Meryl Streep beszéde mindent vitt

Inspiráló szavak Hollywood, a külföldiek és a sajtó jelentőségéről

Arról beszélt, milyen fontos szerepet játszanak a színészek és az újságírók a Trump adminisztrációban. Tisztelettel említette pályatársait, és fejet hajtott Carrie Fisher emléke előtt, akinek mindig volt egy-két okos mondata a nehéz időkben.

És a beszéd:

„Nagyon köszönöm. Kérem, foglaljanak helyet. Köszönöm! Elnézést kérek! Elment a hangom, miután egész hétvégén kiabáltam és siránkoztam. Azt hiszem, a fejemet is elvesztettem valamivel korábban. Szóval, inkább felolvasom a beszédet.

Köszönöm, Hollywood, és külföldi sajtó! Hogy kapcsolódjak ahhoz, amit Hugh Laurie mondott. Önök és mi mindannyian, ebben a teremben, ma az amerikai társadalom leginkább becsmérelt részéhez tartozunk. Gondolják csak meg! Hollywood, külföldiek, és a sajtó. De kik vagyunk mi? És, tudják mit, mi egyáltalán Hollywood? Egy csomó ember, akik máshonnan érkeztek.

Én New Jersey-ben születtem, nevelkedtem és jártam iskolába. Viola Davis egy farmon született Dél-Karolinában, és Long Islanden nőtt fel. Sarah Paulsont édesanyja egyedül nevelte fel Brooklynban. Sarah Jessica Parker hét vagy nyolc gyerekes Ohio-i família tagja. Amy Adams Olaszországban született. Natalie Portman Jeruzsálemben. Hol vannak a születési bizonyítványaik? A gyönyörű Ruth Negga Etiópiában született, és, azt hiszem, Írországban nevelkedett. És most egy olyan szerepért jelölik, amelyben egy kisvárosi lányt játszik Virginiából. Ryan Gosling, mint a legkedvesebb emberek általában, kanadai. Dev Patel kenyai, Londonban nőtt fel, most pedig egy tazmániai indiait játszik a vásznon.

Hollywood tele van kívülállókkal és külföldiekkel. Ha kivennénk őket innen, maradna a futball meg a különböző harcművészetek, amik azért mégsem nevezhetők művészetnek. Három percet kaptam. Egy színész dolga az, hogy belehelyezkedjen emberek életébe, akik mások, mint mi, és átérezzük, amit ők éreznek. És idén rengeteg erős szerepben láthattuk ezt megvalósulni a színészek lélegzetelállító, szenvedélyes munkájának köszönhetően.

Az egyik előadás különösen megragadott, a szívem közepéig hatolt. Na, nem azért, mintha jó lett volna. Igazából semmi jó nem volt benne. De hatásos volt, és célt ért. A célközönséget megnevettette, úgymond, kimutatták a foguk fehérjét a nagy nevetésben. Arról  a pillanatról beszélek, amikor az az ember, aki országunk legnagyobb tiszteletben álló székébe kíván épp beülni, egy mozgássérült újságírót kezdett el utánozni, olyasvalakit, akinél ő jóval kiváltságosabb, privilegizáltabb, hatalmasabb, és aki nem tud visszavágni. A szívem megszakadt, mikor ezt láttam. Nem tudom kiverni a fejemből, mert, sajnos, ez nem a filmvásznon történt. Hanem a valóságban.

És mikor ezt az ösztönt, ami mások megalázására irányul, nyilvános platformon adja elő valaki, akinek hatalma van, az mindenki életébe beszivárog, hiszen elfogadottá teszi, hogy bárki ilyet merjen tenni. A tisztelet hiánya a tisztelet hiányát szüli. Az erőszak erőszakot. Ha a hatalmasok arra használják fel a helyzetüket, hogy másokat sértegessenek, azzal mindannyian veszítünk.

És itt beszélnék a sajtóról. Szükségünk van az elvhű sajtóra, hogy elszámoltassa a hatalmat, hogy reagáljon minden egyes gyalázatos megnyilvánulásra. Alapítóink szentesítették a sajtó szabadságát Alkotmányunkban. Úgyhogy arra kérem a híresen jómódú Hollywoodi külföldi újságírók szövetségét, és mindannyiukat ebben a közösségben, hogy csatlakozzanak hozzám, támogassuk az újságírók védelmét. Mert a jövőben is szükségünk lesz rájuk. És nekik is ránk, hogy megvédjük az igazságot.

Még valami. Egyszer, mikor egy forgatási helyszínen álldogálva épp nyafogtam valami olyasmi miatt, hogy átdolgozzuk a vacsorát is, vagy túl sokáig tart a forgatás, Tommy Lee Jones azt mondta: „micsoda kiváltság ez, Meryl, hogy színészek lehetünk!”. Igen, kiváltság. És emlékeztetnünk kell egymást arra, micsoda kiváltság és egyben felelősség az együttérzés képessége. Legyünk nagyon büszkék arra a munkára, amit Hollywood ma itt ünnepel.

Ahogy jó barátom, a drága, eltávozott Leia hercegnő mondta egyszer: fogd a megtört szíved, és tedd művészetté. Köszönöm!”