A bőrükre megy

Színes bőr, rosszabb egészségügyi ellátás?

Nem is gondolnánk talán, de a több mint 400 évnyi gyarmati rendszer nem csupán a társadalmi-gazdasági berendezkedésünkön, hanem az egészségügy és orvoslás teljes egészén is visszavonhatatlan nyomokat hagyott.

Amikor jó tizenöt évvel ezelőtt endokrinológiai szakrendelésen jártam, az engem ellátó orvos megjegyezte, hogy nem normális dolog, ha ilyen sötétbarna vonalak vannak a tenyeremben. Még arra is rákérdezett, mióta hordozom ezt a tünetet, mire lefagyva válaszoltam, hogy ez mindig is így volt, nézzen csak rá a kreol bőrömre. Utólag kerestem rá, hogy az említett színelváltozás valóban kóros lehet, legfőképpen, ha egyébként nem sötét bőrű páciensen észlelik. Az én esetemben szerencsére „csak” azt a megállapítást eredményezte, amely szerint nem az orvosi tankönyvben leírt példa vagyok. Mindenesetre nem volt kellemes élmény, az orvosom és én is összezavarodtunk ettől a kázustól.

Kisbetűs rész, kuriózum

Dr. Tóth Éva, akivel egy időben tartoztam a Romaversitas Alapítvány ösztöndíjasai közé, Magyarországon szerzett orvosi végzettséget, és jelenleg a londoni King’s College Hospital kardiológus orvosa. Ő szintén nehezen idéz fel bármilyen tudásanyagot, amely nem fehér bőrű páciensek egészségügyi problémáit mutatta volna be. „Inkább kisbetűs részben, amolyan érdekességként jegyezték meg, hogy bizonyos betegségek egyes népcsoportok tekintetében ritkábban vagy gyakrabban fordulnak elő” – emlékszik vissza. Szerinte éppen elég nagy feladat egy fiatal felnőttnek megküzdenie azzal a hatalmas mennyiségű tananyaggal, amit az orvosi képzésben kell elsajátítani. „Ugyanakkor, ha másképp hangsúlyozták volna, hogy miért van ezeknek a különbségeknek jelentősége, én is valószínűleg másképp értékeltem volna ezeket az információkat” – teszi hozzá. A szakorvosi képzés során viszont nagyon is nyitottá vált olyan speciális kutatási eredményekre, amelyekben például külön figyelmet szenteltek annak, hogy egyes etnikumú betegek másképp reagálnak bizonyos gyógyszerekre.

A fehér bőrt normalizáló egészségügyi oktatás már csak azért is meghökkentő, mert az Egyesült Államok lakosságának mintegy 40%-a színes bőrű (POC, azaz people of color), így korántsem elhanyagolható a medikusoktatás unifikálásának a problémája. „Az elkékült ujjvégek veszélyesen alacsony oxigénszintet jelenthetnek, a belső vérzésnek pedig nem az arcokon megjelenő, hanem a nyelv vagy a szem alatti sápadtság lehet a tünete. De hogyan ismerhetné fel ezeket az elváltozásokat egy orvos, ha soha nem látott ilyet színes bőrű betegeken?” – teszi fel a kérdést a Guardian idén augusztusban megjelent, a bőrgyógyászat dekolonizációjáról szóló cikkében Neil Singh, aki maga is praktizáló háziorvos. „Egy 2018-as tanulmány a négy legfontosabb amerikai orvostani könyv képeit vizsgálta, és a több mint 4000-ből csupán 4,5% volt, amely sötét bőrszínű beteget ábrázolt, míg a Pennsylvaniai Egyetem másik kutatása, amely a kifejezetten bőrgyógyászati eseteket taglaló vizuális elemeket elemezte, mindössze 11,5% sötétebb bőrű beteget ábrázoló képet talált” – olvashatjuk a Guardian cikkében. A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal (ONS) nemrégiben publikált tanulmánya megrázó adatokat közölt az országban élő fekete és színes bőrű lakosok COVID–19 megbetegedésével kapcsolatban. A fekete nők és férfiak nagyjából négyszer, a bangladesi, indiai és más etnikai csoportok tagjai pedig kétszer-háromszor nagyobb eséllyel halnak bele a vírus okozta fertőzésbe, mint a fehér bőrű betegek. A kutatók felhívták a figyelmet, „bár ugyanazzal a viharral harcolunk, nem ugyanabban a csónakban evezünk” – utalva ezzel a színes bőrű emberek jelentős veszélyeztetettségére, társadalmi osztályra való tekintet nélkül. Ennek ellenére a vírus okozta bőrelváltozásokról készült fotók és leírások még így is „csak 6%-ban szólnak barna bőrű páciensekről, fekete bőrű példa egyáltalán nincs” – erősíti meg a San Franciscó-i Egyetem friss elemzése, de egy egyszerű Google-keresés még ennél is rosszabb arányt mutat.

Az előítéleteink tudatos kezelése és a prekoncepcióink gyakorlati tovább­örökítésének kiküszöbölése egyre sürgetőbb feladat. A modern egészségügyben megjelenő, a fehér bőrt alapként kezelő rutin ugyanis nem áll meg a tankönyvi ábrázolások egyoldalúságánál. „Az orvosi eszközöket, orvosi mobiltelefonos applikációkat is mind fehér bőrű betegekre fejlesztették, így eshet meg például, hogy az ujjra csíptethető oxigénszintet mérő szerkezet akár 7%-kal magasabb, hamis eredményt is mutathat, ha sötétebb bőrű betegen alkalmazzák” – mutat rá a Clinical Science 2005-ben készült tanulmánya. Ezek a jelenségek pedig akár pontatlan vagy hiányos diagnózist és életet veszélyeztető félrekezelést is okozhatnak.

(...)

Suha Nikolett

A cikk teljes terjedelmében az Elle magazin 2020. novemberi számában olvasható.

ELLE 2020/11