Nicole Stott, a NASA korábbi asztronautája szerint néha elég néhány másodperc ahhoz, hogy teljesen más szemmel nézzünk a saját életünkre.
Kevés ember tud olyan távolságból ránézni a világra, mint egy asztronauta. Nicole Stott hosszú időt töltött a Nemzetközi Űrállomáson is, ahol naponta tizenhatszor kerülte meg a bolygót. Mégsem az űrutazás technikai része az, amiről ma a legszívesebben beszél, sokkal inkább az, mit tanult abból, hogy ennyire más perspektívából figyelhette az életet.
Nicole Stott szerint a napot érdemes egy nagyon rövid – mindössze 5 másodperces –, de tudatos gondolattal kezdeni. Amikor reggel felkel, az első dolog, amit eszébe juttat, hogy egy bolygón áll, az űrben. Elsőre talán szokatlanul hangzik, mégis van benne valami egészen felszabadító. Ez a pár másodperces belső emlékeztető egyszerre húz ki a reggeli kapkodásból és helyezi tágabb kontextusba a napot.
Nem arról van szó, hogy ettől eltűnnek a határidők, a stressz vagy a teendők. Inkább arról, hogy mielőtt mindez rád nehezedne, egy pillanatra eszedbe jut: a saját napi feszültségednél sokkal nagyobb egész része vagy. Ez a nézőpontváltás persze nem kisebbíti a problémákat, csak arányosabbá teszi őket, ez pedig már önmagában is képes megváltoztatni a nap hangulatát.
Nicole Stott egyik legerősebb gondolata, hogy a Földön nem utasok vagyunk, hanem egy legénység tagjai. Ez a különbség sokkal többet jelent, mint elsőre tűnik, ugyanis az utas jellemzően kívülálló, aki sodródik és használja a rendszert, a legénység tagja viszont részt vesz a folyamatokban, felelősséget vállal, és figyel arra, hogy mi történik körülötte.
Gondolj csak bele, ha nem úgy tekintesz magadra, mint aki csak átutazik a saját életén, hanem mint akinek szerepe van benne, akkor egészen másként kezdesz dönteni bizonyos dolgokban. Tudatosabban fordulsz a közösséged, a környezeted, sőt saját magad felé is. Nicole Stott szerint egyébként nem a tökéletesség a cél, inkább az, hogy jelen legyünk abban, amit teszünk.
Az is különösen szerethető Nicole Stott szemléletében, nem próbálja elhitetni, hogy a bátorság azt jelenti, hogy valaki sosem fél. Szerinte még az asztronauták is idegesek, bizonytalanok, feszültek néha. A különbség szerinte inkább abban van, hogyan kezelik ezt az érzést. Ő például ilyenkor nem nem kiiktatni akarja a szorongást, csak meg szeretné érteni, mi a célja az adott helyzetben.
Mit szeretne átadni? Mire akarja használni a figyelmét? Hogyan tud valami jót hozzátenni ahhoz, amiben éppen benne van? Ez a fókuszváltás finoman, de határozottan kimozdítja az embert a saját belső pörgéséből. Nem a nyomás szűnik meg, a nyomáshoz való a viszony változik meg.
Nicole Stott amúgy nem csak egykori asztronauta, alkotó is, és ez a kettő nála egyáltalán nem válik szét. Abban hisz, hogy a tudomány és a kreativitás nem egymás ellentétei, hanem egymást erősítő eszközök. Mint mondja nem mindenki kapcsolódik ugyanúgy a világhoz: van, akit a logika, mást a történetek, a képek vagy az érzések szólítanak meg. A kreativitás ezért szerinte híd lehet bonyolult dolgok és valódi emberi kapcsolódás között.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!