7 mondat, amit egy gyerek akkor mond, ha boldogtalan

A boldogtalan gyerekek gyakran használják ezeket a kifejezéseket. 

Nincs is rosszabb annál, mint amikor egy gyereket látunk boldogtalannak. Nekik időbe telik megtanulni, hogyan tudják a legjobban kifejezni az érzéseiket, de ehhez az is kell, hogy teret adjunk nekik. Most eláruljuk a legfontosabb jeleket, amelyek megmutatják, ha valami nincs rendben. 

Nem érdekel. 

A legtöbb esetben, amikor egy gyerek azt mondja egy felnőttnek vagy a környezetében lévő valakinek, hogy „nem érdekel”, úgy tűnhet, mintha egyszerűen nem próbálkozna, ezért hajlamosak vagyunk félvállról venni a dolgot. De általában a gyerekek nem a közönyt próbálják kifejezni, hanem azt, hogy túlterheltek, tehát mentálisan nem érzik jól magukat. 

Candida Fink gyermekpszichiáter így fogalmazott: 

Amikor a gyermeked erős érzelmeken megy keresztül, a teste nagyon hasonlóan reagál, mint a tiéd: megfeszülnek az izmai, felgyorsul a légzése és a pulzusa is megemelkedik. Addig nem fog tudni visszatérni a nyugodt, kiegyensúlyozott állapotába, amíg ezek a testi tünetek le nem csillapodnak. Ha megnézed a saját pulzusodat, könnyen eszedbe juthat, hogy a gyermeked ugyanezeket a feszültségeket érzi.

Senki sem ért meg.

Amikor egy gyereket folyamatosan félreértenek vagy elutasítanak a körülötte lévő emberek, nagyon nehéz számára elhinni, hogy valaha is meg fogják érteni vagy valóban törődni fognak vele. Ilyenkor gyakran azokhoz a mondatok hangozhatnak el a szájából, amelyeknek súlyos jelentésük van. Ilyenkor nem arról van szó, hogy túl dramatikus lenne. Az állandó boldogtalanság miatt a félelem attól, hogy soha nem fog beilleszkedni, bénítóvá válhat számára. Éppen ezért fontos, hogy a gyerekeknek otthon legyen egy biztonságos terük, és bátran merjenek beszélni az érzéseikről.

Senki sem kedvel engem. 

Egy másik mondat, amit semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. Amikor egy gyerek azt mondja, hogy „senki sem szereti”, a felnőttek hajlamosak legyinteni, mert túlzásnak gondolják, és el sem tudják képzelni, hogy ez valóban így lehet. De sajnos a kicsik is érezhetik magukat elszigeteltnek másoktól, különösen akkor, ha nem sikerül beilleszkedniük az óvodába vagy az iskolába.

A szülők segíthetnek a gyerekeknek túllépni a kezdeti bizonytalanságukon, és elsajátítani azokat a készségeket, amelyek valódi barátságok kialakításához kellenek

– mondta Nancy Darling pszichológia professzor.

Félek segítséget kérni.

Ezt a mondatot a mélyen boldogtalan gyerekek gyakran ismételgethetik. Ennek pedig az az oka, hogy egy olyan gyerek, aki retteg attól, hogy sebezhetőnek látszik vagy megmutatja a küzdelmeit, valójában képtelen segítséget kérni. Felnőttként is tudjuk, hogy vannak bizonyos esetek, amikor egyszerűen nehéz másokra támaszkodnunk. Nos, sajnos ez sokszor gyerekkorban sincs másképp. Ez különösen igaz lehet akkor, ha korábban megszólták őket azért, mert nem voltak elég kemények.

Nem akarok beszélni.

Ez a mondat a kamaszoknál különösen gyakran elhangzik, ugye? Amikor egy gyerek hevesen elutasítja, hogy beszéljen vagy megnyíljon, könnyű azt gondolni, hogy makacs, de valójában ez egy védekezési mechanizmus. A mélyen boldogtalan gyerekek általában akkor zárkóznak be, ha túlterheltek és egyáltalán nem érzik biztonságban magukat. A csend így számukra egyfajta kontrollt jelent: ők dönthetik el, mit adnak ki magukból és mit tartanak meg. Azok a gyerekek, akik érzelmileg küzdenek, gyakran amúgy is nehezen fogalmazzák meg, hogy mi van bennük. 

Ez az egész lényegtelen.  

Amikor egy gyerek ennyire reményvesztettnek érzi magát, a körülötte lévő felnőtteknek nagyon nehéz lehet ott lenni mellette és megvigasztalni — főleg azért, mert sokszor nem is értik, honnan ered ez az érzés. Azoknál a gyerekeknél, akik azzal küzdenek, hogy boldogok legyenek, ritkán egyetlen konkrét helyzet váltja ki azt, hogy minden értelmetlennek tűnik számukra. Sokkal inkább a lelki állapotuk miatt kialakul bennük egy ilyen gondolkodásmód. Ha egy gyereket sok csalódás ér, akkor egy idő után azt érezheti, hogy semminek sincs értelme. A felnőttek esetében fontos, hogy ilyenkor empátiával közeledjenek a gyerekek felé.

Olyan elveszett vagyok.

Ez a gondolat általában egy mély zavarodottságból és az önmagától való eltávolodásból fakad. Ilyenkor a gyerek nem tudja, hogyan kellene jelen lennie a világban, valamint milyen szerepet tölt be pontosan. Kamaszként különösen jellemző lehet, hogy sok mindennel nincsenek tisztában, és ez megijesztheti őket. Különösen igaz lehet ez azokra a gyerekekre, akik sok változáson mentek keresztül: például egy költözés vagy iskolaváltás is kiválthatja a boldogtalanságot, ha nem sikerült beilleszkedniük. Bár egy felnőtt számára ezek a változások jelentéktelennek tűnhetnek, egy gyerek számára ez óriási törést jelent a megszokott rutinban. Emiatt pedig az ebből fakadó bizonytalanság időnként teljesen eláraszthatja őket.

Via