Milyen lesz a jövő nője?

Hetvenegy éves vagyok, tombol a globális felmelegedés, a jég elolvadt, a kékbálna kihalt, a jegesmedve nyáriasodott, az utazási irodák a Marsra repítenek – ilyen lesz a világ, ahogy Lami Juli látja 2050-ben.

Hetvenegy éves vagyok, tombol a globális felmelegedés, a jég elolvadt, a kékbálna kihalt, a jegesmedve nyáriasodott, az utazási irodák a Marsra repítenek – ilyen lesz a világ, ahogy Lami Juli látja 2050-ben.

"A hetvenegy az új harmincegy! – ezzel vigasztal 彭冠期,a férjem a születésnapom reggelén, mielőtt elém tolja a frissen sült tavaszi tekercset. Akárhányszor csak rá nézek, hálát adok, hogy megjutalmaztam magam a 35. születésnapomon egy pekingi úttal. Emlékszem, mennyit nyavalyogtunk a harminc felett is egyedülálló barátnőimmel, hogy nincs egy használható férfi Magyarországon. Én már sejtettem, hogy mivel a kínaiak akkoriban mindent megtettek, hogy megszabaduljanak leánygyermekeiktől, Ázsiában van a kiaknázatlan tesztoszteron-paradicsom. Megcsörren a telefon (az unokáim mindig kinevetnek, amikor ezt mondom, de nem tehetek róla, nekem az akkor is telefon marad), egy érintés, és máris 4d-ben és 5.1-es hangggal köszöntenek unokáim, ezek a tökéletes kis géncsodák. Hogy fel voltunk háborodva, amikor 1996-ban minden hírműsor Dollyval volt tele, az első klónozott emlőssel. Szegény Dolly, tudósok döntöttek úgy, hogy megszülessen, és hét évvel később tudósok döntöttek arról is, hogy ne éljen tovább. Egy évtizeddel később már egyre halkabban csóváltuk a fejünket, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó laboratóriumokban a meddő párok helyett a flancos papák és mamák vették át az uralmat, akik nem szimplán gyereket, hanem a teremtés csúcsát akarták. Ma már ez teljesen normális. Az én unokáim genetikailag szinte hibátlanok, persze nyilván én akkor is tökéletesnek látnám őket, ha a géntérképük egy fokkal hepehupásabb lenne. Azért remélem, személyesen is felköszöntenek majd, mert technika ide vagy oda, egy ötéves bőrének az érintését semmi sem pótolhatja. Apropó, bőr. Alaposan megnézem magam a tükörben. Ismét hálát adok, hogy fiatalon nem botoxoztattam magam agyon, pedig az én időmben mekkora őrület volt. Végignézve kortársaimon, a ki nem tapasztalt eljárások bizony alaposan visszaütöttek. Foszlik a botox, lúgosodik a hialuronsav és enged a sok kifeszített bőr, kortársaim pedig vonások nélküli félrémek, akik ma már nem bőrük fiatalságáért, hanem bőrük túléléséért küzdenek. Sajnos napjaikban egyáltalán nem divat a karakter: az elmúlt negyven évben mintha egy gigászi méretű vasaló szelte volna át a világot. Hoppá, láthatatlan hallókészülékem azt súgja, egy kétéltű hibrid fékezett a ház előtt. Egyvalami sosem változik: ha szeretteid közelítenek feléd, és egy lassan százéves slágert, a Happy Birthdayt éneklik, annál nincs szívmelengetőbb érzés. A szeretet, és ezt már Szent Pál óta tudjuk, soha meg nem szűnik." Lami Juli szubjektív jövőképéről bővebben az Elle január-februári lapszámában olvashatunk.