Terhes nővérként a koronavírusos betegek között

Milyen lehet nap mint nap koronavírusos betegekkel foglalkozni egy kisbabával a hasadban? A kansasi nővér, Brook Plato éppen ebben az élethelyzetben van és most elmeséli.

Januárban még senki sem volt a kórházban, aki azt gondolta volna, hogy a vírus valaha is eléri Kansas City-t. Ezek azok a dolgok, amik nem történhetnek meg itt, kizárólag más országokban. Nem törődtünk a figyelmeztetésekkel, hogy ez nálunk is be fog következni. Amikor mégis megtörtént, az egy klasszikus “ó, a fenébe!” pillanat volt. Visszagondolva nehéz elképzelni, mennyire naivak is voltunk egy hónappal ezelőtt. Minden nagyon gyorsan változott meg. Most a kórházi adminisztrátorok kétóránként egyeztetnek arról, mi a következő feladat, amit el kéne végeznünk. Más szabályok vannak érvényben délben, mint reggel, amikor elkezdtem dolgozni.

Mostanra felkészültünk arra, mi várható és racionalizáltuk a készleteinket. Maszkra nyilvánvalóan mindenhol szükség van, de mostanra műszakonként csak egy darab használata engedélyezett. Engem utasítottak, hogy N95-ös védelmi szintű maszkot használjak a bizonyított, vagy gyanús betegeknél, mivel terhes vagyok. Kesztyűt és köpenyt csak a különleges eseteknél vehetünk fel. Féltem attól,  hogy ez bekövetkezik, miután rájöttem, mennyire híján vagyunk a védelmi öltözéknek.

Hamarosan minden bejáratnál állt egy biztonsági ember. A látogatókat elküldték, nekem pedig meg kellett mutatnom a belépőmet, hogy bemehessek. Elég kísérteties volt. A kórház teljesen néma volt. Fura volt és kényelmetlen.

Kimondottan COVID-19 betegekkel foglalkozom, amikor ők a műtőben vannak. Beteszem nekik a katétert, felkészítem őket a beavatkozásra, majd segítek a sebésznek az operáció alatt. Ahogy közelítek a szülés kiírt időpontja felé, úgy nő a szorongásom. Sosem gondoltam, hogy egy ilyen helyzet alatt leszek terhes és szülöm meg gyermekemet. A legnagyobb félelmem a koronavírus előtt az volt, hogy nehogy egy tornádó ideje alatt kelljen szülnöm, hiszen ilyenek előfordulnak errefelé.

Ezelőtt a terhességem előtt volt egy vetélésem 13 hetesen. Tudom, milyen érzés átélni és feldolgozni egy ilyen veszteséget. Addig, amíg a gyermekem a hasamban van, biztonságban van.

Rettegek attól, hogy a szülés előtt pozitív lesz a tesztem és nem tudok az újszülött gyermekemmel lenni az első két hétben. Ezt biztosan nagyon rosszul viselném. Ami a leginkább megrémiszt, az az, hogy megszületése után ő is elkaphatja ezt. A szeretteim azt kérdezgetik tőlem, miért dolgozom még mindig. Én azért lettem egészségügyi dolgozó, hogy segítsek annyi emberen, amennyin csak tudok. Bűnösnek érezném magam, ha egy ilyen helyzetben elsétálnék. Ez egy folyamatos harc a fejemben, hogy vajon helyesen cselekszem-e azzal, hogy folytatom a munkát és utána hazamegyek.