Szavak, amiket a boldogtalan emberek gyakran használnak

Vannak kifejezések, amik erősen boldogtalanságot sugallhatnak. 

Mindannyiunknak vannak rossz napjai. Fáradtan kelünk, idegesít a forgalom, túl sok a feladat...ilyenkor bármilyen apróság kibillenthet az egyensúlyunkból, és ez teljesen természetes. Ilyenkor általában egy kiadós alvás vagy egy szabad délután sokat segíthet, de a tartós boldogtalanság azonban már egy egészen más szint. Az nem múlik el egy hétvége alatt, gyakran beszivárog a gondolkodásba, sőt a nyelvhasználatba is. Ha figyelmesen hallgatjuk magunkat vagy a környezetünket, bizonyos visszatérő mondatok árulkodó jelek lehetnek.

Állandó negativitás

A tartósan boldogtalan emberek gyakran a legrosszabb forgatókönyvet látják meg először. Nem egyszerű pesszimizmusról van szó, hanem egy olyan világlátásról, amelyben a hibák, kudarcok és hiányosságok kerülnek fókuszba. Tipikus mondatok lehetnek:

• „Ez úgysem fog sikerülni.”
• „Mindig velem történik ez.”
• „Az egész az én hibám.”
• „Én ehhez béna vagyok.”

Ezek a kijelentések egyértelműen alacsony önértékelésre utalhatnak, ha pedig valaki rendszeresen saját magát hibáztatja, vagy úgy érzi, hogy az események felett nincs kontrollja, az hosszabb távon mélyebb elégedetlenséget jelezhet.

A halogatás

A halogatás nem feltétlenül lustaság. Sokszor túlterheltség, motivációhiány vagy érzelmi kimerültség áll mögötte. A tartós boldogtalanság egyik jele lehet, ha valaki folyamatosan eltolja a feladatokat, még azokat is, amiket amúgy korábban szívesen elvégzett. Ilyenkor a következő mondatok gyakoriak lehetnek: 

• „Majd később megcsinálom.”
• „Most ehhez nincs energiám.”
• „Nem számít, úgysem fontos.”
• „Egyszerűen nem érdekel.”

Az „úgysem számít” típusú kijelentések különösen erős figyelmeztető jelek. Ezek a motiváció elvesztésére, kiüresedettségre utalhatnak. Ha valaki már a saját céljait vagy örömeit sem érzi relevánsnak, érdemes komolyan venni a jeleket.

Elszigetelődés 

Sok boldogtalan ember nem panaszkodik nyíltan, hanem inkább elzárkózik, és látszólag lezárja a témát. A klasszikus „Jól vagyok” például gyakran nem a valós állapotot tükrözi, de a 

• „Semmi baj, tényleg.”
• „Nem akarok senkit terhelni.”
• „Ne foglalkozz vele.”
• „Megoldom egyedül.”

típusú kijelentések is arra utalhatnak, hogy az érintett személy egyáltalán nincsen rendben. 

A krónikus fáradtság mint fedősztori

„Csak fáradt vagyok.” Ez az egyik leggyakoribb mondat, amellyel az emberek elfedik a mélyebb érzelmi kimerültséget. Természetesen a fizikai fáradtság valós jelenség, de ha valaki hetekig, hónapokig hivatkozik rá, érdemes mögé nézni. A tartós boldogtalanság tünetei gyakran átfedésben vannak a kimerültség tüneteivel: ingerlékenység, koncentrációs nehézség, energiahiány. A „nincs erőm semmihez” szóval nem mindig csak alváshiányt jelent.

Cinikus vagy leértékelő humor

Néha a boldogtalanság álcázott formában jelenik meg: önironikus, leértékelő viccekben. Példák:

• „Én már csak ilyen szerencsétlen vagyok.”
• „Legalább ebben is béna voltam, következetes maradok.”
• „Az én életem egy tragikomédia.”

Az önkritikus humor önmagában nem probléma, de ha rendszeresen önleértékelésbe csúszik át, az mélyebb belső bizonytalanságot jelezhet.

Hogyan reagáljunk ezekre a jelekre?

Fontos különbséget tenni egy nehezebb időszak és a tartós boldogtalanság között. Ha azt vesszük észre, hogy egy szerettünk részéről szinte állandóvá váltak a fenti kijelentések, akkor azzal mindenképpen érdemes foglalkozni. Ha pedig magadra ismersz ezekben a mondatokban, az nem kudarc, hanem jelzés. A tudatosítás az első lépés. Néha elég egy őszinte beszélgetés, máskor szakember támogatása is segíthet.

(via)