A vér nem válik vízzé, hanem pénzzé

Árucikké vált a vérplazmánk, adagonként 1500, illetve jobb helyeken több mint 5000 forintot is adnak érte, külföldön meg még többet. És már vannak, akik a megélhetésüket is arra alapozzák, hogy vért adnak.

Árucikké vált a vérplazmánk, adagonként 1500, illetve jobb helyeken több mint 5000 forintot is adnak érte, külföldön meg még többet. És már vannak, akik a megélhetésüket is arra alapozzák, hogy vért adnak.

Hogy pontosan mennyit ér a vérünk, az attól függ, hol próbáljuk meg értékesíteni. A hagyományos véradás itthoni szervezői továbbra is ragaszkodnak hozzá, hogy a vér beteg embertársunknak szóló önkéntes adomány, nem jár érte fizetség. A főként gyógyszergyártásra használatos vérplazmát gyűjtő cégek viszont felmérték, hogy manapság túl sok ingyen donorra nem lehet számítani, ezért kisebb-nagyobb összeggel honorálják a részvételt. Arra azonban nagyon vigyáznak, hogy ezt a pénzt szigorúan költségtérítésnek, az utazási költségek, valamint a véradásra fordított idő ellentételezésének nevezzék. – Korábban adtam már vért, de amikor az egyik ismerősömtől hallottam, hogy a plazmáért fizetnek is, akkor inkább ezt választottam – meséli Jónás, aki a tanulás mellett alkalmi munkákat vállal, és hónapok óta rendszeresen jár plazmaferezisre egy főként egyetemista törzsközönséggel dolgozó központba. – Ráadásul itt sokkal kulturáltabbak a körülmények, látszik, hogy sok pénzt fektettek a rendelő kialakításába, adnak enni, inni, és amíg leveszik a plazmát, zenét hallgatok, filmet nézek vagy alszom. Akadt olyan barátom, aki csúnyákat mondott rám, amiért szerinte eladom a testem, mások viszont fellelkesültek és jöttek velem. Túl sok pénzt azért ezzel nem lehet keresni, nekem az a tudat is fontos, hogy közben segítek másokon. Jónás 2000 forintot kap alkalmanként, illetve tavasszal egy akció keretében keresett plusz négyezret. Ehhez azonban hetente kétszer kellett plazmát adnia, így a hónap végére borsószem nagyságú lyuk tátongott a karján, hetekbe telt, amíg begyógyult. Akkor egy időre felfüggesztette a jótékonykodást. Mostanra a játékszabályokkal is tisztába jött: előző nap rengeteget kell inni, négy litert, röviddel az akció előtt viszont semmit, mert ha pisilnie kell vagy más okból félbeszakítja a folyamatot, akármennyi plazmát vettek már le tőle, nem kap egy fillért sem. A pénzt olykor ennivalóra, máskor mozira, szórakozásra költi, most pedig repülőjegyre gyűjt, mert nyáron meg szeretné látogatni Angliában élő barátját. Vérünk útjáról és értékéről bővebben az Elle júliusi számában, a Pluszpénz a plazmacentrumból című cikkben olvashatunk.