Felmondanál, de fogalmad sincs, mi legyen utána?
Van az a pont, amikor egy rossz nap már nem egyszerűen rossz napnak érződik. Egyre nehezebb bemenni dolgozni, vasárnap este összeszorul a gyomrod, és újra meg újra azon kapod magad, hogy elképzeled, milyen lenne mindent otthagyni. A felmondás azonban ritkán egyszerű döntés, és mielőtt úgy döntenél, távozol, érdemes végiggondolni néhány kérdést.
A szakértők szerint gyakori, hogy valaki azért gondolkodik a felmondáson, mert egyfajta beteljesületlenségből fakadó belső feszültség lesz rajta úrrá. Ez akkor jelenhet meg, amikor túl nagyra nő a távolság aközött, aki valójában vagy, amit szeretnél, és aközött az élet között, amelyet jelenleg élsz. Különösen megtévesztő lehet, ha kívülről minden rendben van. Jó pozíciód van, elfogadható a fizetésed, mások talán még irigyelnek is érte, te mégis azt érzed, hogy valami nagyon nincs a helyén.
A karrierszakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, a siker és a beteljesülés nem feltétlenül ugyanaz, hiszen lehet valaki papíron sikeres, miközben a saját életében egyáltalán nem érzi magát annak. Persze jogosan merülhet fel a kérdés, mi lehet ilyenkor a teendő? Először is érdemes azt megfogalmazni, pontosan mi hiányzik: több önállóságra, kreativitásra, fejlődési lehetőségre, nyugodtabb tempóra vagy éppen értelmesebbnek érzett feladatokra vágysz? Minél pontosabban látod, mi az, ami nincs rendben, annál könnyebb eldönteni azt is, hogy ehhez valóban munkahelyváltásra van-e szükség.
Ha sikerült megfogalmaznod magadban, mi okozza a elégedetlenséget, akkor utána jó ötlet lehet azt is megkérdezni magadtól, van-e ezek között bármi, amin változtatni lehetne? Lehet, hogy egy másik projekt, több home office, rugalmasabb időbeosztás vagy a feladatkör módosítása már jelentősen javítana a helyzeten. A szakértők azt is mondják, nem feltétlenül kell azonnal a „maradjak vagy menjek?” kérdésben gondolkodni, persze ha semmilyen reális változtatást nem tudsz elképzelni, az önmagában is fontos válasz lehet, és kétségtelenül arra utalhat, hogy lassan elérkezik számodra a váltás ideje.
A felmondás egyik legijesztőbb része, hogy nem tudhatod pontosan, mi történik utána. Sokan egyébként pontosan ezért maradnak egy rossz helyzetben, ugyanis az ismert elégedetlenség biztonságosabbnak tűnik, mint az ismeretlen. A karriertanácsadók azonban úgy vélik, nem kell mindig több lépéssel előre járnod, nem kell pontos ötéves tervvel rendelkezned. Már az is elég lehet, ha a következő lépéseddel tisztában vagy. Például frissítheted az önéletrajzod, szétnézhetsz az álláspiacon, jelentkezhetsz egy képzésre, vagy beszélhetsz valakivel egy másik területről, ami érdekes lehet a számodra is. A lényeg, hogy azt a soron következő lépést lásd világosan, ami hosszú távon támogat abban, hogy eljuss a célig.
A „felmondanék, de nem engedhetem meg magamnak” nagyon is valós probléma. Éppen ezért itt nem motivációs mondatokra, számokra van szükség. Mennyi pénzt költesz havonta? Mennyi megtakarításod van? Mennyi ideig tudnál megélni fizetés nélkül? Van olyan átmeneti munka, amit el tudnál végezni addig, amíg két állás között vagy? A szakértők szerint gyakran ezek az általános félelmek tartanak minket egy helyben, ha viszont tényszerűen, számokkal alátámasztott módon végiggondolunk minden forgatókönyvet, akkor még az is kiderülhet, hogy a helyzet nem is annyira reménytelen, mint amilyennek elsőre tűnt.
Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenkinek azonnal fel kell mondania. Inkább azt, hogy érdemes megkülönböztetni a valódi anyagi korlátokat a félelemből születő feltételezésektől.
Sokszor úgy gondolunk egy állandó állásra, mint a biztos pontra, amelyet veszélyes lenne elengedni. Csakhogy a mai munkaerőpiacon ez a biztonság sem feltétlenül olyan stabil, mint szeretnénk hinni. Iparágak változnak meg néhány év alatt, cégek építenek le, új technológiák alakítják át a munkaköröket, éppen ezért célszerű lehet elfogadni, hogy a teljes bizonyosság valójában nem biztos, hogy létezik.
A kérdés tehát nem feltétlenül az, hogyan kerülheted el mindenáron a bizonytalanságot, sokkal inkább az, hogy melyik bizonytalanságot vállalod inkább: azt, ami egy új iránnyal jár, vagy azt, ami abból fakad, hogy hosszú ideig benne maradsz egy számodra rossz helyzetben.
A „félek felmondani” mögött nagyon különböző dolgok állhatnak. Attól tartasz, hogy kudarcot vallasz? Hogy mások felelőtlennek tartanak? Hogy nem kapsz új állást? Vagy attól, hogy kiderül: az új irány sem tesz boldoggá? A karriertanácsadók azt mondják, már az is sokat segíthet, ha ezeket a félelmeket konkrétan megfogalmazzuk. Ha ugyanis képesek vagyunk konkretizálni a problémát, akkor máris sokkal kevésbé tűnik az kezelhetetlennek. Persze a félelem nem biztos, hogy teljesen eltűnik, de talán nem is ez a cél, inkább annak az elfogadása lehet a fontos, hogy tisztában legyünk azzal, a változások gyakran bizonytalansággal járnak, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne megtenni a következő lépést.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!