Személyes történet: „Miért nem fogadja el senki, hogy nem akarok anya lenni?”

Egy írónő elmesélte, szerinte hogyan gondolkozik a társadalom arról a nőről, akit egyáltalán nem vonz az anyaság gondolata.

Laura Belgray ismert írónő, a talkshrimp.com alapítója, aki számtalan magazinban és tévéműsorban mesélt a sikereiről, köztük a Forbes-ban, az Insider-ben vagy a Voxban. New Yorkban él a családjával, nagyon is elégedett az életével, és úgy gondolja, nem nem mindenkinek való az anyaság. Ezzel kapcsolatos gondolatait meg is osztotta az Elle hasábjain.

Nem mindenkinek az anyaság teljesíti be az életét

„Gimnazistaként nyáron bébiszitterkedtem, hogy aztán az augusztust a tengerparton tölthessem. Már akkoriban is kényszernek éreztem, hogy kisgyerekekkel kell foglalkoznom, akik miatt folyton aggódnom kellett, szóval a nap végén általában alig vártam, hogy felpattanhassak a biciklimre, és minél messzebbre kerüljek a hangoskodásuktól. Már akkoriban sem voltam anyáskodó típus.

Édesanyám mindig azt mondta, hogy ő sem szerette a gyerekeket egészen addig, amíg én meg nem születtem, és hogy biztos benne, hogy én is így érzek majd a saját gyerekeim iránt. Ezért mindig arra vártam, hogy egyszer majd megérezzem a vágyat, hogy anya legyek, de ez soha nem következett be.

Persze ezt nem azt jelenti, hogy biztos voltam a döntésemben. Egy évtizedig kerestem példákat arra, hogy egy nő miként lehet boldog, hogyan élhet teljes életet gyerek nélkül, de szinte senki nem vázolta fel előttem ezt lehetőségként, és a média is kevés szót ejtett erről a témáról.

 Majd meggondolod magad, van még időd.

– általában ezt jósolta mindenki, amikor elárultam, hogy nekem valószínűleg soha nem lesz gyerekem.

Ezt persze még akkor mondták, amikor szülőképes korban voltam – 53 évesen ma már természetesen nem a szülésre irányuló kérdéseket kapok. Viszont észrevettem, hogy sokan azt hiszik körülöttem, hogy rosszul érzem magam amiatt, hogy nem született gyermekem. Megpróbálnak vigasztalni, mintha egy beteljesületlen vágyról lenne szó.

Igyekeznek meggyőzni – különösen anyák napja környékén –, hogy tekintsek magamra anyaként én is, hiszen könyvet írtam, gondozom a növényeimet és biztosan remek nagynéni vagyok, egyszóval sok dolgot létrehoztam.

Ezek a mondatok mind azt sugallják, hogy nőként értéktelen vagy, ha nem vagy anya, vagy legalábbis nem anyáskodsz és gondoskodsz valakiről.

Egyszerűen ezt várja el a társadalmunk. Mintha a nő, aki nem él a természet adta lehetőségével, hogy szüljön, olyan lenne, mint egy kerekek nélküli autó vagy egy béka, aki nem tud ugrálni.

Egy ideje a média is többet foglalkozik a témával, de még mindig „mentegetik” azokat az ismert nőket, akiknek nincs gyerekekük, a fentihez hasonló mondatokkal. Szeretném leszögezni, hogy nincs sem háziállatom, sem növényeim, nem szoktam mások gyerekeire vigyázni, nem tudok remekül főzni, és köszönöm szépen, így érzem jól magam!

Nem kell olyasmiről győzködni, és olyasmi miatt vigasztalni, amire soha nem vágytam. Bár a többség szereti azt hangoztatni, hogy fogalma sincs a valódi szeretetről, amíg nem születik gyermeked, én nagyon is elégedett vagyok az életemmel. Szeretem a családomat, a barátaimat, a férjemet, a közös életünket. És imádom a szabadidőmet, amit mindenkitől függetlenül oszthatok be. Feltételek nélkül, ahogy egy anya szereti a gyermekét – akár így is mondhatnánk. De inkább ne tegyük."

via