Rémálom a plázában – a vásárlási kényszer

Az oniománia veszélyei

Vannak azok a bizonyos szezonvégi leárazások, vagy egy várva várt új kollekció, netán egy jobb állás megszerzése, amikor a pénztárcánk mintha azért kiáltana, hogy elvigyük egy bevásárló körútra. Úgy érezzük, kell nekünk egy új cipő, vagy egy új ruha... Ezek azok az apró kényeztetések, amiktől jobb lesz a hangulatunk. Jobb esetben az új szerzemények nem lesznek a gardróbunk mélyén rejtőző kincsek, azonban előfordulhat a rosszabbik verzió is, amikor csak nézünk megrökönyödve, mert olyasmit vettünk, aminek tulajdonképpen semmi haszna nincs, mert van már egy olyanunk.

Mindez azonban még mindig nem olyan borzasztó, mint amikor valaki úgy tér haza, hogy a frissen vásárolt dolgot azonnal a sarokba dobja, és szépen lassan meg is feledkezik róla. A vásárlási kényszerben, vagy más néven oniomániában szenvedőkkel pontosan ez történik. Szükségtelen dolgok százait halmozzák fel, sokszor a banki hiteleikre is fittyet hányva, mert ez teszi őket boldoggá, egészen addig, amíg az áhított darabot ki nem fizetik. Ezután ugyanis az eufóriát felváltja a szégyenérzet és a bűntudat, hiszen véget ér számukra a vadászat öröme. Lelkiismeret-furdalásuk lesz és bűnbocsánatot kérnek, miközben már a következő szerzeményükre figyelnek.

Persze könnyen elítélhetnénk őket, de ez súlyos hiba lenne a részünkről, hiszen ők tulajdonképpen egyfajta függőségben szenvednek. A pszichológusok körében ugyan még vita tárgya, hogy ez a viselkedésforma függőség, kényszerbetegség, vagy hangulatzavar – azonban egy dologban egyetértenek: kezelni kell az állapotot. A háttérben meghúzódó okok nem azonosak mindenkinél, de az biztos, hogy az oniomániában szenvedők vásárlással kompenzálnak valamit, ami hiányzik nekik. Előfordulhat, hogy gyerekkorukban nem kaptak megfelelő szülői szeretetet, vagy a feszültségüket próbálják ilyen módon levezetni. És sajnos a jelenlegi kulturális közeg sem segít nekik.

Ha a kirakatban előttünk virít az a gyönyörű kis fekete (amiből otthon már legalább egy lóg a gardróbunkban), nekünk is nehéz megálljt parancsolni. Így hát nem várhatjuk el, hogy a vásárlási kényszerrel küszködő emberek ne vegyenek meg semmi feleslegeset. A reklámok persze megkerülhetetlen részei az életünknek, de mindenképpen szükséges, hogy a helyükön tudjuk kezelni őket. Ha csak azért akarunk megvenni valamit, mert annyira tetszik, inkább hagyjuk meg másnak. Lehet, hogy ő még nem rendelkezik hasonlóval, és nála nem a ruhásszekrény következő, sosem hordott éke válik az adott darabból.