Tony Parsons szerint a fiúk másképp sírnak

A nők meggyászolják a szakítást, sírnak, kibeszélik magukat, majd továbblépnek. A férfiak csendben őrlődnek. Tony Parsons író, publicista, aki olyan művek szerzője, mint az Apa és fia, az Egyetlen szerelmem a vagy a Kedvenc feleségem, elmagyarázza, hogyan törik a férfiszív.

A nők meggyászolják a szakítást, sírnak, kibeszélik magukat, majd továbblépnek. A férfiak csendben őrlődnek. Tony Parsons író, publicista, aki olyan művek szerzője, mint az Apa és fia, az Egyetlen szerelmem a vagy a Kedvenc feleségem, elmagyarázza, hogyan törik a férfiszív.

„A férfiak nem érzéketlenebbek a nőknél. Az összetört szív éppúgy fáj a férfimellkasban, mint a nőiben. De mi másképp gyászolunk. Elfedjük, mélyre ássuk. A volt barátnők elől, a haverok elől, sőt még magunk elől is. Beszélünk arról, ami történt? Ó igen, nagyon is. Amikor egy kapcsolat robban, nemcsak a nőknek van szükségük az analitikus beszélgetésre. De azt kell mondanom –miután több száz férfit láttam szakítás után - : csak egyetlen egyszer. Emlékszem a részeges, könnyes éjszakákra, de ezek mind egyszeri alkalmak voltak. És aztán eljött a továbblépés ideje. Vagy legalábbis ennek a tettetéséé. A férfiak elhitetik magukkal, hogy a kettő ugyanaz. És nem számít, hogy életed szerelméről van szó, vagy csak egy nyári kalandról, valakiről, akivel évekig együtt éltél, vagy a vágy félig ismeretlen, titokzatos tárgyáról az irodában. Ki vele, aztán jöhet a következő, ez a klasszikus férfiorvosság. A nők sokkal inkább képesek őszintén, nyíltan felismerni mindazt, ami elveszett – és az elveszett személy egyszeri és megismételhetetlen voltát. A férfiegó – ez a törékeny, neurotikus, rémült kis lény – túl sebezhető ahhoz, hogy felfedje a bent lakozó kínt. Elvesztik életük szerelmét és úgy tesznek, mintha egy esernyőt hagytak volna el valahol. Ez önbecsapás, életellenes, és végtelenül utálatos. Mégis így csináljuk. És idővel ez csak rosszabbodik. „ A férfiúi gyászról még többet olvashatunk az Elle magazin júliusi lapszámában.