A street style fotók az irreális testideált erősítik

Miközben a frisseséget és a spontaneitást kellene hirdetniük

A divathetek ma már nem csak a kifutón lavírozó gyönyörű ruhákról szólnak. A street style fotosók folyamatosan kattogtatják a fényképezőgépjüket, igyekezve megörökíteni mindenkit, aki a divatbemutatókra érkezik.

A street style fotózás a folyamatosan villogó vakufényről, egymás eltaposásáról és lökdöséséről szól, - az emberek mégsem bírnak betelni vele. Ha rosszul fogjuk fel üzenetüket, akkor az ebben a műfajban készült képek szinte felháborítóak, azt mutatják be, hogy mit kéne viselnie egy 'igazi" nőnek. A street style képeknek inspirálniuk kellene, hogy mit vegyünk fel, hogyan öltözködjünk úgy, hogy a ruhatárunk friss, változatos, egyedi és trendi legyen. Olyan nőket akarunk látni ezeken a fotókon, amilyenek mi vagyunk, jó stílussal és megjelenéssel, nem pedig modelleket – arra ott vannak a kifutók. De ezen szempontok közül vajon melyek a valódiak?

Nem XS-es méretű nőként felöltözni egy divathét eseményére már önmagában nehéz feladat: a szokásos csütörtök esti összeomlás, amikor rájövök, hogy nincs egy göncöm sem, amit felvehetnék, ezért patakokban folyó könnyel betemetkezem egy halom "basic" fekete és fehér póló alá. Amint belefáradok a szenvedésbe és a könnyeim is felszáradnak, képes leszek valami épkézláb ruhába passzíroznom magam, amiben elég divatosnak érzem magam ahhoz, hogy ne nézzenek ki az eseményről. Ekkor azonban bevillan, hogy szó szerint mindenki mással fogok versenyezni a külsőmmel, ezért az összeomlás elkezdődik újra, az elejétől.

Nem csak én és az alakom vagyunk teljesen száműzve a street style fotósok által, akik azon versenyeznek, hogy minél vékonyabb és trendibb embereket kapjanak lencsevégre.

Aligha érdemlem meg az "év legstílusosabb nője" címet, de joggal feltételezhetném, hogy az egyik legolvasottabb női divatmagazin újságírójaként ragadt rám minimális divatérzék.

Abban is megállapodhatunk, hogy nem vagyok egy súlycsoportban a Chiara Ferragni típusú lányokkal, de a street style fotóknak az a célja, hogy elhiggyük, ez valami valódi, nem?

Úgy tűnik, a street style, ami eredetileg a divat modern lencséje kellene, hogy legyen, hamisan kelti azt az illúziót, hogy a műfaj lényege az eredetiség és a frissesség esszenciájának megörökítése. Valójában olyan csapda, amitől rosszul vagyok.

Szombat délután, a londoni divathéten történetesen összefutottam egy gyönyörű lánnyal, aki szinte ugyanolyan outfitben jelent meg, mint ami rajtam volt – csipkés szélű szoknya, szürke kasmír garbó és egy bomber dzseki. Egymásra mosolyogtunk, és mielőtt észbe kaptam volna, a fotósok elkezdtek felénk rohanni.

A másodperc töredékéig azt hittem, hogy látják, összeöltöztünk, és szeretnék megörökíteni ezt a mókás pillanatot. ,,Ne légy naiv!" - mondtam magamnak, miközben szó szerint a falhoz lökve elrohantak mellettem. Azonnal világossá vált, hogy a hőn áhított fotók, amikre annyira vágytak, középpontjában a magas, vékony barna hajú gyönyörű lány volt, mivel ő inspirációs forrásnak számít, én meg nem...a stílusukon hasonlít, de a testünk nem. Mindaddig azt hittem, hogy a street style fotók lényege a sokféleség, de közel sem erről van szó. Sőt, a helyzet sokkal rosszabb.

A legtöbb divatbemutatón ma már leagalább nagy a nyomás és elvárás a diverzitás irányába. A designerek ma már sokkal jobban figyelnek arra, hogy különböző bőrszínű modelleket vonultassanak fel, mint valaha. Ha mégsem, rengeteg támadás éri őket.

OK, de hol vannak azok a modellek, akik a 30-40-es és 50-es nőket reprezentálják? A kifutókon véletlenszerűen látni belőlük néhányat, de ők is úgy néznek ki, mint a huszonévesek, csak idősebb kiadásban. Ha hiszünk street style fotóknak, akkor a divat valójában vagy a harmincas korosztály alatt, vagy a 75 fölötti, ikonikus dívák körében létezik.

Az ELLE-nél is vannak fantasztikus fényképészek, akik fotózás közben azt éreztetik velem, hogy egy csapat tagja vagyok. Amikor tökéletesen eltalálunk egy outfitet, akkor mindig bókolnak, hogy nagyobb önbizalmam legyen és elhiggyem, hogy uralom a szerelést, de azt sem félnek elárulni, ha valamelyik ruha nem sikerült jól. De, ahogyan itt ülök és a jövő szezon divatját nézegetem, az egyetlen trend, ami fájdalmasan egyértelmű, hogy azok a lányok, akiknek 34-nél nagyobb a méretük, irrelevánsak.

A stílus nem egyenlő a ruha mérettel, sem a formánkkal, korunkkal vagy bőrszínünkkel. Az a jó, ha átlépi ezeket a határokat. Ebben a korszakban, ahol a női erő a csúcson van, itt lenne az ideje hogy ne elítéljük, hanem támogatjuk és magasztajuk egymás különbözőségeit.