A szerelem szakaszai

A párkapcsolatok fejlődési szakaszai és buktatói egy pártanácsadó tollából

Ha ma megkérdezünk valakit, hogy szerinte milyen szakaszokból áll egy párkapcsolat, legnagyobb valószínűséggel a következő választ kapjuk: randevúzás, járás, összeköltözés, esküvő, gyerek, megcsalás, válás, aztán ugyanez elölről, vagy 30-40 év társas magány. Ugyanakkor nem feltétlenül kell, hogy a kapcsolat egy-egy akadálya válóok legyen, mert ha beleütközünk egy falba, és nem fordulunk vissza, hanem egymást taszigálva átvergődünk rajta, mindig egy kicsivel jobb lesz az életünk. Persze az is igaz, hogy előbb-utóbb az ágyat egyre többször használjuk majd rendeltetésszerűen, és olyan is lesz, hogy mást is megkívánunk, netán sokszor bárhol másutt szívesebben vagyunk, mint otthon. Ez teljesen normális, hiszen a kapcsolatban a kezdeti rózsaszín köd elmúlik egyszer, de helyette újabb szakasz veszi kezdetét. Ahogy két amerikai családterapeuta, Bader és Pearson is megfigyelte, a szerelmesek többnyire öt fázison haladnak keresztül, mire elérnek az érett párkapcsolat szintjére.

Ezek közül az első, amikor a vak szerelem hormonmámoros felhőjén úszva szinte egybeolvadunk a másikkal, senki más nem létezik, és minden megy magától, anélkül, hogy dolgoznánk a kapcsolaton: ez a szimbiózis szakasza. Ha valakinél kimarad, az később nagyon meg tudja nehezíteni a viszontagságok átvészelését, mivel, ha már az elején is több a szenvedés, mint a szenvedély, ott nincs hova visszanyúlni jó emlékekért. Majd, miután kilépünk a szerelmi szimbiózisból, rögtön ott találjuk magunkat a differenciálódás szakaszában, és az addig istennőnek/félistennek látott „lelki ikerpárunkról” egyszer csak kiderül, hogy idegesítően horkol, izzad és egy rakás dolgot nem szeret, amit mi igen. Olyan ez a váltás, mintha az elvarázsolt kastélyban eddig egy görbe tükrön át néztük volna a társunkat, ami csak a jót emelte ki belőle, most pedig hirtelen csak a hibáit mutatná meg nekünk. Ilyenkor általában fogjuk a telefont, és felhívjuk elfeledett szeretteinket, ismét hódolni kezdünk hobbijainknak, és úgy általában egyre több dolgot csinálunk külön. Van viszont egy új, állandó közös programunk is: a veszekedés. Az állandó harc ugyanakkor nemcsak szétválaszt, de össze is köt, épp ezért, bár a differenciáció csatározása látszólag tökéletes ellentéte a szimbiózis harmóniájának, mégis itt is szinte minden a társunkról szól, egy csábító harmadiknak ekkor még kevés az esélye, hogy egyáltalán felkeltse a párunk figyelmét. Innen azonban egyenes az út a gyakorlás szakaszába, ahol új embereket ismerünk meg, új dolgokat próbálunk ki, beletemetkezünk a munkába, és bizony már flörtölünk, sokszor nem is olyan ártatlanul. Ilyenkor fordul elő a legtöbb párkapcsolatban, hogy megcsalják egymást a felek. Ha igazán őszinték vagyunk magunkhoz, be kell látnunk, hogy a legritkább esetben éli le az életét két ember egymás mellett hűtlenség nélkül. Természetesen ettől a megcsalást nem kell mindjárt helyeselni, csak tudni kell a helyén kezelni. A lényeg, hogy minden társkapcsolatban van egy eltávolodás, de ez a távolság szükséges ahhoz, hogy később egyenrangúbb, kölcsönös kapcsolat jöhessen létre a kezdeti majomszeretet helyett. Ha mégis sikerül megállnunk, hogy egy este kedvéért parkolópályára tegyük a kapcsolatunkat, vagy sikerül megbocsátanunk a másik hűtlenségét, akkor jutalmul megérkezhetünk az újraközeledés szakaszába, hogy kikeveredjünk az elvarázsolt kastély csalfa tükrei közül, és a párunkat – életünkben először – elkezdjük teljes valójában szemügyre venni. Ugyan már jól látjuk a hibáit, de ismerjük az erényeit is. Csak most nyílik rá lehetőségünk, hogy igazán mélyen beszélgessünk ezzel az ismerős idegennel és szép lassan megismerjük, hogy végül eljussunk az érett párkapcsolat szintjére. Az utolsó két fázisban átértékelődik a hűség is, mivel itt a szex már tényleg csak szex, a párunk mellett való mély lelki elköteleződés pedig sokkal többet nyom a latban, mint hogy mással is ágyba bújunk-e. Nem ritka, hogy a felek olykor zöld utat adnak egy kis külső kalandozásnak vagy együtt fedezik fel a párcserélgetés izgalmait, és ettől senki nem lesz féltékeny. Persze az utunk egyik szakaszból a másikba nem sétagalopp, sőt a lépések sem következnek törvényszerűen egymás után mindenkinél. Lehet, hogy az egyiken átrohanunk, míg egy másiknál 20-30 évet is időzünk, vagy akár ki is maradhat valamelyik.

De ha mégis minden a fentiek szerint történik, a szerelmes felek általában akkor sem azonos ütemben haladnak végig a kapcsolati szakaszokon – ahogy azt Bader és Pearson is megfigyelte –, és ez garantáltan csalódáshoz vezet. Sokan egyszerűen benne ragadunk ezekben a helyzetekben, és mint a durcás kisgyerek, aki nem kapta meg, ami neki jár, véget nem érő játszmákkal keserítjük egymás életét.

Hogy pontosan mik is ezek a játszmák, és hogyan lehet kikeveredni belőlük, arról az Elle legújabb, novemberi számában olvashattok bővebben!

Ha pedig bármilyen kérdésetek lenne párkapcsolati témákban, a szerzővel itt léphettek kapcsolatba: www.par-tanacsadas.hu