Férfiak, akik gyűlölik a nőket

Laura Bates két éven keresztül kutatott a könyvéhez az internet legsötétebb zugaiban és nem gondolta volna, hogy van, ami még sokkolhatja. De tévedett.

2019 egy hűvös őszi estéjén mélyen belemerültem egy a nemi erőszakról szóló dühös vitába. Egyik oldalon ott volt azoknak a férfiaknak a csoportja, akik úgy gondolták, hogy a nők alapvetően értéktelenek és a férfiak jogosultak szexuális kielégítésre és ezért a nemi erőszakot egyszerűen legalizálni kellene. A másik oldalon ott voltak azok a férfiak, akik dühödten érveltek a nemi erőszak legalizálása ellen….mert így már nem lesz számukra szórakoztató. Kényelmesen betakarózva ültem a kanapén miközben ledöbbentem a maró gyűlöletükön. Ez a különös, sokkoló disszonancia jellemezte az elmúlt két évemet.

Tizennyolc hónapon keresztül elmerültem olyan internetes csoportok zavaros mélységében, amelyet néha úgy is hívnak, hogy manoszféra.  Ezek olyan férfiak közössége, akik gyűlölik a nőket, különböző okok miatt és különböző módon. Ide tartoznak az incel férfiak – angol rövidítés, jelentése akaratlan cölibátus – akik úgy gondolják, hogy a nők tartoznak nekik a szexszel, és azt tervezik, hogy a „megtorlás napján” annyi nőt erőszakolnak és ölnek meg, amennyit csak lehet. Aztán ott vannak a „férfi jogi aktivisták”, akik annyi idejüket szentelik a feministák támadásának, hogy alig marad idejük a férfiakat valójában érintő problémákra.

Itt vannak még a „Férfiak, akik a saját útjukat járják” mozgalom, akik úgy gondolják, hogy a nők olyan veszélyesek és rosszindulatúak, hogy legjobb választási lehetőség, ha teljesen elkerülik őket. De ott van még az „Ismerkedő művész”, aki sok pénzt kér el azért, hogy csábítás technikákat tanítson más férfiaknak, ami valójában zaklatásnak és visszaélésnek felel meg. Az egyik ilyen fórumon, a felhasználók tippeket adnak egymásnak, hogy „győzzék meg a csajt, hogy nyeljen”. Az egyik azt tanácsolta: „Fogd be a száját és az orrát. Pont úgy, mint mikor a kutyának kell beadnod a gyógyszert”.

Amikor nekiláttam, hogy ezekben a közösségekben végezzek kutatásokat az új könyvemhez (Férfiak, akik utálják a nőket), nem gondoltam, hogy sok minden van, ami sokkolhat még. De tévedtem. Felkészülhettem volna a szélsőséges dühre („A nőket terrorizálnia kellene a férfi partnerüknek. Ez az egyetlen, amitől jobban viselkednek, mint a csimpánzok” írja egy hozzászóló.) De teljesen felkészületlen voltam a csoportok mérete és aránya láttán. Felfedeztem összekapcsolódott weboldalak, fórumok, chatszobák, blogok és videós platformok hatalmas hálóját. Hamar rájöttem, hogy nem csak pár tucat elszigetelt, megkeseredett férfiról, hanem a közösségi tagság és fórum regisztrációk statisztikája alapján, férfiak százezreiről van szó.

Beépülni egy ilyen közösségbe szinte lehetetlen. Először meg kellett tanulnom a nyelvezetüket, mert ezeknek a csoportoknak meg van a sajátságos, különös szókincsük. Aztán ott volt a komplex ideológiájuk, amin el kellett igazodnom, a mitologizált „piros pirula” bevétele fogalmától (felnyitja a szemed a világra, ahol a fehér férfiak a társadalom igazi áldozatai) egészen a „szex újraelosztása” tudományos érvekig.

Sajnálatos módon, gazdag és végtelen számú tanulmányozandó anyag van az interneten, a gyűlölettel teli fórumoktól gyilkos kiáltványokig, melyet nem találnak elég veszélyesnek ahhoz, hogy eltávolítsák az internetről. Ezt mind úgy tudtam meg, hogy kitaláltam „Alexet, a férfit”, aki kiábrándult és dühös, mint a többi férfi, akit online találtam. Elkezdtem beszivárogni különböző csoportokba, ahol, mielőtt beléphettem volna fontos üzenő csoportokba sokszor megkértek, hogy meséljek az incel státuszomról részletesen vagy válaszoljak nőgyűlölő kérdésekre.

A nyomozás az internet különös, sötét zugaiból látszólag ártalmatlan testépítő weboldalakra és privát játék chat szobákba vitt, ahol láttam, ahogy a sebezhető tinédzsereket könyörtelenül támadják és radikalizálják.

Rémülten kezdtem rájönni, hogy amiről, tévesen, azt hittem, hogy egy szélsőséges internetes közösség, valójában már nem csak online létezik. Láttam olyan rosszindulatú videót, ahol prominens feministákat mutattak, köztük engem is, velünk hirdettek „konferenciát” a férfi jogi aktivisták számára. Fekete kabátba, arcomba fésült hajjal, hogy elrejtsem magam, elmentem a rendezvényre és a hátsó sorból hallgattam, ahogy az előadó szidalmazott mindent a #MeToo mozgalomtól az egyedülálló anyákig. Hangosan ujjongtak Donald Trump említésénél, akiről azt tartják, hogy támogatja az ügyüket.

Kínos beszélgetésbe keveredtem egy jól öltözött harmincas férfival, az időjárásról beszéltünk majd elegánsan kikerültem a kérdést, hogy miért jöttem el a rendezvényre. Egy órával később már a pódiumon állt és Alison Saunders védőügyvéd ellen szólalt fel, hogy állítsák bíróság elé, mert kiállt a szexuális bántalmazást elszenvedett nőkért. Ezek a férfiak nem barlanglakó trollok vagy sápadt tinédzserek, akik sosem hagyják el a szüleik alagsorát. Ezek a férfiak olyanok, akiket valószínű, hogy ismersz, együtt dolgozol velük vagy elmész mellettük az utcán.

Láttam, ahogy az Ismerkedő művész arról beszélt, hogy „ősemberként” viselkedett – erővel lenyomva tartott nőket figyelmen kívül hagyva kérésüket, hogy hagyja abba – aztán videókat és nőkről készült képeket posztolt, melyeket nyilvánvalóan tudtuk és beleegyezésük nélkül készített, hogy dicsekedjen a hódításairól. Láttam Incel közösségi tagokat, hogy egymást bátorították, hogy erőszakoljanak vagy támadjanak meg olyan nőket, akiket ismernek a való életben. Láttam, hogy versengő ajánlatokat helyeznek el fiatal, gyanútlan lányok ellopott alsóneműiért. Olvastam beszélgetést üzletemberek között, hogy visszautasítják, hogy nőket mentoráljanak a munkahelyen, hogy elkerüljék a hamis nemi erőszak állításának állítólagos magas kockázatát. Egy férfi írta, hogy milyen örömteli hatalmat érzett, amikor szándékosan követni kezdett rémült nőket éjszaka. Volt, aki arra bíztatta, hogy fokozza ezt a viselkedést és tippeket adott, hogyan kövessen el nemi erőszakot úgy, hogy ne kapják el. Néhány nap nehezemre esett kimászni a gyűlölet mocsarából a való életbe.

Azon kezdtem csodálkozni, hogy vajon hány nő lehet érintett anélkül, hogy tudnának róla. Ha megkörnyékezett egy idegen, aki úgy gondolta, hogy joga van a figyelmedre….ha a munkahelyen nyilvánvaló ok nélkül lepattintott egy mentor…ha találkoztál már olyan férfival, aki azt hiszi,  hogy minden nőnek van egy titkos „nemi erőszak fantáziája”….akkor valószínű, hogy már kapcsolatba kerültél a manoszférával. Még ha nem is hallottál róla.