A nők fegyvere a tömeg lesz

A Women's March utóélete

“Puskaporos hordón ültünk, és Donald Trump meggyújtotta a kanócot” – értékeli a helyzetet Evvie Harmon, akit egyáltalán nem lepett meg a január 21-én világszerte megrendezett Nők menete. Ő maga Breanne Butlerrel együtt az elsők közé tartozott, akik csatlakoztak. A két nő nem habozott, amikor tavaly november 9-én, Trump megválasztásásnak másnapján elolvasták Teresa Shook Facebookon közzétett üzenetét. A Hawaiin lakó, visszavonult ügyvédnő ennyit írt ki a falára: „Szerintem fel kéne vonulnunk”, majd létrehozott egy eseményt, amire meghívta a barátnőit. Másnapra már tízezren csatlakoztak, és a #WhyIMarch hashtag megjelent a közösségi oldalakon. A tömegeket látva Teresa átadta a stafétabotot fiatalabb szervezőknek, akik között Evvie és Breanne feleltek a nemzetközi felvonulásokért.

A washingtoni tüntetés kezdete előtt pár órával a két nő boldogan kortyolgatja koktélját a szállodájuk bárjában. Három hónapja még nem is ismerték egymást, most meg már úgy viselkednek, mintha gyerekkori barátnők lennének. „Ott vagyunk a tévében!” – kiáltanak föl, amikor a Fox News csatornán meglátják a beszámolót a Nők menetéről. Evvie egyébként jógaoktató, és szervezett már egy-két feminista eseményt lakhelyén, a dél-karolinai konzervatív Greenville-ben, Breanne viszont teljesen kezdő e téren. 27 éves, szakácsként dolgozik New Yorkban, és leginkább a divat érdekli – nem is tudta elképzelni magáról, hogy egyszer aktivista lesz. „Úgy terveztem, hogy a november-december végig a karácsonyi sütemények sütéséről fog szólni, mint minden évben. Ezt nem gondoltam volna! De másokhoz hasonlóan, nekem is döntenem kellett: azt éreztem, hogy megszólalt egy piros sziréna, és ezt nem hagyhatom figyelmen kívül” – magyarázza. Mivel közeli ismerőseiken látták Trump politikai döntéseinek következményeit, egy pillanatig nem volt kétségük afelől, hogy erre a tüntetésre szükség van. Breanne könnyekkel a sze­mében idézi fel epilepsziás édesanyja anyagi nehézségeit, Evvie pedig egyik transznemű ismerőse szenvedéseiről beszél.

„Donald Trump tünet, a betegség maga pedig az egész országunkat fertőzi. Az egy dolog, ha milliónyi tweet szól valaki ellen, de az meg egy másik, ha milliónyi ember ott áll vele szemben. Meg akarjuk neki mondani, hogy itt vagyunk és figyelünk, Isten hozott a Fehér Házban!” – mondja Breanne.

A tüntetés elindul, több ezer pussy hat, azaz rózsaszín, cicafüles kötött sapka lepi el a fővárost: ezzel utalnak Trump beszólására, aki azt mondta, hogy a nőket a p**ájuknál fogva kell megragadni – a szó pedig kismacskát is jelent. Hírességek is ott vannak a menetben: Scarlett Johansson, Michael Moore, Alicia Keys és Madonna, aki líraibb, mint valaha, ahogy a szeretet forradalmáról beszél. Egy másik Amerika van itt, amelyik belekiabál a Fehér Ház új lakójának fülébe. A tömeg minden nőt képvisel. A szervezők olyan tüntetést akartak, amelyik mindenkit befogad, egyetlen kisebbséget sem zár ki, és amelyben a testvériség legyőzi a megosztottságot. Úgy tűnik, ez teljesült is. Nagy számban vannak afroamerikai nők, akiket Trump a rasszista beszólásaival elég sokszor megtalált a kampánya során. „A választások óta az emberek nyíltan kimondják, amit gondolnak. Folyamatosak az apró kis agressziók” – panaszkodik Asia, aki a dél-karolinai Charlestoni Egyetemre jár, és ott aktivista. A 17 éves Karen „Black Lives Matter”(A fekete életek is számítanak) feliratú táblát tart a kezében. Keserűen mondja: „Ha feketéket ölnek meg, azzal nincs semmi baj: leadják a tévében, és a gyilkosok után nem nyomoznak. De ha egy fekete öl meg egy fehér embert, villamosszékben végzi. Ez Trumppal valószínűleg még rosszabb lesz. Pedig Obama reményt adott nekünk, és ezt a reményt nem akarjuk elveszíteni!” Kimberlé Crenshaw szintén afro­amerikai jogász, és azt mondja, nem az számít, hogy a felvonuló nők honnan jöttek, hanem a gondolatok, amiket a tüntetéssel meg akarnak védeni. „Az amerikai feminizmus történetében azok a nők, akik nem voltak fehérek, heteroszexuálisok, nem nőnek születtek vagy nem amerikai állampolgárok voltak, mindig beleütköztek a patriarchális társadalom korlátaiba. Pedig ezek a nők fontos problémákat vetnek fel, amikről a feministák gyakran nem is vettek tudomást” – magyarázza.

(...)