A félrelépő férfi mítosza

A média szinte mindig cinkos elismeréssel nyilatkozik a látszólag erejük teljében lévő, hatalommal bíró férfiakról, Bill Clintonról, Mick Jaggerről vagy Wayne Rooney-ról, hiába viselkednek minősíthetetlenül. Ez azonban csak a látszat, a félrelépők a valóságban – Clintont, Jaggert és Rooneyt is beleértve - egyáltalán nem ilyenek.

A média szinte mindig cinkos elismeréssel nyilatkozik a látszólag erejük teljében lévő, hatalommal bíró férfiakról, Bill Clintonról, Mick Jaggerről vagy Wayne Rooney-ról, hiába viselkednek minősíthetetlenül. Ez azonban csak a látszat, a félrelépők a valóságban – Clintont, Jaggert és Rooneyt is beleértve - egyáltalán nem ilyenek.

Ha csak egy kicsit is mélyebbre ásunk, kiderül, hogy a valdói férrelépők egyáltalán nem csattannak ki az életerőtől és nincsenek telve önbizalommal. Valójában ők a legnyomorultabb férfiak a világon, derül ki az Elle májusi számában a Miért lépnek félre a férfiak? című írásból, ami nem kevesebb, mint 250 hűtlen férfi önvallomása alapján készült. A hűtlen férfi személyiségéből fájdalmasan hiányzik az érettség és az együttérzés. Ezeket a hibákat sok nő nem veszi észre. Ahogyan sok nőt az a felismerés is meglepetésként ér, hogy a félrelépésnek nincs túl sok köze a szexhez. Az általam megkérdezett férfiak sokkal inkább „új tapasztalatokról“ beszéltek. Ne feledjük, olyan korban élünk, amikor mindennek a nagysága számít. A nők a méretre és a súlyra összpontosítanak. Az önbizalom nem mérhető, ezért inkább a kalóriákat számláljuk. Hasonlóképpen a boldogtalan férfiak esetében a szex a siker barométere. Ez tükrözi az életerejüket. Amikor azonban kérdéseim nyomán felidézték a viszonyaikat, a szexet meg sem említették. A kellemes szeretkezés emléke ugyanolyan gyorsan elhalványul, mint egy kellemes vacsoráé. A történeteiket igazán az éltette, amikor elmesélték, hogyan születtek újjá valaki másnak a szemében. Az új nő új személyiséget adott nekik, átmenetileg úgy érezhették, megszabadultak régi, gyűlölt énjüktől.