"Nem cserélnék mással sem testet, sem életet"

Az Elle x Société Talks e havi témája a saját testünkkel való viszonyunk volt.

Király Linda küzdelme a testével egészen a gyerekkoráig nyúlik vissza. "Tízéves koromtól kezdve hosszú évekig szinte észrevétlenül szaladtak fel rám a plusz kilók. 16 évesen jött el az első kritikus pont, amikor bizonytalanná váltam a testemmel kapcsolatban. Ebben az időben - amikor tiniként eleve sérülékenyek vagyunk - indult el az énekesi karrierem is. A producerek azt mondták, csak vékonyan fogok befutni, ilyen alakkal sosem leszek sikeres előadó."

Az önbizalma megingott, de minden erejét beleadva sikerült megszabadulnia a feleslegtől - hogy aztán 52 kilósan tükörbe nézve ugyanazt a túlsúlyos kislányt lássa maga előtt, aki a hirtelen fogyás előtt volt. Innentől a kilók elleni küzdelem mindennapos harccá vált számára. Csak nemrég derült ki, hogy a folyamatos súlyingadozás hátterében egy komoly betegség áll. "Pár éve azt álmodtam, hogy el kell mennem egy MRI vizsgálatra, és amikor felébredtem, tudtam, hogy azonnal időpontot kell foglalnom az orvosnál. Kiderült, hogy az agyalapi mirigyemben kialakult egy ciszta. Azóta folyamatos kezelések alatt vagyok, gyógyszert szedek, de már jó úton vagyok a gyógyulás felé."

Szentesi Éva történét már nagyon sokan ismerik. Méhnyakrák, amit eleinte félrediagnosztizáltak, majd hosszú hónapokig tartó kemoterápia, gyógyszeres kezelések és a harc az életben maradásért. "Rájöttem, hatalmas hiba azt gondolni, hogy az egészségünk magától értetődő. Addig nem fogjuk fel, mekkora értéke van, amíg nem veszítjük el. Ma már napi szinten rengeteget edzem, jól táplálkozom, de első sorban nem a szép alak, hanem az egészségem érdekében."

Lukoviczki Réka, vagyis 'Robotgirl' mindössze 21 éves volt, amikor autóbalesetben elveszítette a bal lábát. Tinédzserként meggyűlt a baja saját testével, minél többet nézte magát a tükörben, annál több hibát vett észre magán. "Ha most azt kérdezné tőlem valaki, hogy visszacsinálnám-e a baleset előtti életemet, nemet mondanék. Nem cserélnék sem életet, sem testet senkivel. Ez a hosszú folyamat kellett ahhoz, hogy megtanuljam értékelni, elfogadni és szeretni saját magamat. A balesetem után megváltozott az élethez való hozzáállásom, nem érdekelt, hogy csak egy lábam van, mert életben maradtam. Azt gondolom, hogy nagyon káros szokás tükörben vizsgálni saját magunkat. Tudom, én is ezt csináltam, de a cél az lenne, hogy arra koncentráljunk, amit szeretünk a külsőnkben, akkor is, ha az csak egy hajszál, mert ez a hajtóerő visz előrébb az életben."

Marge számára nem jelentett sokat a testtudatosság egészen addig, míg kiderült a betegsége. APS szindrómája miatt (véralvadási zavaros betegség) három vetélésen van túl. Hogyan lehet feldolgozni nem egy, de három magzat elvesztését? Hogyan alakul át a feldolgozás folyamatában a testképünk? "Bármit is kapunk az élettől, főleg a jó dolgokat nem szabad magától értetődőnek venni, minden okkal történik és hálásnak kell lennünk érte."

A beszélgetés során felmerült a kérdése, hogy mennyire szoros a test és lélek közötti kapcsolat.

Marge tinikorától kezdve gyomorfekéllyel küzdött, ami miatt rendszeresen járt kórházba. "A gyomorfekély mindig valamilyen lelki probléma kivetülése volt, de sokszor csak azután értettem meg, hogy mi zajlott le a lelkemben, miután már elengedtem az egészet, és a fizikai betegség is elmúlt. Sokszor idő kell hozzá, hogy rájöjjünk a múltbeli tragédiák, útválasztó események okaira, ám ezekre a kérdésekre legtöbbször csak évekkel később kapjuk meg a választ. Ezek mind összefüggenek."

Réka szerint a balesete okkal történt. "Sosem változtatnék a sorsomon. Előttem áll még az egész élet, de ahhoz, hogy ezt ki tudjam mondani, meg kellett érnem. Azt érzem, hogy amit kaptam, az ajándék, boldogsággal tölt el, hogy képes vagyok így felfogni az életemet és a helyzetemet. Régen utáltam a külsőmet, most már nem cserélnék senkivel."

Linda egész családja hisz abban, hogy a lelkiállapotunk nagy hatással van a testi egészségünkre. Az édesanyjánál méhnyak és petefészekrákot diagnosztizáltak, az orvosok szerint kevesebb, mint 13% esélye volt a túlélésre. "Anyukám Magyarországon akarta eltölteni az utolsó hónapjait, mert Amerikában sosem érezte otthon magát. Kérésére az egész családdal hazaköltöztünk, hogy Anyunak jobb legyen. Az idő múlásával terápia és kezelés nélkül teljesen meggyógyult, egészségesebb lett, mint valaha. Biztosak vagyunk benne, hogy a lelki jóléte gyógyította meg. Érzem, hogy a szervezetem mindig jelez, ha valami nem tetszik neki."

"Hiszek benne, hogy a lelki problémák kihatnak a szerveztünk egészségére is, de azt gondolom, hogy sokszor nem érdemeljük meg azt, amit kapunk a sorstól." - fejtette ki véleményét Szentesi Éva.

De hogyan tudnak ezekbe az életutakba bekapcsolódni a férfiak? Mikortól kell a segítségük, és hogyan viszonyulnak a női testhez?

Szentesi Éva? "A tünetmentességem harmadik évében kezdtem realizálni, hogy mit jelent méh nélkül nőnek lenni a társadalomban, ahol az elsődleges funkciónknak a gyerekszülést tekintik. Mikor mondhatom el egy férfinak, hogy én nem fogok tudni megtermékenyülni és vajon hogyan fogja kezelni? Ezek mind olyan kérdések, amik a mai napig bennem vannak. Iszonyatosan furcsa belegondolni, hogy a betegségem előtt könnyedén ismerkedtem, sosem voltak gátlásaim. A gyógyulásom után annyira bezárkóztam, hogy nem akartam senkit közel engedni magamhoz. Szingli nőként pedig mindig megkapom, hogy túl sokat válogatok, vagy hogy félnek tőlem a férfiak, mert van karrierem, de ez nem erről szól. A betegség után sokáig küszködtem, hogy átlépjem a saját határaimat, és képes legyek nyitni a másik nem felé."

Réka szerint ma már sokkal jobban keresik a társaságát a férfiak. "Szerintem a férfiak bele tudnak kapcsolódni ebbe a folyamatba, de én inkább meghagyom nekik, hogy a saját tempójukban emésszék meg a tényt. A műláb valójában egyfajta szűrőként is hat, mivel csak azokat az embereket engedem közel magamhoz, akiknek megvan a kellő érzelmi és szellemi intelligenciájuk, hogy kezelni tudják a helyzetemet, és elfogadjanak."

Linda nemrég szakított, kilenc év után. "Jelenleg egy teljesen új úton járok. Kilenc évig egy csodás, jóképű és elképesztően támogató férfi mellett élhettem, de hajlamos vagyok egy kapcsolatban túlságosan is a másik félre koncentrálni. Egy este belém hasított az érzés, hogy elsősorban magamra kell fókuszálnom, és kilenc év együttélés után eldöntöttem, hogy egyedül folytatom tovább az utamat. Elmondtam ezt neki is, szerencsére megértette, hogy min megyek keresztül. Furcsa, hogy a környezetem azon döbbent meg, hogy én szakítottam. Valamiért sokak számára furcsa volt, hogy "a túlsúlyos lány" hagyta ott a tökéletes vőlegényt. De az én értékrendemben a külsőség nem a legfontosabb tényező, nem az dönti el, hogy kapcsolatban maradok-e, vagy sem.

Marge szerint az egyedülálló anyák akár nagyon vonzóak is lehetnek a férfiak számára. "Sosem akartam görcsösen egy kapcsolatot, de hálás vagyok a mostani páromért. Egy patchwork családot építünk, és a párom mellett tapasztaltam meg igazán, hogy milyen érzés egy jól működő, szerető kapcsolatban lenni. Bár összehozni azt, hogy mindenki boldog legyen a családban, néha nagyobb meló, mint egy több hónapig tartó turné."