A múzsa és a csókja

Múzsák ma is léteznek, és többet jelentenek, mint egy dal, festmény vagy vers témája – a múzsa az a nő, aki inspirálja a művészt és mozgatórugója a munkájának, látásmódjának. És nem meglepő módon az esetek nagy részében a múzsa egyben a szeretőt is jelenti – vagy legalábbis ez a művészek álma. Az Elle szerzője személyes tapasztalatai alapján meséli el, milyen ma múzsának lenni.

Múzsák ma is léteznek, és többet jelentenek, mint egy dal, festmény vagy vers témája – a múzsa az a nő, aki inspirálja a művészt és mozgatórugója a munkájának, látásmódjának. És nem meglepő módon az esetek nagy részében a múzsa egyben a szeretőt is jelenti – vagy legalábbis ez a művészek álma. Az Elle szerzője személyes tapasztalatai alapján meséli el, milyen ma múzsának lenni.

Múzsák ma is léteznek, és többet jelentenek, mint egy dal, festmény vagy vers témája – a múzsa az a nő, aki inspirálja a művészt és mozgatórugója a munkájának, látásmódjának. És nem meglepő módon az esetek nagy részében a múzsa egyben a szeretőt is jelenti – vagy legalábbis ez a művészek álma. Sokaknak úgy hangozhat, mint a világ legromantikusabb elképzelése – halhatatlanná válni egy festményben, szavakban vagy nyomtatásban egy olyan férfi által, aki istennőként imád –, de vajon tényleg olyan varázslatos múzsának lenni, mint amilyennek első látásra tűnik? „Saját tapasztalatom van arról, milyen múzsának lenni”, meséli az Elle újságírónője. „Egy rövid kapcsolat erejéig egy sikeres énekes-zeneszerzőhöz kötődtem jó néhány évvel ezelőtt, aminek az lett az eredménye, hogy egy albumnyi dal jött össze a kapcsolatunkról. Bár már szakítottunk, mire megjelent a lemez, de küldött belőle egy példányt, és emlékszem, ahogy ültem a nappalimban, és zavartan hallgattam azt a 14 dalt. Furcsa érzés hallani a szemedről, a testedről, a tulajdonságaidról egy dalban, egy olyan portrét látni magadról, ahogyan a másik lát téged. És nem feledem azt az erőtlen tehetetlenséget, amit éreztem – egyszerűen nem volt rá mód, hogy erre az egészre reagálni tudjak. Bármilyen hízelgőnek és izgalmasnak hangzik is egy zeneszerző múzsájának lenni, ez a szerep valahogy furcsán üres is egyben. Persze először csodás volt, ahogy az ágyon ültem, ő pedig fogta a gitárját, és egy frissen komponált számot játszott a szeretetről, amit irántam érzett. Nem tudok elképzelni ennél intimebbet, semmit, ami annál gyengédebb lehetne, hogy valaki a legjobbat hozta ki magából azért, hogy egy dalban mondja el, ki is vagy valójában. Ugyanakkor egy kicsit nyomasztó is volt látni, hogy nyilvánosan vállalta a szerelmét – a fesztiválokon óriási szórakozni vágyó tömeg vadult meg, amikor bemutatta új szerzeményét, amely arról szólt, mennyire hiányzom neki; nekem ajánlott dalokat a színpadról, vagy éppen vadidegenek találtak meg különböző partikon, hogy a barátom a kedvenc zeneszerzőjük. (Vajon úgy néztek rám, hogy közben az járt a fejükben „Szóval ő lenne az? Hm?”) Egy ideig legalább melengette a keblemet ez az egész: büszkeség, boldogság, és önelégült önámítás elegyét éreztem.” A múzsák ihletadó csókjáról az Elle novemberi számában olvashatunk bővebben.