mutatják be az általuk megálmodott jövő ruháit. A kamera előtt olyan darabok vonulnak fel, amik egyszerre hatnak játékos fantáziálásnak és nagyon komoly jövőképnek. Egészen meglepő látni, mennyire másként képzelték el akkoriban a 2000-es évek mindennapjait, de közben azt is látni, hogy számos részletet tökéletesen eltaláltak.
Vannak köztük olyan kreációk, amelyek ma inkább jelmeznek hatnak, és olyan ötletek is, amelyek akár most is visszatérhetnének a kifutókra.
A tervezők egy része főleg a funkcionalitásra koncentrált: hogyan lehetne a ruhákat minél praktikusabbá, „okosabbá” tenni. Megjelentek például lecipzározható, levehető ujjak, amelyeket a viselő kedve szerint variálhat. Ez az ötlet ma már nem is számít különösebben futurisztikusnak, hiszen a sport- és streetwear divatban bőven találunk hasonló megoldásokat. Más elképzelések viszont elég messzire rugaszkodtak a valóságtól: ilyen például az a különleges öv, amely állítólag a test hőmérsékletét és komfortérzetét igazítja a környezeti viszonyokhoz. A klímához alkalmazkodó, „intelligens” ruházat gondolata máig izgalmas, de ebben a formában még nem valósult meg.
A legmeglepőbb jóslatok közé tartozik, hogy már 1939-ben megjelenik egy ötlet, amely kísértetiesen emlékeztet a mai telefonfüggőségre. Az egyik dizájner olyan ruhát képzel el, amelybe kommunikációs eszköz épül, tehát a viselőjét folyamatosan elérhetővé teszi, mintha mindig „online” lenne. Bár a filmben ez még inkább vicces fantáziának tűnik, ma, a mobiltelefonok és okoseszközök korában pontosan tudjuk, mennyire valósággá vált ez a látomás. A jövő emberét, aki soha nincs igazán offline, nagyon is eltalálták.
A film különlegessége abban is rejlik, hogy jól látszik rajta, a 30-as évek végének tervezői egyszerre voltak a saját koruk gyermekei és a jövő megszállott álmodozói. A sziluettek, a szabásvonalak és anyagok még erősen hordozzák az art deco és a korabeli elegancia hatását, miközben a részletekben – cipzárak, zsebek, levehető elemek, moduláris megoldások – már a praktikum és a modern életmód igényei jelennek meg. Érdekes látni, hogyan gondolkodtak a női és férfi szerepekről is: sok tervező például feltételezte, hogy a nők a jövőben jóval aktívabbak, mobilisabbak és többet fognak dolgozni, ehhez pedig természetesen alkalmazkodnia kell a ruhatárnak is.
Ma, amikor a divatipar imád a múltból inspirálódni, különösen izgalmas visszanézni ezt a filmet, ami egyfajta látomás volt a jövőről. Bár sok elképzelésük sosem lépett ki a filmvászonról, néhány ötletük mára teljesen a hétköznapjaink részévé vált. A már említett cipzáras, variálható ruhák, a moduláris szabás, a funkcionális sportos részletek, vagy éppen az állandó kapcsolódás igénye mind ott voltak már ezekben a régi vázlatokban. A videó így nemcsak egy bájos, nosztalgikus szelete a divattörténetnek, hanem egyfajta tükör is, ami megmutatja, hogyan látta a múlt a mi jelenünket.
Ha kíváncsi vagy, milyen ruhákban képzelték el a tervezők a 2000-es évek emberét 1939-ben, érdemes megnézni ezt a különleges felvételt. Egyszerre fogsz mosolyogni a túlzásokon és elcsodálkozni azon, milyen sok mindenre éreztek akkor rá, már jóval azelőtt, hogy beléptünk volna az új évezredbe.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!