„Nem azért gyűlölnek minket, mert el akarjuk venni a fegyvereiket. Hanem mert nők vagyunk”

Az amerikai kongresszusnak ismét lehetősége nyílik arra, hogy bezárjon egy, a fegyverkezéssel kapcsolatos jogi kiskaput a nők biztonsága érdekében. Shannon Watts aktivista véleménycikkéből kiderül, miért égetően szükséges ez a lépés.

Picsa. Ribanc. Kurva. Ez csak néhány azok közül a szavak közül, amelyekkel a Moms Demand Action önkénteseit és engem az elmúlt kilenc év során illettek. A nőgyűlölet és a fegyverkultúra közötti kapcsolat szakértőivé váltunk, mert megéltük azt – személyesen és online egyaránt – azóta, hogy úgy döntöttünk, szembeszállunk a fegyverlobbival.

Hogy egyértelmű legyen, a fegyverpárti aktivisták nem azért nem értenek velünk egyet, mert valóban azt hiszik, hogy el akarjuk venni a fegyvereiket. Azért gyűlölnek minket, mert nők vagyunk.

Ritkán fordul elő, hogy a magukat az alkotmányos szabadság védelmezőinek kikiáltó férfiak közvetlenül üzengetnek nekem a politikáról. Sokkal valószínűbb, hogy megerőszakolással vagy akasztással fenyegetnek. A fegyverpárti szélsőségesek azt mondták nekem, hogy „menj, süss tortát, ribanc”, vagy hogy „csináld azt, amit az összes többi otthonülő anya”, és nézzem a tévét „egy üveg Chardonnay mellett”. Azzal vádoltak, hogy megpróbálom elvenni az emberek jogait, csak mert „egyszer felcsináltak”.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Moms Demand Action (@momsdemand) által megosztott bejegyzés

Tapasztalataim szerint riasztó az átfedés mértéke a fegyverpárti szélsőségesek és a nőket gyűlölő férfiak között, és a legújabb, átfogó kutatásunk is rámutatott, milyen mélyre nyúlik ez a kapcsolat. A jelentésből kiderül, hogy a radikalizálódott férfiak számára, akik az erőszakban a hatalom visszaszerzésének eszközét látják, a lőfegyverek a választott eszközök – és a nőgyűlölet a szélsőjobboldali szélsőséges ideológiák egyik fő összetevője.

A fegyverek már régóta a szélsőjobboldal toborzó eszközei: gyakran bejuttatják az embereket a szükséges ajtókon, és a szélsőségesek szervezési stratégiájának fontos részét képezik. Akárcsak a nőgyűlölet. A nők iránt érzett közös gyűlölet vagy a nők irányítására való képtelenségük miatti frusztráció is előbbre juttatja a férfiakat. Ha pedig már ott vannak, a düh és a harag tovább nő, és a beszéd átfordulhat tettekbe. A fegyverekhez való könnyű hozzáférés és a nőgyűlölet kombinációja az Egyesült Államokban halálos következményekkel jár.

2014-ben a kaliforniai Isla Vistában egy férfi, aki a nőgyűlölő online Manosphere csoportban tevékenykedett, hat embert megölt, 14 másikat pedig megsebesített. 2021-ben egy férfi nyolc embert, köztük hat ázsiai nőt lőtt le egy atlantai ámokfutás során, mert úgy vélte, hogy a gyógyfürdők, ahol dolgoztak, kísértés a „szexuális függőségre”. A múlt hónapban pedig egy nőgyűlölő nézeteket valló férfi hét embert lőtt le, ötöt halálosan megsebesítve, Denverben.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Everytown for Gun Safety (@everytown) által megosztott bejegyzés

A fiatal férfiak körében végzett felmérések azt találták, hogy az egyes alanyok férfiasságérzetét és társadalmi státuszát fenyegető veszélyek érzékelése összefügg a lőfegyverekhez való vonzódással és a tömeggyilkosságról szóló fantáziákkal. Bár mindig is léteztek ilyen gondolkodású férfiak, az internet segített felgyorsítani és tovább radikalizálni ezeket a nézeteket.

Minden országban élnek nőgyűlölők. De csak a mi országunk fegyvertartási kultúrája – és az enyhe fegyvertörvények – teszik lehetővé és bátorítják a nőket gyűlölő férfiakat arra, hogy felfegyverkezzenek. Nem meglepő tehát, hogy az Egyesült Államokban 21-szer nagyobb a valószínűsége annak, hogy a nőket fegyverrel ölik meg, mint más, magas jövedelmű országokban.

Az Egyesült Államokban havonta átlagosan 57 nőt lő le és öl meg egy intim partnere, és ennél sokkal többüket sebesítik meg. A kutatásaink azt mutatják, hogy a nőket bántalmazó férfiak másokkal is végeznek: a 2009 és 2020 közötti tömeges lövöldözések legalább 53 százalékában az elkövető jelenlegi vagy korábbi partnerét vagy családtagját lőtte le – sokan közülük nők és gyermekek voltak.

A nőgyűlölet és a fegyveres erőszak közötti összefüggéseket bemutató adatok és kutatások még soha nem voltak ilyen egyértelműek. A nők elleni erőszakot túl sokáig nem kezelték úgy, mint a társadalmunkat fenyegető komoly veszélyt. Van valami eredendően eltávolító abban, ha az erőszak elé a „családon belüli” kifejezést tesszük, mintha az ismerős férfi által elkövetett brutalitás valahogy kevésbé halálossá tenné azt. Semmi sem áll távolabb az igazságtól, és a lőfegyverek a bántalmazók kedvenc fegyverei. Valójában a fegyverhez való hozzáférés ötször valószínűbbé teszi, hogy egy bántalmazó megöli a női partnerét. A családon belüli erőszak forródrótjaira érkező hívások száma megnőtt, mivel a járvány miatt a nők és a gyermekek otthon rekednek a bántalmazókkal.

A szenátus várhatóan kétpárti törvényjavaslatot terjeszt elő, amely újra felhatalmazást adna a nők elleni erőszakról szóló törvényre (Violence Against Women Act, VAWA), és foglalkozna az úgynevezett „partner kiskapuval” – a szövetségi törvények ugyanis nem tiltják meg, hogy a bántalmazó randipartnerek, akik nem voltak házastársak, nem éltek együtt az áldozattal, és nem született velük közös gyermekük, lőfegyvert szerezzenek vagy birtokoljanak. Bár a VAWA újbóli engedélyezése évek óta pártpolitikai viták áldozatává vált, a Kongresszusnak most lehetősége van arra, hogy cselekedjen a nők elleni erőszak sürgető fenyegetésének kezelése érdekében, és biztosítsa a támogató programoknak a szükséges finanszírozást és forrásokat.

Soha nem fogunk hozzászokni a minket érő nőgyűlölő fenyegetésekhez, de megtanultuk, hogyan szerveződjünk velük dacolva. Közel egy évtizede, hogy elkezdtük ezt a harcot, azóta szexuális erőszakkal fenyegettek meg minket, feltörték az e-mailjeinket és a közösségi média fiókjainkat, közzétették a lakcímünket és a gyermekeink iskoláinak nevét az interneten. Fegyveres szélsőségesek jelentek meg a rendezvényeinken, és ültek az első sorban, álruhába öltözött, lőszerrel felszerelt férfiak bámultak ránk az államházak előtt országszerte.

A nőgyűlölő szélsőségek és a szélsőjobboldali szélsőséges mozgalom közötti kapcsolatok feltárása sürgetőbb, mint valaha, mivel mindkettő egyre jobban terjed az interneten – és mindkettő komoly, valós fenyegetést jelent. Félelmetes a fegyveres szélsőségesek célpontjává válni, de sokkal félelmetesebb egy olyan országban élni, ahol az enyhe fegyvertörvények veszélyeztetik a nőket és a gyerekeket. A minket gyűlölő emberek sem fognak megfélemlíteni a családjaink biztonságáért folytatott harcunkban. Ezek a fenyegetések, bár elszabadultak és gyűlöletesek, azt bizonyítják, hogy a fegyveres erőszak megelőzésére irányuló mozgalom győzedelmeskedik.

Forrás: Elle