Az igazság a fenntartható divatról

A márkák ma már valóban igyekeznek tenni a jövőnkért

Aki azt hiszi, a divatipar rá se ránt a klímaváltozásra, biztosan meglepődik, ha történetesen ott van a New York-i divathét Collina Strada bemutatóján februárban. A modellek 75%-ban maradék anyagokból készített kollekcióban vonultak fel, és közben nem zene szólt, hanem Xiuhtezcatl Martinez tinédzser környezetvédelmi aktivista beszéde. A ruhák hímzései az óceánból vett, újrahasznosított műanyagból készültek, a 4Ocean nevű szervezettel együttműködésben. Hillary Taymour tervező számára az esemény olyan lehetőséget jelentett, mellyel elismeri, hogy ő és a kortársai mennyire nem feleltek meg eddig a fenntarthatóság kívánalmainak.

A divatmárkák zöld kezdeményezései gyakran kozmetikázásnak hatnak: míg megdőlt az a feltételezés, hogy a divatipar a világon a második legszennyezőbb ágazat, a környezetre gyakorolt hatása tagadhatatlanul jelentős, amit a széles körben elterjedt vegyszerhasználat és a nagy karbonlábnyom is mutat. Ráadásul, a fast fashion cégek arra buzdítják vásárlóikat, hogy állandóan frissítsék a ruhatárukat, ami a boltok polcairól se perc alatt küldi a ruhákat a szeméttelepekre. Az Ellen MacArthur Alapítvány szerint a ruhagyátrásra használt anyagok 73%-a vagy a szeméttelepen végzi, vagy elégetik, és kevesebb, mint 1%-ukat hasznosítják újra.

De a tervezők és döntéshozók közül egyre többen hajlandók beszállni a fenntarthatóságról szóló társadalmi párbeszédbe – és ami még fontosabb, valóban tenni azért, hogy csökkentsék a környezeti ártalmakat. Nem csak a környezetvédelem régi bajnokairól beszélünk, mint Stella McCartney, aki az olyan anyagok használatának úttörője, mint a vegetariánus bőr és a műszőrme, vagy Livia Firth, az Eco-Age fenntarthatósági tanácsadó cég társalapítója és a Green Carpet Challenge megalkotója (utóbbi szervezet vörös szőnyeges pillanatokat használ fel arra, hogy felhívja a figyelmet a környezetbarát divatra. Hogyan is lehetne eredményesebben fellelkesíteni az embereket a témában, mint úgy, hogy Gisele megjelenik egy mesés, környezetbarát ruhában?). Ma már szinte kötelező minden luxusmárkának kijelölnie egy szakembert a vezetőségben, aki a zöld dolgokkal foglalkozik. Ott van például Marie-Claire Daveu, a Kering „vezető fenntarthatósági tisztségviselője”, vagy Sylvie Bénard, az LMVH „vállalati környezetvédelmi igazgatója”.

Egy egész divatgépezet foglalkozik a műanyag problematikájával. Mindannyian látjuk a képeket a partra sodródott szeméthegyekről, és felfogtuk, hogy muszáj megállítanunk a folyamatot. A Burberry azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2025-ig minden műanyag csomagolásukat újrahasznosíthatóvá, újrafelhasználhatóvá vagy komposztálhatóvá teszik, és a Courréges művészei vezetője, Yolanda Zobel lassan kivonja a vinilt a márkának tervezett kollekcióiból, melyet az utóbbi időben erősen összekötöttek az 1960-as évek Űrkorszakának jellegzetes anyagával.

A farmer az egyik legproblémásabb szektor a divatiparon belül, mert a gyártása szennyezi és pazarolja a vizet. De a márkák ebben is tudatosabbá váltak. Tavaly a G-Star Raw piacra dobta azt, amit „Az eddigi legfenntarthatóbb farmer”-jének nevezett. A 2019-es nyári kollekcióban még egy lépést tettek előre: a 8 merítéses helyett már csak 2 merítéses festési technikát alkalmaztak – így az addig felhasznált vízmennyiség 75%-át megspórolták.

Mások arra fókuszálnak, hogy kihozzák a legtöbbet abból, amijük van. Az olyan fiatal dizájnerek, mint Marine Serre, és Becca McCgaren-Than a Chromatnál, belefogtak, hogy maradék textilekből készítsenek ruhát, és úgy tűnik, ez a korlátozás kicsit sem vetette vissza kreatív termékenységüket. A Chopard – Caroline Scheufele ökotudatos művészeti vezetője és társelnöke vezetésével – a tisztességes forrásból származó arany támogatója lett és minimalizálta az új fémek felhasználását azáltal, hogy saját gyártási hulladékaik 70%-át újra felhasználják.

A szemléletváltás nem csak a gyártósorokon történik. Alexi Lubomorski fotós, aki leginkább arról híres, hogy ő volt Harry herceg és Meghan Markle hivatalos eljegyzési és esküvői fotósa, azért küzd, hogy divatfotóit a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal hozza létre. Áprilisban elindította a Creatives4Change kezdeményezést, és arra kérte kollégáit, ne dolgozzanak többé szőrmével, tollakkal és egzotikus állatbőrökkel, amiket ő máris elkerül a munkája során. Diane von Fürstenberg és a híres fotográfus duó, Inez van Lamsweerde és Vinoodh Matadin máris beneveztek.

Carmen Busquets vállalkozó, aki megjövendölte az internetes vásárlás felemelkedését a luxusszektorban a Net-a-Porter alapító befektetőjeként, a fenntarthatóságot a legújabb előre mutató útnak tartja. Befektetett az Unmade-be, aminek az a célja, hogy a tömeggyártás visszaszorítsa azáltal, hogy a márkáknak lehetővé teszi, rendelésre készülő, személyre szabott ruháikat kínálják, és a Sana Jardinbe, mely egy olyan parfümcég, amely a hulladékát illatgyertyákba és narancsvirág vízbe tudja visszaforgatni. Nadja Swarovski, azon kívül, hogy a cég tanácsának tagjaként a fenntarthatósági törekvések vezetője, 2013-ban megalapította a Swarovski Alapítványt, ami különböző környezetvédelmi szervezeteket támogat.

És közben egyre inkább elmondható, hogy aki nem törődik a fenntarthatósággal, annak meg kell fizetnie érte. Mivel a környezeti krízis egyre kevesebb vásárlót hagy hidegen, azok a márkák, amelyek nem tesznek azért, hogy csökkentsék káros hatásukat a környezetre, egész biztosan kiesnek a pixisből. Lehet, hogy a divat soha nem lesz „zero waste”, de ez nem ok arra, hogy meg se próbáljuk.