A nő bejegyzése, amiben leírta, hogy milyen igazságokra jött rá, amióta anya, bejárta az internetet. Mutatjuk a listát.
Az anya különös bejegyzése megérintette a nőket, és sokan beismerték, hogy hasonló dolgokra jöttek rá, miután gyerekük született. A nő négy gyermeket nevelt fel, a legnagyobb már felnőtt, de még mindig történnek meglepetések az életében.
A nő azzal kezdi, hogy szerinte ez egy általános dolog, ami mindenkivel megtörténik. A gyerekek időközönként hisztizek, nyafognak vagy épp zajt csapnak, ami mindenkinek megviseli az idegrendszerét.
Senki sem akarja beismerni, hogy vannak napok, amikor azon töpreng, hogy talán… jobban át kellett volna gondolniuk, hogy szülővé váljanak. Pontosan ezért olyan életbevágóan fontos időnként pihenni.
Az anyuka leírja, hogy az első gyerekével nehezen esett teherbe, sokat járt orvoshoz. Már nagyon vágyott arra, hogy anya legyen, és nem értette azokat a szülőket, akik a gyermekeikre panaszkodnak. Már akkor megfogalmazta magában, hogy ő ilyet sosem fog csinálni, ennek ellenére megtörtént.
Más anyukák a közösségi médiában olyan türelmesnek tűnnek, és jók az anyaságban. Miattuk pedig úgy érzezhetjük, hogy megérdemeljük a világ legrosszabb anyukája trófeát azokon a napokon, amikor mindenki nyűgös, és küszködünk. De tudod mit? Még azok a tökéletes anyukák is belefáradnak a gyerekeikbe néha; egyszerűen nem látjuk.
Mielőtt az anyuka első gyermeke megszületett rengeteg dolgot elhatározott, például, hogy a gyerek csakis ismeretterjesztő csatornákat nézhet majd. Nos, ez nem így lett, de már nem is bánja.
Azt mondtam, hogy soha nem veszítem el a türelmemet, ehelyett gyengéd szülői módszerekre hagyatkozom, hogy mindig idegesség nélkül beszéljek vele. Azt mondtam, amikor elkezdett enni rendes ételt, az alacsony cukortartalmú, bio, és mentes ételeket fogok neki adni. De tudod mit? Ezeknek a dolgoknak mindegyike másként történt. És örömmel jelenthetem, hogy ennek ellenére a gyerekeim jól vannak.
Az anyuka kiemeli, hogy mindig vannak nehéz időszakok, van a válogatós korszak, a hisztis korszak. Ezek általános dolgok, az anyukák nagy része ennek ellenére nem mer rákérdezni más anyáknál, mivel tartanak a választól.
Nehéz megkérdezni valakit, mert nem akarjuk hallani, hogy a gyereknek valami furcsa rendellenessége lehet, ezért sokan a Googleben reménykednek. De nem kell aggódni, mert minden gyerek ezt csinálja… bármi legyen is az adott időben.
Az anyuka leírja, hogy miután megszülettek a gyerekei, sokkal inkább megérintik a hírek, pláne, ha azokban gyerekek is érintettek. A hírekkel kapcsolatos stressz jobban megjelenik, ő sokszor elgondolkozott azon, hogy a gyerekei milyen világban fognak élni.
Mi lenne, ha az én gyerekem lenne?
Az anyuka leírja, hogy mielőtt gyereket vállalt nem is gondolta volna, hogy mennyire fog neki hiányozni a szabadidő. Egy idő után pár az olyan apróságok is hiányoztak, mint a csönd, vagy pár perc olvasás. Szerinte ez teljesen normális, és senkinek sem kell rosszul éreznie magát.
Hiányoztak azok a napok, amikor megvolt a szabadságom, hogy olyan önközpontú legyek, amennyire csak akarok. (És amikor ez megtörténik – emiatt bűntudatot is érzek!)
A nő minden egyes apróságot fantasztikusnak tartott, sokszor elmesélte volna mindenkinek, de az emberek legtöbbször nem lelkesedtek annyira, mint ő. Időbe telt, amíg rájött, hogy mindkét dolog normális. Neki az a dolga, hogy lelkes legyen, és nem feltétlenül fontos, a többi ember reakciója.
Azt akartam kiabálni: „Ez a baba integetett neked! Integess vissza!”
Bár az anyuka több gyermek édesanyja, ennek ellenére sokszor volt bizonytalan. Legtöbbször saját magát és a kialakult szokásait is megkérdőjelezte. Hiába vált rutinosabbá, a kételyek nem szűntek meg.
Minden új babával, akivel bővült a családunk, majdnem olyan tanácstalannak éreztem magam, mint legelőször.
Idővel minden gyerek elétében eljön az idő, amikor kevésbé van szükségük az édesanyjukra. A nő leírta, hogy ez egy nagyon fájdalmas folyamat, amit mindig nehéz volt kezelnie.
Felismerni, hogy már nem én vagyok az univerzumuk epicentruma, és vannak olyan emberek, akikkel szívesebben töltik az idejüket, mint én, az durva.
A nő a beszámolóját azzal zárja, hogy annak ellenére, hogy néha nagyon nehéz, semmiért sem adná az anyaság érzését. Nagyon szereti a gyerekeit, és mindig is imádta, amikor csak nézhette őket.
Még azokon a napokon is, amikor a gyerekek az őrület szélére sodortak, akkor is bármit megtettem volna, hogy megvédjem őket a bajtól. Ez összefoglalja az anyaság varázsát: ez életem legnagyobb és legnehezebb élménye is, de másképp el sem tudom képzelni.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!